7.rész

32 0 0
                                    

Az éjszaka eddigi folyamán egy percet nem tudtam még aludni. Egyszerre vagyok ideges, szomorú és izgatott. Vagy melegem van, vagy fázok. Ráadásul a helyemet sem találtam. Pedig már Tomék voltam. Van saját házam Chinoban, de félek egyedül lakni, meg nem is engedik, szóval itt Toméknál lakok, de ingázok Dallasék meg Tomék közt. De a mindennapjaim többségét itt töltöm velük. Szóval ez a hely nem idegen nekem. Amikor már átléptünk a hajnalba, már esélytelennek éreztem hogy én ma aludni fogok. Kikászálódtam az ágyból, és elindultam le a lépcsőn. Bementem a konyhába. Tina egy házitündér és eszméletlen jól főz. Kinyitottam a hűtőt és szétnéztem. Volt egy rakás finomabbnál finomabb kaja, de egyik sem volt a fogamra való. A hűtő mellett, rögtön az első szekrény rész, az a nasis szekrény. Miközben kutattam, lopva az órára pillantottam. Fél 2. Istenem, mikor lesz még reggel? Tomék háza amúgy eszméletlen nagy, ők pedig a földszinten lévő szobában alszanak. Én pedig az emeleten a leghátsóban. Így nem zavarjuk egymást semmivel sem. Bár nekem nincs kivel zavarnom őket. Erre a gondolatra kicsi mosoly jelent meg az arcomon. Megálltam a kutatásban, bezártam a szekrény ajtót, és a hátamat nekitámasztottam a pultnak. Ritka hogy nem tudok aludni, mert általában örülök, ha beesek az ágyba a folyamatos hajtás közben. Hirtelen eszembe jutott, hogy amikor otthon nem tudtam aludni, Rosshoz mentem mindig át, ő pedig átölelt engem és egyből álomba zuhantam. Fúj de nyálas. Fél 2-kor csak nem ihatok kávét. De rágyújtani rágyújthatok. A terasz irányába mentem, ott az ajtót kihúztam és kiléptem a kellemesen hűvös hajnalba. Leültem az egyik kinti fotelbe, oda ahol általában ülni szoktam, és rágyújtottam.

Egyik pillanatról a másikra tört rám a magány. Ross után nem volt senki az életembe. Előtte volt egy két "barátom" de ennyi. Vele bezárult a kör. Már majdnem elszívtam a cigim, amikor az asztalon felvillant a telefonom. Kezembe vettem a telefonom, és megnyitottam az üzenetet.

-Alszol? -állt a kérdés az üzeneteim között. Beharaptam a szám. Éjszaka van, magányosnak érzem magam. Nem tetszik ez az érzés.

-Hol vagy most? -gépeltem be hirtelen a kérdésem, majd egyből el is küldtem. Szinte azonnal érkezett meg a válasz. A belvárosban van. Az ide 10- 15 percre van kocsival. Vártam pár percet, míg adtam magamnak egy kis időt arra, hogy eldöntsem, tényleg azt akarom-e amire készülök. A picsába már. Megnyitottam az üzeneteinket és válaszoltam.

-Gyere Tomhoz, most azonnal. -írtam neki, majd küldés után, eldobtam a fűbe a telefonom. Nem akarom tudni mit írt. Már most megbántam, hogy elküldtem neki ezt. Ennyire magányos csak nem lehetek. Kihúztam még egy szál cigit, meggyújtottam és lassan szívni kezdtem.

Mikor már egyhuzamban a harmadik cigim szívtam, kocsiajtó csapódást hallottam. Meg sem mozdultam, hátha meggondolja magát és elmegy. De nem. Mire feleszméltem már előttem állt. Felöltözve. Mintha még le sem feküdt volna.

-Nem tudsz aludni, ugye? -kérdezte még mindig ugyan ott állva. Lassan elnyomtam a cigim, felálltam. Elé sétáltam és a lehajtott fejemet a mellkasának nyomtam. Annyira meglepődött, hogy még pár másodpercig levegőt sem vett. Hogy én ezt mennyire meg fogom bánni. Hamarosan erős tenyerét éreztem a hátamon. Hirtelen vette le kezét rólam, megragadta a csuklóm és elkezdett befelé húzni. Amikor beért a szobámba, csak némán megállt az ágyam előtt. Elengedte a csuklóm, én vettem a lapot, és az ágyra feküdtem. Szinte azonnal éreztem hogy besüpped mellettem az ágy és a derekamra fektette a kezét. Másik kezét betolta a fejem alá, és közel, talán ilyen közel sose, vont magához. Úgy feküdt be ahogy volt. Ruhástól és cipőstől.

-Tudom mit csináltam, és azt is, hogy te hogy érezted magad. Tudom hogy már nem akarsz engem. De engedd hogy hagy vigyázzak rád, és harcoljak érted. -suttogta a fülembe, majd egy apró puszit nyomott rá. De igen Ross. Akarlak, de még mennyire. De te ezt soha nem fogod megtudni. Képtelen voltám egy szót is kinyögni neki. Talán ha nem ír, nem kérem hogy jöjjön ide. Tudtam hogy gyenge vagyok ahhoz hogy nemet mondjak Rossnak. Azért 18 és fél év együtt töltött idő nem kevés. Hiába az a 4 és fél év távollét és harag. Most, ebben a pillanatban jólesik hogy itt van. Megnyugtat. Pedig miatta nem tudtam aludni. Tőle féltem és nem a forgatástól. Vele nem akartam találkozni. Még közelebb bújtam hozzá, ő pedig még szorosabban ölelt. Úgy döntöttem ha holnap meg is bánom, ma nem. És átadom magam a fáradtságnak.

~°~

Amikor kinyitottam a szemem, Ross elterülve feküdt. Halkan felültem, majd megdörzsöltem a szemem és elgondolkoztam azon hogy mi a faszért hívtam ide. Hogy találhattam ki ekkora hülyeséget? Teljesen megbolondultam. Néztem egy kis ideig ahogy alszik, utána újra pánikolni kezdtem. A jó ég áldjon meg engem most már. Találom itt ki össze vissza a hülyébbnél hülyébb ötleteimet.

-Ross. -mondtam ki a nevét, abban reménykedve hátha felkel. Semmi. Meg se mozdult. Hogy a szarba keltsem fel? Megint elbambultam azon ahogy alszik. Pici melegség töltötte el a szívem. Aztán eszembe jutott, hogy a másik lány mellett is ugyan így feküdt. És a csaj is ugyan így nézte hogy "jaj milyen aranyos, cuki mókuska". Idegességemben rácsaptam a hasára, mire megrándult. Kómásan ült fel és nézett rám. Felugrottam az ágyból, megragadtam Ross csuklóját, és magam után húzva indultam ki a szobából. A lépcső közepén járhattunk, amikor megpillantottam Tomékat, akik elkerekedett szemmel néztek ránk. Belegondoltam a látványba. Én húzom magam után reggel a szobámból Rosst, akivel évek óta nem is vagyunk jóba.

-Nem tartozom magyarázattal. -nyögtem ki gyorsan, majd tovább indultam Rosst magam után húzva. Ahogy a bejárati ajtót nyitottam volna ki megszólalt Tina.

-Nem maradsz reggelizni Ross? -kérdezte. Lassan fordultam hátra.

-Nem. -mondtam, kinyitottam a bejárati ajtót és kitoltam Rosst. Majd rázártam. Már épp vettem volna a "szép munka" levegő vételem, mikor csengettek. Gyorsan csaptam ki az ajtót, és az ajtóban álló szöszi befelé mutatott a házba.

-Kocsikulcs, pénztárca, és telefon. -mondta egyhangúan. Muszáj voltam mosolyogni. Beengedtem, megvártam az ajtóba, míg felmegy, elrakja. Lassan sétált le. Intett egyet Toméknak, elvett Tinától, egy pirítóst és elindult ki.

-Később Johnson. -mondta a szexi mély hangján, majd kiment. Bezártam az ajtót, és nekidőlve lecsúsztam a földre. Egyben mosolyogtam, és belül őrjöngtem, hogy mekkora bajt okoztam most magamra. Akkor szólított a vezetéknevemen, ha heccelni akart. Na de álmodik a nyomor.

-Gyerek, ez mi volt? --kérdezte Tom miközben beleharapott a pirítósába. Felálltam, lesepertem magam.

-Együtt aludtunk. -válaszoltam félúton a szobám felé.

-Ez akkor azt jelenti... -kiabálta most Tina. A lépcső tetején megálltam és lenéztem rájuk.

-Nem. Semmit nem jelent. -kiabáltam vissza és bementem a szobámba.

-Egy hét múlva lesz a forgatás, mert Alan családja beteg lett. Szóval még toljuk egy kicsit.-kiabálta utánam Tina.

Ezért igazán megérte idehívnom Lynchet.

-Csörgött a telefonod. És ki nem találod hogy hol. Kint a fűbe. -állt meg előttem Tom. Kuncogva vettem el tőle, és oldottam fel a telefonom. Sierra. Visszahívtam. Mondta hogy menjünk el ma csajos napot tartani. Ő, Gina meg én. Persze igent mondtam.

Szóval egy érdekes éjszaka után egy érdekes nap jön. Kíváncsi leszek mikor fog jelentkezni újra Lynch.

Talán várom, talán nem. 

What happened to us?Donde viven las historias. Descúbrelo ahora