Távoli szomszédok

2.

- Kell valamit tanulnod? – jött be anya a szobámba érdeklődve. Még jó, hogy szólt, mert annyira belemerültem a sorozatba, hogy teljesen megfeledkeztem a tanulásról. 

- Igen, mindjárt neki állok. – próbáltam úgy tenni, mint aki nem 5 másodperccel ezelőtt jött rá. Amint anya elég idegesen kiment, lófuttába kinyitottam a házi füzetemet és akkor láttam, hogy holnap évvégi tz-t írok. Bepánikoltam hogy hogyan fogok ennyi mindent átnézni. Szinte már a sírás kerülgetett, de vettem egy nagy lélegzetet és neki álltam. Sorba jöttek az értelmetlenebbnél értelmetlenebb szavak. Egészen 10-ig próbáltam valamit beleverni a fejembe (nem valami sok sikerrel). Úgy voltam vele, hogy majd meglátjuk mire elég. A kiborulásom után, mint aki teljesen nyugodt bementem a fürdőbe lezuhanyozni. Bevallom azért segített a jó meleg víz. Tényleg lenyugodtam. Miután végeztem megvacsiztam, ettem egy kis pirítóst anya társaságába, amikor is egy érdekes kérdést tett fel.

- Te is láttad, hogy valakik jöttek a szomszédba? – majd beleharapott a szendvicsébe.

- Még nem, miért? – vontam meg vállam kicsi hazugsággal meghintve. Kíváncsi voltam, hogy anya tud-e valamit róluk.

- Csak érdeklődtem. Nekem nem szimpatikusak. – összehúzott szemöldökkel válaszolt. Nem mondtam rá semmit, mert ugyebár „én még nem láttam őket" ezért nem is volt róluk véleményem. Anya még kérdezgetett, hogy mi a helyzet a sulival meg ilyenek. Gyors egyszavas válaszokkal válaszoltam, addigra pedig már mindketten befejeztük a kaját. A szobámba még beállítottam az ébresztőmet és utána már feküdtem is le. Nem jött könnyen álom a szemere. A tz-n agyaltam, hogy vajon sikerülni fog-e. Végül úgy voltam vele, hogy mivel egész évben jó jegyeim voltak, ez nem nagyon fogja lerontani, majd lezártam ezt a témát. Forgolódtam még egyszer-kétszer az ágyamban aztán elaludtam.

Reggel 6:50-kor már szólt is az ébresztőm mire kómásan feltápászkodtam az ágyból és benyomtam a szundi gombot. Mikor megláttam, hogy akkor még van 10 percem, gyorsan visszaugrottam az ágyba és nyakig betakaróztam. Majd ismét szólt az ébresztő. Ezúttal megpróbáltam elég erőt szerezni ahhoz, hogy ne feküdjek vissza. Miután magamhoz tértem elkezdtem a reggeli rutinom: reggeli, fogmosás, öltözés, arcom rendbe rakása, fésülködés. Hamar megvoltam majd felhúztam a cipőm, gyorsan felkaptam a hátamra a táskát, majd a kulcs után nyúltam és bezártam az ajtót. Mielőtt még fel szoktam kelni, anya már elmegy dolgozni, szóval nem kell félnem, hogy véletlenül bezárom. Tehát 7:43-kor elindultam suliba. Szokásosan sétálva mentem mivel nem lakunk messze. A reggeli párás levegő sokat segített azon, hogy még jobban felfrissüljek. Az autók ablakai is párásak voltak, mintha az előbb esett volna az eső. Suli előtt még elmentem a kisboltba valami pékárut venni. Szerencsére volt a kedvencemből. Kifizettem és sétáltam tovább a gyászos iskolánk felé. Nem szeretem a sulimat. Utálom az ottani embereket. A diákok nagy seggfejek, ha valaki kicsit más, akkor az már fura vagy éppen nem normális. Semmi empátia nincs bennük. A tanárokról nem is beszélve, amikor csak tudnak csesztetnek minket. Szóval ja. Miközben ezeken gondolkoztam, már be is értem. Amint bementem az osztályba csak az osztályom hangos üvöltözését lehetett hallani. Gyorsan lepakoltam a cuccomat és inkább kimentem a folyosóra. Ott legalább nyugalom volt mindaddig, amíg egy tanár oda nem jött hozzám.

- Te meg mit keresel itt a folyosón? Nem gondolod, hogy inkább az osztályban kéne lenned? – mondta ellenszenvesen, mire én majdnem az arcába ordítottam, hogy hagyjon már békén, de csak ennyit válaszoltam.

- De igen, viszont nem maradha... - ki se mondtam a tanár máris felkapta a vizet.

- Akkor meg? Nem értem, hogy lehetsz ilyen szemtelen, hogy visszabeszélsz. – azzal az osztály fele mutatott, mire én direkt egy jól hallható „ch" hang kíséretével, elindultam a terem felé. Belépve az ajtón majdnem fejbe csapott az egyik osztálytáram. Ezt könnyen elengedtem, hiszen már megszoktam. Leültem a székemre, a fejemet a padon lévő kezemre hajtottam, a másik kezemmel pedig befogtam a fülem. Majd kb 5 perc után bejött a tanár. Felültem és észrevettem a kezében a tz-ket. Kiment a fejemből, hogy első órában írjuk. Nem volt már időm átnézni amíg a tanár kiosztja, mert egyből a mi padsorunknál kezdte. Előttem volt a dolgozat és mielőtt bármelyik feladatot elolvastam volna, igyekeztem összeszedni az összes tudásom. Nem részletezném a feladatokat, amit tudtam azt beírtam, amit nem azt nem. Végül csengettek és a tanár összeszedte őket. Összességében szerintem nem sikerült olyan rosszul, bár már volt, hogy ezt mondtam és hármas lett. A többi 5 óra gyorsan elment. Nem csináltunk semmi érdekeset. Miután kicsengettek a 6. óráról összepakoltam és elindultam az ebédlő felé. Az ottani szekrényekre rátettem a cuccomat majd beálltam a sorba. Hamar előre értem. Gyümölcsleves és szilvás gombóc volt. Mikor megkaptam leültem egy üres asztalhoz. Nincsenek nagyon barátaim, mindenkivel csak ilyen köszönőviszonyba vagyok. Meg amúgy se szeretek nagyon emberek között lenni. Na mindegy. Nem nagyon voltam éhes, mert 2 órával előtte ettem meg a kajámat, amit reggel vettem, mondjuk sietnem se kellet, mivel az utolsó óránk elmaradt. Miközben ettem elcsíptem néhány beszélgetést szokás szerint, és egyszer csak valami érdekeset hallottam.

- Hallottad, hogy itt a városban az a balhés gyerek? Elvileg magántanuló lett és most itt van valami ismerősénél. – mondta az egyik felettem járó gyerek, mintha ez valami durva dolog lenne.

- Na neeee. Tényleg? – a haverja el sem akarta hinni.

- Ahaa. Azt mondta valaki, hogy nem messze van a sulitól. El kéne menni körülnézni a környéken. – ötletelt a srác, nagyon be volt zsongva.

- Tesó ez jó ötlet. – értett egyet vele a másik. Ezen kicsit elgondolkodtam, ugyanis ott van az a fiú, aki tegnap jött a szomszédba. Lehet róla beszélnek? Nem hinném. Mikor befejeztem az ebédet felkaptam a táskám és elindultam haza. Egész úton azon gondolkoztam, amiről a többiek beszéltek. Amikor már majdnem haza értem kicsit szokatlan volt. Először nem tudtam miért, aztán rájöttem, hogy mert nincs ott Bence. Amint a házuk előtt sétáltam el megláttam, ahogy Bence azzal az ismeretlen fiúval játszik a kertben. Kicsit lassabbra vettem a tempót, hogy jobban szemügyre vegyem, de aztán az a fiú észrevett, mire én gyorsan visszafordultam és sietősen bementem a kerítésen, majd a kulcsomért matattam. Meglett én pedig gyorsan kinyitottam az ajtót és becsuktam, de elég hangosra sikeredett. Berohantam a szobámba és bedőltem az ágyba. Nagyon kellemetlenül éreztem magam amiért meglátott.