-C'est la vie - Ez az élet-

8. Fejezet

A buszon Jessnek elmeséltem mindent a legelejétől kezdve. Egy kicsit úgy éreztem mintha haragudna azért, hogy ezt csak most mondtam el neki, de nem firtatta tovább. És az az amit annyira bírok benne, vagy is ez is az egyik, hogy megérti és elfogadja ha valamit nem mondok el neki azonnal. Miután leszálltam a buszról leültem a megálló padjára és vártam a következőre. Éppen a gondolataimba merültem amikor egy üzenetem érkezett.
Aaron:
-Haza értél már?
Én:
-Még nem, de nemsokára jön egy busz és egyszer csak haza érek. :)
Aaron:
-Mit csinálsz holnap?
Én:
-Nem tudom még. Miért?
Aaron:
-Elmehetnénk valahova.
Én:
-Jó rendben. És mire gondoltál hová menjünk?
Aaron:
-Az meglepetés lesz. ;)
Én:
-Nem szeretem a meglepetéseket.
Aaron:
-Ezt szeretni fogod, holnap 11-re érted megyek.
Én:
-Okes. :D
Ezzel el is tettem a telefonomat, mert jött a busz és felszálltam rá. Amint haza értem anyu otthon volt és már főzött, úgyhogy le pakoltam a cuccom és mentem segíteni neki. Amint kész lettünk a kajával, én felmentem le pihenni egy kicsit, mert a mai nap kicsit sem volt szokványos és unalmas, inkább mozgalmas volt amit egyáltalán nem bánok.