LELKEK SÓHAJA

| második fejezet |

Aztán visszatértem a valóságba.

Alkohol mámora bódított, a plafon kontúrjára tekert led csík villózó fényei pedig szédítve vágtak fejbe. Úgy éreztem a helyiség forog körülöttem, a bútorok, akárcsak a Szépség és a szörnyeteg kastély berendezése, életre keltek és lebegés illúzióját keltették. Dacára annak, hogy őrült hangerővel zakatolt a zene, csend töltötte be a testemet: a szívemben tátongó üresség hangosabban ordított.

― Itt a rendőrség! Hölgyem, kérem nyissa ki az ajtót!

Vánszorogva ugyan, de elmásztam az ajtóig, melynek túloldalán egy egyenruhás sármőr állt, övébe kapaszkodva.

― Baszki, az aranyhal memóriám miatt elfelejtettem, hogy rendeltem táncos fiút! ― döntöttem homlokomat az ajtónak. A férfi rideg tekintettel húzta ki magát, fáradt sóhajjal dörzsölte meg szemöldökét. ― Az a helyzet, szexikém, hogy esőnapot kell beiktatnunk. Mennyivel tartozom amiért idáig eljöttél?

― Én nem vagyok táncos.

― Én meg józan vagyok. Ne ámíts tovább, csak mondj egy összeget.

― Hölgyem, a szomszédja telefonált csenháborítás miatt. Tisztában van azzal, hogy...

― Az a szemét Mrs. Benett. Nyilván a lépcsőházban telelő növényeimet sem egy, az épületben nem engedélyezett, rejtélyes kutya borította fel. És én még vittem annak a banyának...

― Hölgyem, kérem kapcsolja le a zenét és térjen nyugovóra. Hajnali három van.

― Ki maga, az anyám? Hát nem úgy néz ki. Hacsak nem kezdett el kondiba járni és túltolni a szolit ― mértem végig a félvér férfit kuncogva, bár úgy hiszem, nem értékelte a poénomat. Ki tudja?! Abban a két percben, amíg az ajtómban állt, ugyanolyan fapofával nézett el mellettem, mintha levegőnek tekintene. Vagy a hátam mögötti fallal szexelne a fejében.

― Kapcsolja le a zenét! ― ismételte el jeges orgánumával szaggatva a szavakat.

― Nem szereted a Pon de Replayt? Rihanna minden fergeteges buli elengedhetetlen összetevője. Tudom-tudom, a legtöbb pasi nem bírja, amikor egy nő hallatja a hangját, de mondok neked valamit, Zsarukám, mi nem csak két lábon járó vaginák vagyunk!

― Elég volt; Hölgyem, tegye hátra a kezét! Őrizetbe veszem csendháborításért és hivatalos szervvel szembeni ellenállás vádjával. Jogában áll, mindent, amit mondd...

Tompán hallottam a járőr szavait, mert fülemet a csuklómon csattanó bilincs hangja foglalkoztatta.

― Kérem, ne!

Már így is Chase agyára megyek.

― Gondolkozott volna mielőtt jártatta a száját!

― Megígérem, hogy nem zavarom többé a szomszéd banya nyugalmát, csak ne vigyen be.

― Tegyen úgy, de ne várjon cserébe semmit.

Könnyes szemmel, menyasszonyi ruhában ültem be a szirénás autóba, melynek fényei az egész környéket piros és kék árnyalatba merítették. Fejem elnehezedve húzott az ablak felé, így hát homlokomat az üvegnek döntöttem és mély lélegzetvétellel próbáltam lejjebb tornászni szapora pulzusomat. Zaklatott állapotom leheletemmel takarta be a hideg anyagot, tiszta vásznat szolgáltatva.

Ujjamat az ablakra nyomtam és lassan mozgatva írtam a párába vágva: bárcsak.

― Bárcsak itt lennél most velem,
hogy átsegíts minden helyzeten.
Fognád még szorosan a kezem...
Míg élek, kérlek ne engedj el!