Oda értem Adam szobája elé megáltam és elkezdtem gondolkodni, biztos jó ötlet e.
Már mint nem az, hogy megkérdezem hanem az, hogy itt állok a legjobb barátnőm testvérének szobája előtt aki mellesleg nagyon jól néz ki és semmit nem csinálok csak nézem az ajtót.
Mikorra összeszedtem magam annyira, hogy bekopogjak valakit hallottam lépkedni a lépcsőn. Gondoltam Jess az oda futottam és elkezdtem hadarni:
- Jess én nem merem én nem tudom megkérdezni félek úgy is nemet mondana. - ekkor vettem észre hogy ez nem Jess hanem Adam
- Szia Amira. - végignézett rajtam
- Őőőő - nem bírtam megszólalni túl kínos volt - Szia Adam - végül kinyögtem
- Mitől is félsz pontosan vagy inkább kérdezzem úgy hogy kitől? - gyanakvó volt a tekintete mintha tudta volna hogy róla hadartam
- Nem lényeges - mondtam és próbáltam kereket oldani
- De az - utánam nyúlt és megfogta a kezem
Nem szorított nem is tartotta lazán ez az a tipikus török sorozatos jelenet. Valakinek ijesztő és valaki pedig valami okból csinálja. Na de ám épp ezért ilyen ijesztő annak a valakinek aki most épp én voltam, mert ezt teheti kedvességből, haragból, szerelemből a török soris pasas aki most Adam.
- Gyere velem, a szobámban megbeszéljük
- Figyi Adam én szívesen mennék de sok a dolgom még.
- Nincs kifogás.
Ezzel behúzott a szobájába. Ott feltette mégegyszer a kérdést hogy kitől esetleg mitől félek erre ugyan az volt a válaszom mint előzőleg.
Ekkor jött az sms-em Jesstől
SMS
Na én kész vagyok Adam már megengedte??💕
Ezt nem kellett volna Jess gondoltam magamba. Adam teljesen látta és el is olvasta.
- Á értem én vagyok ijesztő - mosolyodott el - amúgy mit kéne megengednem? - nézett rám kérdően
- Háát egy bulit.
- Milyen bulit?
- Egy szülinapi bulit.
- Á értem azt hittétek én is elmegyek apámékkal de nem mentem így tönkre ment a terv. Jessica félt tőlem megkérdezni ezért téged küldött. - látta hogy egy kicsit megijedtem a beszéde után ezért viccesebre fogta - Tényleg ilyen ijesztő vagyok? - nevette el magát
- Nem, de megengeded vagy nem?
- Kié lenne?
- Paytoné, kérlek engedd meg. - néztem gyönyörű szép kék szemeimmel rá
- Hát...
