𝚅𝚊𝚕𝚊𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚖á𝚜 (𝙻𝚎𝚟𝚒 𝚇 𝙾𝚌)

2.

A Sötét Nagyúr sikeresen be jött majd szemügyre vette a lakást.
-Nem is olyan szar a helyzet, mint amilyenre számítottam Kölyök.-mondta egy halovány kedvességel a hangjában amitől eléggé meglepődtem.
-Öhm, köszi, azt hiszem? Egyébként lesz ez szebb is fel takarítok mindjárt. Milyen teát kérsz?-kérdeztem a fekete hajút
-Van citromos tea?-kicsit meglepődtem majd el mosolyodtam. Anyuval ez volt a kedvencünk, istenem mit meg nem adnék még egyetlen vele töltött teázásért, egy percért, egy másodpercért. Elmondanám neki, hogy mennyire sajnálom, és mennyire szeretem. Mielőtt meghalt csúnyán össze vesztünk, ha tudtam volna, hogy akkor láttom utoljára...

Nem, most nincs időm össze zuhanni. Megráztam a fejem majd, egy keserédes mosollyal válaszoltam.
-Van... Az a kedvencem.-nem kérdezett, nem mondott semmit az előbbi lefagyásomért. Mintha megse történt volna. Majd az eddigieknél is jobban meglepődtem a következő kérdésén.
-Mióta vagy ilyen gond terhelt Kölyök? A lányok többségének az iskolában a legnagyobb problémája, hogy kit szemelt ki és nyavajognak, hogy észre se veszi őket. De te valahogy más vagy.-mondta és mélyen az én világos kék szemembe fúrta az ő lelkemig ható gyönyörű acél kékjeit. Oké. Hát én totál meg hülyültem. Azt mondtam mégha magamban is, hogy gyönyörű. Biztos a fáradtság beszél belőlem.

Aprópó fáradtság, úgy éreztem, hogy kezd elsötétülni a világ. Hirtelen bele kapszkodtam a konyha pultba, hogy megtarsam magam. Nem nagyon sikerült, és végül magával ragadott a sötétség.

Levi szemszöge:

Csak annyit vettem észre, hogy a Kölyök kétségbeesetten próbálja magát tartani, viszont ez nem sikerült neki. Elájult.

Mennyi baj van ezzel a kis szarossal. El hoztam és még gondoskodjak is róla csak mert elájult. Ch.

Várj, miért kéne segítenem neki? Nem így azért nem hagyhatom itt. Úgy érzem nem nagyon aludt az elmúlt napokban. Valószínűleg ez okozta az ájulást sóhajtva emeltem menyasszony pózba, amikor is egy a Kölyöknél is kölyökebb kölyök (Ez lehetne egy nyelv törő is.) kezdte ütögettni a lábam. Kb 3 éves lehet.

-Azonnal ted le anyut! Hogy mertél hozzá érni? És mit csináltál vele?-anyut? Ezért még kérdőre vonom ezt a lányt. Mégis mi a Szent szart művel? Hogy gondolja, hogy egyedül képes fel nevelni egy gyereket? Ő is csak egy kölyök. És nem hiszem, hogy Reiner drága olyan segítő kész lenne.

De ami még fontosabb. Engem ez miért érdekel?!

-Nem csináltam vele semmit csak valószínűleg nem aludt, és nagyon fáradt lett.-a kisfiú a Kölyök-éhez hasonló fehér hajjal volt meg áldva, de mégse hasónlítottak kisértetiesen. A kis srác végig gondolta a halottakat és bólintott.
-Lehet... Anya keveset aludt mostanában. -itt egy kis szünetet tartott
-Akkor ez azt jelenti, hogy te vagy az új apukám?-kérdezte csillogó szemmel.
-Nem Kölyök de szerintem menj vissza aludni. Én leteszem anyádat a szobájában.
-Akkor aludj itt! Légyszi, légyszi légyszi.-könyörgött.
-Nem. -feleltem de a csalódott arcát látva meg esett rajta a szívem-igen van olyanom is-és végül bele mentem.

A kis srác megmutatta az anyja szobáját. Én bevittem és letettem az ágyra majd betakratam. Milyen gyönyörű így... Várj, Levi szedd már össze magad. Ez is csak egy hülye kölyök. Nem is értem miért kérdeztem rá, hogy miért ilyen gond terhelt. Bár tényleg érdekel, hogy mitől lett ilyen... A konyhában vettem ezt rajta észre meg amikor ki szállt a kocsiból. Úgy nézett ki mint akire egy mázsa súly nehezedik,-mondjuk egy gyerek mellett meg is értem- a karikák a szeme alatt pedig arról árulkodnak, hogy az alvással sincs jóban. Bár azzal én sem. Mindegy most megpróbálok aludni.

Ki mentem a Kölykök szobájából és a nappaliba mentem. Őszintén, ebben a lakásban nem lehet eltévedni, nagyon apró.

Szépen oda sétáltam a kanapéhoz és lefeküdtem. Nem tudtam egyből aludni, és most nem a rémálmaim miatt, hanem mert minden gondolatom azon az idegesítő lányon járt. Komolyan nem tudom mit művel velem.

Ezek között a gondolatok között aludtam el, körülbelül hajnali három kor.

Mirai szemszöge:

Az ébresztőre keltem fel. Majd realizáltam, hogy tegnap elájultam, most viszont nem a konyhában vagyok -ahol elájultam- hanem a szobámban. Az agyamnak kellett egy kis idő, hogy felfogja, valószínűleg Levi hozott be. De miért tett ilyet? Amit hallottam róla, az alapján ott hagyott volna. Lehet nem borítórol kéne ítélni a könyvet... Ilyenkor olyan butának érzem magam. Előre el könyveltem egy bunkó parasztnak, szimplán pletykák miatt. Pedig ez nem jellemző rám.

Persze lehet, hogy így van, mivel tulajdonképpen még semmit sem tudok róla. Meg azt, hogy behozott szerintem szinte mindenki meg tette volna, szóval még ez se jelent semmit. Viszont van egy furcsa gondolat, ami be fészkelte az agyamba magát: ,, Meg akarom ismerni ". Folyamatosan ez viszhangzott a fejemben.

Sziamijáú minden ide tévedt léleknek! Remélem azon lelkek ide tévelyedtek élvezik eme csudálatos fanficet. :3