Így neveld a vérfarkasod

6. Fejezet. A falka

Stiles szemszöge:
Felébredek és észreveszem ,hogy a lábom csupa vér ,a bluzomra is került. Sajog a lábam a fájdalomtól ,úgy érzem mintha épp leesni keszülne. Körülnézek ,hogy felmérjem hol is vagyok. Még mindig az edőben vagyok csak nem tudom hogy melyik részén, itt még nem jártam. Ellőveném a telefonom ,hogy űzenjek Scottnak. De minden hiába nincs nállam, valószínűleg ki eset
amikor el rángatott az a farkas.
Tenyleg holl a farkas?
Kérdeztem magamtól ahogy felkaptam a fejem és szétnéztem. Megpillantottam a farkast csak pár méterre töllem. Jobbra - ballra mozgott és bámult rám, bandája halvány barna és szemei sárgán villantak fel.
Mikor feljebb ültem kissé mozogni gezdet ezért próbáltam mozdulatlan lenni amennyire csak tudok. Habár a fájdalom ezt meg nehezíti, nagyon fáj.
Felemeltem a fejem hogy jobban láthassam a farkast. Érdekes módon szemei egyáltalán nem tükröznek haragot. Sőt inkább érdeklődést. Kis félelmet...

-ssssh... nincs semmi baj- Szolaltam meg nagyon halkan, hogy ne ijeszem meg. De kissé mégis megszeppent a farkas. Egy lépést tett hátra, lehajtotta a fejét, ugy nézet rám.
-nincs semmi baj. Én nem bántalak.
Óvatosan és lassan kinyujtottam a kezem és lehajtottam a fejem. Gondolván hogy ha Derek elfogadta ezt a reakciót, hátha ez a farkas is elfogadja azt hogy megerintsem. Habár kissé kételkedem, hiszen a lábamat megragadva hurcolt el. De elszaladni nem bírnak úgysem, egy próbát megér.
A farkas elkezdett közelebb jönni, lassan, szaglászva, majd mikor elérte a kezem megnyalta és hozzá érintette homlokát.
Én kinyitottam a szemem, ránéztem, és lassan kezdtem simogatni.
-fuu, már azt hittem hogy meghalok...
Ahogy kimondtam a megkönnyebűlt érzéseim Derek ugrott elő és ellökte a barna farkast. Ramorgot és vörös szemei felvillantak, a barna farkas megijedt és hátrálni kezdett.

-Ne Derek! Ne bantsd.
Kialtottam Dereknek hogy ne bantsa a barna farkast. Derek csak rám nézett és közelebb jött hozzám. Mellém feküdt és fejét az ölembe hajtotta. Ekkor erkezet meg Scott.

- Úr Isten! Úr Isten, Stiles! Jól vagy??!
Szaladt hozzám Scott, pillantast vettve a labamra elokapta az elsősegéjt a táskamból és el latta a lábam.

- Igen Scotty, mostmar minden rendben.
Nyugtattam meg Scott tot ahogy kekototte a lábam.
Én viszont folyton vissza pillantottam a barna farkasra, aki csak bamult minket, kissé megrémülve. Gondolom Derektől ijedhetett meg annyira.
Mikor Scott keszen volt felkeltem, nagyon lassan előrébb leptem majd legugoltam és a barna farkasra neztem, kezemet kinyujtva, jelezve neki hogy közelebb jöhet.
A háttérben Scott szollalt meg.

-Stiles, csak ovatosan....

Derek is csak engem nézett és nem vette le rollam a szemét.

A barna farkas lassan elkezdett felem jönni, majd feje elérte a kezem és én lassan végig simítottam a fejét és a füle mögödt lassan, lágyan vakargadtam. Tetszet neki, fark csoválgatva közelebb jöt hozzám és hozzám bújt.

-Jól van, ügyes vagy.
Dicsértem meg a farkast amiért hagyta hogy igy megsímogassam.
Derek is mellém jött kissé rámorgott a barna farkasra majd hozzám bújt.
-hehe.. nincs semmi baj Derek, te vagy a kedvencem.
Modtam és bal kezemmel megsimogadtam Dereket is.

-wow.. - Sóhajtott Scott csodálkozva. - Te aztán tudsz bánni az állatokkal.-Jegyezte meg.
-köszi
Mosojodtam el Scott dicséretén.
Eszembe jutott a barna farkas vajon neki is van neve?
-ömmm, farkas? Neked van neved?

Felfigyelt mind a kettő farkas Derek rám majd az idegen farkasra, a barna farkas meg bolintott egyet. Scott tátot szájjal nézet rám, hogy komunikálok a farkasokkal.

- ömm ok, kitalálhatom?... nézük csak... a neved 6 betűből áll?
A farkas megrázta a fejét.
-Rendben... akkor 5 betű? - nem talált.- 4 betű?
A farkas bolintott
-ez az, a neved kezdő betűje A?
Nem
-(...) D?
Nem
-(...) I?
Igen
Ez az haladunk.
Hosszu találgatás után rájöttem.
-Izac?
Igen, a farkas bolintott
- Ez az Izac a neved. - Mosojogtam és kuncogtam örömömben, hogy kitaláltam egy másik farkas nevét is. Isac boldogan csóválta a farkát és boldog csillogó szemekkel nézet rám. Derek is, ő inkább bűszkén.

Még egy darabig beszélgedtünk mire magamhoz hivtam Scottot.

- Scotty gyere ide, simogasd meg te is Isacot.
- Mi?? De én...
- Ne izélj már na
Scott lassan közelített, Isac kissé kegijedt mikor Scott kozelebb ért hozzá. Én viszont megvogtam Scott kezét, Scott legugult mellém és kinyujtottam Isac elé a kezeink.
Isac érezte hogy nincs mitől félnie ezért közelebb jöt és hagyta hogy Scott megsimogassa.

- Ez csodálatos. De puha a bundád.
Mosojodott el Scott miközben Isacot simogatta. - Köszönöm Stiles.
-Nincs mit Scott.

Meg egy pár óráig el voltunk együtt majd Scott megszólalt.

-Stiles, ideje hazamennünk. Majd dél után talán megint kijöhetünk.
- Rendben
Értettem egyet Scottal, tényleg jó lenne haza menni, nagyon fáradt vagyok.
Kelt fel Scott a földröl, én is kelltem volna ha a lábam engedte volna, visszaestem a fájdalomtól mikor ráleptem a bal sebes lábomra. Szerencsére Derek elém állt és rá estem a hátára, esnem a földre.
-uff - Szolaltam fel.

De Derek elkezde az orrával bögdösni az oldalam.

- Dedek mit szertnél?
Kerdeztem rá, mire Derek lefeküdt a földre és tovább bögdöste az oldalam.
-Azt akarod hogy a hátadra üljek?! - meglepetten szólítottam meg Dereket, és ő bolintott.

Ovatosan felmásztam a hátára és mikor elhelyeszkedtem ő felált.
Eggyütt elindultunk az erdőben, Isac is jött velünk. A farkasokkal együtt elértük az erdő szélét, és elbúcsúztunk. Scott segített haza menni, Derek és Isac vissza mentek az erdőbe.

Sziasztok, remélem hogy tetszet ez a rész, elég sokat gondolkodtam azon hogy hogyan is írjam. Végre megvan. Mostmár folytatódni fog a történetet tovább.

Remélem hogy nem haragszotok amiért annyi ideig nem volt új rész.
De mostmár visszatértem.

Szép napot - estét mindenkinek