-C'est la vie - Ez az élet-

7. Fejezet

Aaronnal a buszmegálló felé tartunk ahol Jess már várt, mert hát egy kicsit elkéstem. Mondjuk úgy, hogy elég elfoglalt voltam, na. :) Egészen egyszerűen nem tudtunk elszakadni egymástól ami fura mert az előtt meg veszekedtünk. Aaron kezét a combomon pihentette, ami egyszerűen leírhatatlan érzés volt. Egyszerre éreztem magam teljes biztonságban és  úgy izgultam mintha valami nagy dolog következne a közel jövőben. Szerintem soha nem fogom tudni feldolgozni ezt az egészet, mert hát azért elég sokáig tartott mire egyről a kettőre léptünk, hiszen nekem már régóta tetszik, de azt soha nem képzeltem volna hogy ő viszonozni fogja ezt. Ebben az egészen kaotikus állapotban szálltam ki Aaron kocsijából, persze előtte el köszöntem tőle ami eltartott egy ideig. :) Oda sétáltam Jesshez aki fürkésző tekintettel méregetett.
-Mi az? - kérdeztem ártatlanul.
-Mi volt? Mondj már valamit, megöl a kíváncsiság! - kezdte hisztérikusan. Nevetve bólintottam, hogy mindent elmesélek neki amint felszálltunk a buszra.
Hát igen volt miről beszámoljak, kezdve az üzenetekről amikre nem válaszoltam egészen a lakásán történtekig.