Kezdődött New Yorkban ~ Befejezett

8. fejezet

Az Edward Waterhouse Inn elé nem ültettek fákat, csak bokrokat, viszont az útról nézve muszáj volt kicsit lehajolni, hogy a szomszéd telkekről átnyúló ágakat kikerülve megcsodálhassák a Viktória-korabeli téglaépületet. Az eredetileg olasz stílusú ház az évszázadok folyamán számos funkciót betöltött: volt idő, amikor szanatórium üzemelt benne, később leánykollégium, de a mostani tulajdonosok kitűnően felismerték, hogy a ház fénykorát a második tulajdonos, Edward Waterhouse elegáns átalakításakor élte, így visszaállították a korabeli állapotát, és panzióként üzemeltették. Ennek köszönhetően vehette ki most tíz fiatal geocauchingos egy teljes hétvégére.

Aaron és Flóra már csak a beállósáv legvégén hagyhatta az autót, onnan sétáltak be a villába.

– Imádom ezt a kort! – sóhajtott a műkereskedőnő, ahogy felnézett a neogótikus épület fehérre mázolt tornyára, majd megpillantotta az félköríves, pavilont idéző, fedett teraszát, ahol így kora tavasszal már fehér fonott ülőgarnitúra szolgálta a vendégek kényelmét.

– Gyertek, gyertek! – integetett nekik a bejárati ajtóból Claudia. – Már nagyon vártunk titeket! Ez a ház meseszép! Peter valami fantasztikusan választott!

Claudia nem túlzott, a villa belülről is impozáns volt. Szépen megfértek egymás mellett a régi, restaurált bútorok az új, elegáns berendezéssel. Bár egy kicsit zsúfoltnak érezték a gondosan elhelyezett díszítő elemektől, amiket közül sokat ráadásul üvegburával is védtek. Mintha múzeumban sétáltak volna, a felcsiszolt parketta csak úgy kopogott Flóra magassarkú csizmája alatt, s úgy érezték, a beszélgetésüket is patinássá varázsolná.

– A többiek már a nagy társalgóban várnak titeket –irányította be Claudia őket egy díszes nappaliba, ahol a geocauchingolók egy alacsonyabb, négyzet alakú dohányzóasztal körül, egymás hegyén-hátán ücsörögtek a világos ülőgarnitúrán. Csak Bill, egy afroamerikai fiatalember vonult kicsit távolabb tőlük, de ő is csak azért, hogy kipróbálhassa a XIX. századból származó, mechanikus zongorát.

– Á, megérkeztetek? – kiáltott valaki a kanapé közepéről. – Milyen volt az utatok?

Amíg Aaron hebegett valami válaszfélét, Flóra azon csodálkozott, hogyan késhettek el, amikor majdnem két órával korábban itt voltak a városban, és még javában nincs tíz óra? Ennyire szeretnek a többiek is korábban érkezni? Ilyen társasággal még nem találkozott az élete során, de kedvére volt a csapat lelkesedése a közös hobbijuk iránt. Ugyanazt az izgatottságot érezhetik, amit ő, ha a Galéria új szerzemény után küldi.

– Mivel ti érkeztetek meg utoljára – vette át a szót Peter, a szervező. –, így nektek a György-korabeli szoba maradt...

– A toronyszobát hamarjában lestoppoltam – suttogta bizalmasan Clau Flóra fülébe. Még kuncogott is hozzá egy kicsit, amivel elérte, hogy a műkereskedőnő is visszamosolyogjon rá.

- Gyorsan lepakolnánk a csomagjainkat – mutatott Aaron a maguk után húzott bőröndökre.

– Csak nyugodtan! – válaszolt a kanapé széléről egy vörös hajú idősödő hölgy, akinek Flóra elfelejtette a nevét, pedig biztosra vette, hogy ő is ott volt néhány nappal korábban a bárban. Az estéről rögtön az első csókuk jutott eszébe, és vérvörössé vált. Még szerencse, hogy olyan szögben állt az ajtóban, ami jótékonyan árnyékolta az arcát.

– Gyertek, megmutatom a szobátokat! – vezette Clau Flóráékat a második emeletre. – Pont a miénkkel ellentétes oldalon van. Sarah-val osztozok rajta – ahogy meghallotta Flóra a nevet, azonnal rájött, hogy a vörös hajú hölgyről van szó. – Idefelé Peterrel jöttem, s mi értünk ide elsőnek, így volt alkalmam az összeset lecsekkolni. A többiek csak képek alapján választottak.