Homályos Emlékek (L.S. Mpreg.)

Nyolcadik

Annyira megkívántam a csokit. Úgy éreztem, hogy meghalok ha nem eszek azonnal csokit. Ezért miután a tekintetemmel megtaláltam az automatát felcsillant a szemem. Kifizettem, majd a kezembe vettem az édességet. Kibontottam a csomagolásából az előbb vásárolt twixet. Szokásomhoz híven egyszerre szerettem volna beleharapni mind a kettőbe, mint ahogy azt már szinte egész életemben tettem.
Hiszen nem hagyhatom, hogy magányos maradhasson a csoki.
De végülis akár meg is oszthatnám valakivel. Jobban mondva Louisval. Ha már itt vagyok a kórházban és várom, hogy megvizsgáljon a gyerekem apja. Ami enyhén szólva röhejes. Arról nem is beszélve, hogy Louist egyre jobban megkedveltem mióta megismertem.
A bolond metaforikus énem csak úgy vigyorgott. Mintha összetartoznánk Louisval azzal, hogy oda akarom adni neki a csokimat.

- Harry Styles- mondta a nővér. Én következtem. Nagy levegőt vettem majd elindultam az ajtó felé. A szívem a torkomban dobogott.
A folyosón végigsétálva rengeteg női tekintetet éreztem magamon. Teljesen elvörösödtem. Érthető okokból bámultak meg, de mégis szörnyen rosszul esett. De azt hiszem ezeket a tekinteteket jobb ha minél hamarabb megszokom. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz ha majd elkezd nőni a pocakom.
A hasamra pillantottam. Egy picit megsimítottam. Egy kis élet van ott bent. És én mindent meg fogok érte tenni.
Észre se vettem, hogy már a teremben állok és, hogy Louis ellágyult tekintettel figyelt. Szemeimbe szinte könnyek szöktek. Úgy szeretném, hogy egy napon egy igazi család legyünk, de attól még túlságosan messze vagyok. Talán annyira, hogy sose fog megtörténni. 

- Látom már megszoktad a gondolatot, hogy apa leszel- szólalt meg halkan Louis.

- Igen... Azt hiszem igen- suttogtam.

- Minden rendben lesz- biztosított Louis, mire őszintén elmosolyodtam. Olyan kedves volt velem. Mintha érezné ő is, hogy valamilyen szinten mi össze vagyunk kapcsolódva. Vagy talán Louis így viselkedik mindenkivel? Erre a gondolatra kissé lebiggyesztettem az ajkaimat, amit természetesen a törődő orvosom észre is vett és természetesen félreértelmezett.

- De tényleg Harry. Utána olvastam a dolgoknak és az összes eddigi férfiterhességnél egészséges baba született és egyik apukának se lett semmi baja- kezdett el hadarni- Hidd el én mindent meg fogok tenni, hogy a statisztika ugyanilyen maradjon. Azóta is minden nap olvasok ezekről valamit, hogy minél jobban felkészültebb legyek. És nem csak azért, mert életemben nem csináltam még ilyet, hanem azért is mert nagyon fontos számomra, hogy mind a ketten jól legyetek. És nem mellesleg...
Csak mondta mondta és mondta. Játékosan megforgattam a szemeimet és elvigyorodtam. Nem érdekel, hogy másokkal is ilyen-e, de én rettentően édesnek találtam Louis kirohanását. Szinte nevetve léptem oda hozzá, gyorsan átkaroltam a vállánál az egyik kezemmel míg a másikkal befogtam a száját. Szinte megfájdult a szívem arra a gondolatra, hogy de jó lett volna a számmal elhallgattatni, de próbáltam ezt az ábrándot elhessegetni. Majd később még jól jöhet este magányosan az ágyamban, amikor azokkal a gondolatokkal játszok, ahol Louis is tudja, hogy közös gyermekünk lesz és természetesen Louis fülig szerelmes belém. De ezek csak az álomvilágomban történik így, ahol nincsenek bonyodalmak.

- Bízom benned és tudom, hogy minden rendben lesz- füllentettem egy aprót, ugyanis saját részemről nem voltam teljesen biztos abban, hogy minden jól fog alakulni, de próbáltam bizakodó lenni.
Louis csak a ragyogó szemeivel nézett az enyémekbe. Teljesen elvesztem. Észre se vettem, hogy közelebb léptem hozzá, amíg a kezembe tartott tartott twix csomagolása hangosan nem adta volna a tudtunkra, hogy éppen Louis mellkasához préselődött.

- Hát ez meg mi? Egy kis vizsgálat előtti nasi?- mosolyodott el. A tekintete pimasz volt és én ezt ellenállhatatlannak találtam.

- Megkívántam- sütöttem le a szemeimet. Louis keze az állam alá ért, majd lassan kicsit felemelte a fejem. Kényszerített, hogy a szemeibe nézzek. Azokba a csodás kékségekbe.

- Ez szerintem csodálatos Harry.

Szinte csak lehelte a mondatot, de az én bőrömön minden szőr felállt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy szinte megolvad a szívem. Reménykedtem és közben rettegtem. Hogy történhetett ez?
De csak az éreztem, hogy egyre jobban zuhanok.
Zuhanok bele a szerelembe. Hogy ez már nem csak sima vonzalom.

Louis keze még mindig az államon volt. Szaporán vettem a levegőt. Lehunytam a szemeimet.
Vártam.

És csak vártam.

De az ajkaik nem találkoztak.

Én pedig ugyanúgy vártam.

- Nyugodtan megeheted a csokidat- szólalt meg halkan Louis, majd a kezét a tarkómra vezette. Csalódottan nyitottak ki a szemeimet. Lehet, hogy félreértelmeztem a dolgokat?
Csak én éreztem, ahogy szikrázott a levegő?
Pedig azt hittem, hogy talán egy picikét viszonzottak az érzelmeim.
Úgy tűnik tévedtem.

- Azért hoztam, közösen együk meg. Gondoltam, hogy ez egy jó ötlet. De persze semmi baj, ha nem kéred- sütöttem le a szemeimet.

- Ez nagyon kedves tőled édes. Köszönöm szépen- mondta, mire döbbent tekintettel óvatosan a szemeibe néztem.
Az arcán már szinte nevetséges vigyor volt, de a szívem ettől csak még hevesebben kezdett el verni. A keze még mindig a tarkómon volt.
Louis becézett és még mindig közel tart magához. Hivatalosan is kijelenthetem, hogy semmit se értek Louisval kapcsolatban.

Kissé remegő kezekkel kibontottam a csomagolást, majd Louis felé tartottam. Ő kivett belőle egy rudat, majd jó ízűek beleharapott.

- Ez isteni finom- mondta teli szájjal, mire én kuncogva a számhoz emeltem a saját csokimat.

- Talán mert tőlem van- viccelődtem vele, majd beleharaptam a saját édességemben.

- Ebben egészen biztos voltam- mondta Louis, majd a tarkómnál fogva átölelt.

Ez után pedig legnagyobb meglepetésemre lehajolt a hasamhoz. Egy pillanatra felnézett rám, mire én válaszul egy aprót bólintottam. Tudtam mit akar. És az rengeteget jelentett számomra, hogy emiatt engedélyt kért.

Lassan a hasamra tettem a kezét. Lágyan megsimítottam, majd még közelebb hajolt a hasamhoz.

- Most pedig picike, megnézzük, hogy veled miújság van-suttogta a hasamnak.

Azt hittem, hogy ott fogok elbőgni magam. A szívem teljesen megolvadt.
És akkor, ahogy Louisra néztem, csak arra tudtam gondolni, hogy ő álmaim férfija és, hogy én milyen szerencsés vagyok, hogy az ő gyermekét hordhatom a szívem alatt.