Távoli szomszédok

4.

Lehajtott fejjel mentem, néztem a cipőm mikor egy esőcseppet vettem észre lecseppenni a cipőm mellett. Felnéztem és basszus hogy milyen felhő volt felettem. Az óriáskereken meg semmilyen felhőt nem láttam. Egyre jobban elkezdett esni és nem volt nálam esernyő. Anya már egyből írt, hogy eljön értem. Írtam neki hogy nem kell jó ez így nekem, ami igaz is volt, mert amúgy szeretem az esőt. Főleg az illatát. Szóval így sétáltam tovább a fülemben pedig szólt a zene, amikor egy harsány nevetés megütötte a fülem. Hátra néztem és megláttam az új srácot a szüleivel, ahogy mögöttem sétálnak esernyővel a kezükbe és mindhárman nagyon nevettek valamin. Egy pillanatra találkozott a tekintetem az anyukájáéval. Visszafordultam és megállítottam a zenét, mert kíváncsi voltam mi ilyen nevetséges. Mentem tovább és igen hallgatóztam egy kicsit. Jól tettem ugyanis miután megállítottam valami érdekeset hallottam.

- Nem az a lány volt veled fent az óriáskereken?- kérdezte a fiútól az anyukája. Minek kérdezi? Nem mindegy az neki? gondoltam.

- De igen- mondta kissé unott hangon.

- Na és beszélgettetek?- faggatta az anyukája.

- Dehogy. Nem is ismerem.- mondta mire kicsit megkönnyebbültem. Úgy voltam vele ennyi info bőven elég és már indítottam volna el a zenét mikor újra megszólalt.

- De amúgy szimpatikus.- a zene elindult ugyan, de ezt még pont hallottam. Kicsit megdöbbentem, mert hát tényleg nem is beszéltünk még meg semmi. Mitől vagyok neki szimpatikus? Hát nekem még nincs semmilyen véleményem róla. Időközben odaértem a házunk elé és még egy utolsó pillantást vetettem a „szomszédokra". Az anyukája meglepetten nézett rám, gondolom eddig nem tudta, hogy itt lakok. Egy kicsit elnevettem magam rajta aztán bementem.

- Szia anya, megjöttem.- köszöntem mikor beértem. Nem válaszolt senki. Gyorsan lekaptam magamról a cipőm és megnéztem mi a helyzet. Anya ott aludt a kanapén a bekapcsolt tv előtt. Olyan aranyos volt. Örültem, hogy egy kicsit pihen. Kikapcsoltam a tv-t és kerestem a szobájában egy takarót, betakartam vele. Egy kicsit elkezdett mocorogni, de nem ébredt fel. Nyomtam az arcára egy gyors puszit és bementem a szobámba. Levettem a polcról a könyvet, amit most olvasok és leültem a székemre. Kinéztem az ablakra megnézni, hogy milyen idő van, de akkor észrevettem valami mást is. Az ablakom előtt van egy körülbelül derékig érő kis kerítés és az után van a szomszédok háza és az én ablakommal szembe van náluk is egy ablak. Na most ezen az ablakon egy eddig egy függöny volt. Most pedig nem volt és teljesen beláttam a szobába. Nos igen ez magában nem is lenne érdekes. Na de, hogy ott volt az új srác az azért elég komoly. Amint megláttam rendesen zavarba jöttem. Az pedig rátett még egy lapáttal, hogy ezt ő is észrevette, gondolom előttem mivel ő már csak egyet-egyet pillantott az ablakom fele. Az volt az első dolgom, hogy behúztam a függönyöm. Aztán rájöttem, hogy úgy alig jön be valami fény a szobámba ezért visszahúztam. Az arc, amit a fiú vágott, amikor ránéztem, az az értetlen nézés. Szerintem teljesen hülyének nézett. Miért mindig velem történnek ilyenek? Még a végén azt hiszi kukkolom. Gyorsan lebuktam az ablak alá. Még a székemet is lefejeltem.

- Basszus!- mondtam hirtelen. Zavarban voltam, legszívesebben elástam volna magam, nem mellesleg a fejem is fájt. Egy kis idő után úgy döntöttem feltápászkodok, végül is nem maradhattam ott örökre. Felálltam és megpróbáltam még csak véletlenül sem az ablak felé nézni. Megfogtam a könyvem, leültem és úgy tettem mintha olvasnék, ugyanis folyamatosan a történteken járt az eszem. Vajon most mit gondolhat rólam? Aztán észbe kaptam. Úristen miért érdekel engem, hogy egy random srác a szomszédból, akit nem is ismerek, mit gondol rólam? Eddig mindig hidegen hagyott mások véleménye. Én tudom milyen vagyok az pedig már más, hogy ebből ki mennyit lát. A lényeg, hogy nem érdekelt, ezért is volt nekem ez szokatlan. De aztán igazat adtam magamnak és nem rágódtam rajta tovább. Az olvasásra koncentráltam. Egy kicsit fáradt voltam és a székbe egy pillanatra lehunytam a szemem. Tényleg csak egy pillanatra.

- Hány óra!?- gyorsan felriadtam. Anya járhatott a szobámba, mivel be voltam takarva. Sietősen a telefonomhoz kaptam. 4:27-et mutatott a kijelzőm. Felálltam a székből és már indultam volna az ágyam fele, amikor is valamilyen fényt láttam az ablakom felől. Visszamentem, ugyanis kíváncsi voltam. Mikor kinéztem... Kitágult szemekkel bámultam előre. A fiú... Szikrázott, sőt inkább lángolt a tenyere. A pupillája ki volt tágulva. És csak nyugodtan ült az ágyán és nézte.

- Ez meg mi?!?- a gondolataim egy pillanata hangosan kimondtam. Ekkor már tátott szájjal néztem tovább. Mégis mi folyik itt? Nem fáj neki? Miért nem csinál vele valamit? Csak bámultam tovább, amikor egyszer csak felém fordult. A pupillája visszaszűkült és egyből eloltódott a tenyere. Összehúztam a szemöldököm és értetlenül néztem rá. Ő hirtelen megijedt és mintha azt mondta volna , hogy „Bassza meg". Egy pillanatig gondolkozott, hogy mit csináljon, majd a két kezét maga előtt ökölbe szorította aztán hirtelen kicsapta az ujjait és valamilyen szikra kilövődött a tenyeréből, ami elkezdett felém jönni. Olyan gyorsan történt mindent. Már az arcom előtt...