A long journey

2. rész

  Mint mondtam, megjelent a világunkban a herceg testvére. A táborban azt mondták, hogy a tengerpart felől jön, egy kis lebegő manóval az oldalán. Ez a kis manó mintha végig akarná vezetni a világon. Mondjuk érthető mert az utazó horgászta ki a tengerből mikor már majdnem megfulladt, valószínüleg hálából segít neki.
 
A kis manónak fehér vállig érő haja van. A feje fölött egy rózsaszín glória lebeg amin elöl van egy dísz. A nyakában sötétkék sál, ez köpennyé nyúlik és a sötét csillagos eget tükrözi. Egy aranyos kis, buggyos fehér egyberuhája van, amit szintén rózsaszín díszek szegélyeznek.
 
Azok elmondása szerint aki látták, az utazót hozzáérni a hetek szobrához, azt mondták beleszállt a szél ereje. Ezek után már tudott szelet és tornádókat fújni.
  Amint meglátták az égen szállni a sárkányát a szervezetnek egyből utána mentek, és berohantak a Suttogó erdőbe. Oda viszont senki sem látott be, nem tudjuk, hogy mi történt.
  Amikor kiértek az erdőből egy piros ruhás nyuszifüles útonállóval az oldalukon tették, ő egyenesen Mondstadtig, a szabadság városáig vitte őket. Ott a főtérre Barbatos (a hetek egyjike, a szél földjén "uralkodik") óriás szobra alá vezette az utazót és érdekes társát.
  A varázslók csak ezt a pillanatot várták, hogy végre eltávolítsák a herceg testvérét. Nem is vártak tovább. Ráküldték az általunk fogjul ejtett sárkányt, Stormterrort. A sárkány pusztító tornádókkal csapott le a városra, de az utazó a frissen kapott pár szárnyal felülkerekedik a pusztító szeleken és a menekülni próbáló sárkány után eredt. Az állatnak pont sikerült elmenekülnie, mielőtt az utazó bevitte volna a végső ütést, aztán leszállt a főtérre.
Ott folytathatták a beszélgetést.