Peter Quill húga

8.: Végső csata vol. 2.

Az ajtó még mindig nem nyílt, és egyre idegesebb lettem. És éppenhogy ezt kigondoltam, máris kinyílt a hatalmas, szürkés fekete ajtó.

- Sokáig tartott - mondtam Gamorának, aki nem reagált.

Sötét volt. Egészen addig, amég Groot valami szentjánosbogár-szerű lényeket létre nem hozott. Egész jó volt a hangulata.

- Hálás vagyok, hogy a hibáim ellenére is befogadtatok, és a barátotok lehetek - szólalt meg Drax. - Te, Quill, barát vagy. Mindkettőtök. A mosómedve is a barátom. Még ez a buta fa is. És Gamora is.

- Befognád? - szakította meg a két lábon járó szinonima szótár beszédét az előbb említett nő. A semmiből hirtelen megjelent valami kék-lila pofájú némber.
- Gamora. Jó látni.

- Nebula ne most.

- Tudod, mindig is utáltalak. Csak egy semmire kellő bérgyilkos va - ekkor valaki meglőtte őt.

- Senki nem beszélhet így a barátaimról - mondta nyugodt hangon Drax. Oké...

- És most? - kérdeztem.
- Itt befordulunk, és elméletileg ott kell lennie Ronannek - magyarázott Gamora. Így is tettünk.

- Meglepetés baromarc! - kiáltottam, majd Peter lőtt a Mordály által készített ágyúszerű valamivel. Ennek az eredménye hatalmas füst lett.

- Haha! Legyőztük! Éljenzett Drax. De ebben a pillanatban a füstben látni lehetett egy alakot. Ez nem működött. Új terv kellett.

- Vigyázz! - lökött el a bátyám. Mordály becsapódott a Milánóval, ezzel letarolva Ronant. Körülnéztem, hogy mindenki megvan-e. Drax majdnem ájult állapotban volt, de a többiek egész jól megúszták. A hajó zuhanni kezdett.

Mind összegyűltünk egy helyre. Hát, egész hamar halok meg. Ekkor Groot akcióba lépett, és valami gömb szerű védőfalat csinált körénk, pár szentjánosbogárral. A mosómedve szemeibe könnyek gyűltek.

- Ne, Groot... Ne csináld! Tudod, hogy meg fogsz halni!

Alig emlékszem valamire innentől. Csak annyit tudtam, hogy lezuhantunk. Mikor végül magamhoz tértem, annyit láttam, hogy Peter ott táncolgat, miközben Ronan értetlen fejjel néz rá.

- Küzdj meg velem a táncparketten! Te és én! - szólt a fekete csíkos arcúnak.

- Most mit csinálsz? - kérdezte Ronan.
- Elterelem a figyelmed, te lila tuskó!

Mordály, aki eddig csak ott ült és szerelt valamit, beindította a fegyverét, és szétlőtte Ronan botját, amiben az erő kő volt, a bátyám pedig odaugrott, és megmarkolta azt. Ekkor egy hatalmas, lila valami vette őt körbe. Nem látta, mi történt a gyűjtőnél? Nem fogja túlélni! Nem hagyhattam ezt, így nagy nehezen odamentem hozzá, és megmarkoltam a kezét. Fájdalmas egy élmény volt. Lassan mindenki csatlakozott.

- Ezt hogy? Kik vagytok ti? - fogta a fejét az ellenfél.
- Te magad mondtad. Mi vagyunk a Galaxis Őrzői.

Ronan valahogy elégett, vagy ki tudja, mi történt vele pontosan, de mivel ő is a lila izében volt, gondolom az erő kő hatása miatt tűnt el.

Maga az erő kő el lett zárva egy annak készített tartóba, amit mindenki kapott, és ezzel igazából megmentettük a galaxist.

Megjelent a tömegből Yondu.
- Quill... A követ... - nyújtotta a kezét.
- De melyikünk? - kérdeztünk rá egyszerre.
- Amelyiknél a kő van.
- Jobb hogyha a Nova hadtestnél marad.
- Nem érdekel, csak add ide.

Peter végül odaadta neki a szürke gömböt, Yondu pedig önelégülten otthagyott minket.

- Mérges lesz, mikor megtudja, hogy egy másik gömböt adtam neki - gondolkodott hamgosan az Űrkretén.

Végül az akció sikeresen zárult. Kikerültünk a bűnügyi nyilvántartásból is, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert legalább nem lohol mindig a nyomunkban valaki. Ezek mellett kiderült, hogy én és Peter csak félig vagyunk Terraiak, és ez lehetett az oka, hogy ő annyi idejig képes volt fogni a követ, ameddig.

Még az űrhajónkat is pótolták, plusz még ugyan úgy is néz ki, mint a régi Milánó. Az egyetlen különbség az az, hogy ez még nincs összeszemetelve, de ahogy drága Űrlordot ismerem, ez egy nap alatt meg fog változni.

A/N: Sziasztoook! Itt most ugye lezárult az első filmhez készített részlet, de még folytatni fogom a GOTG vol 2 és a Bosszúállók: Végtelen háború történéseivel. Tali a következő résznél! Alohaaaa!✨