Peter Quill húga

3. Kyln

Rövid utazás után megérkeztünk az új otthonunkba a többiekkel. A Kyln. A galaxis egyik legőrzöttebb börtöne.

Mindegyikünket bevitték, majd valami kijelzőről felolvastak rólunk pár információt. Elöl a zöld nő, akinek mellesleg Gamora a neve, Peter, mögötte én, utánam a mosómedve, majd a faember. Szép kis banda.
- Én vagyok Groot - mondta a fa, ma már századszorra.
- Igen, már hallottuk, és ezredszerre is ugyan olyan unalmas, mint először! - szólt Peter.
- Tudod - szólalt meg Mordály, a mosómedve -, neki az egész szókincse annyiból áll, hogy én, hogy vagyok, és hogy Groot.

Ez már csak egyre jobb lesz... Miután végigmentünk ezen a valamin, külön cellákba lettünk zárva, sok másik rab mellé.

Alig tudtam aludni este. Folyamatosan volt valami. Egyszer arcon rúgtak, a felettem lévő padról rámestek, satöbbi, satöbbi. Ezek mellett kíváncsi voltam, mi van a bátyámmal.

Legközelebb már csak reggelinél találkoztunk, ahol Gamorával, Groottal és Mordállyal beszéltük meg a szabadulási tervünket. Ez a mosómedve sokkal okosabb volt, mint én. Ez fájt.

Ő találta ki a tervet. Peternek meg kell szereznie az egyik rab műlábát, Gamorának el kellett lopnia az egyik őr karpántját, amivel be lehet jutni az irányítóközpontba. Őneki és a fasrácnak valami elemet kell kiszedniük egy fekete dobozkából, nekem pedig csak fedeznem kell őket, mivel akármikor valósítanánk meg a tervet, fennáll a veszélye, hogy valaki meglát, lebukunk, és harcra kerül a sor.

Miközben mi az asztalnál tervezgettünk, Groot felállt, kinyitotta a fekete dobozt, és kitépte az akkumulátort, mire az egész őrség felfigyelt.

- Előrébb hozzuk a terveket - mondtam, majd mindenki indult megcsinálni a neki adott feladatot.

Próbáltam minél több őrt elintézni, kevés sikerrel. Egyszercsak egy ismeretlen hangot hallottam, ahogy Mordály nevét kiáltja. Pontosabban azt, hogy mosómedve, de tökmindegy. Ekkor valaki lelőtte az őrt, aki már majdnem megfolytott. A kukatúró volt az, és valahonnan egy pöpec fegyvere is lett. Valaki a kezét nyújtotta. Egy szürke bőrű, kopasz, vörös mintás férfi volt.

- Drax vagyok, gyere! - mutatkozott be, majd azzal elrohant. A többiek már felfele másztak.

- Te! - mutatott Peterre Drax. - A srác aki szexelt egy szkabanival!

Kíváncsi voltam, honnan tud ilyeneket, de inkább csak másztam tovább.

-------------------------

- És ez? - emelte fel a műlábat Peter.
- Há! Az nem kell, csak ugrattalak! - nevetett fel Mordály, miközben folyamatosan nyomkodta az irányítópanelen lévő gombokat.
- Nemár! Négyszáz kreditet fizettem a pasasnak ezért!
- Egyáltalán tudod, mit csinálsz? - kérdeztem a mosómedvétől. Ekkor kijelentette, hogy kész. Elsőre nem láttam, mi változott, de ekkor az irányítőfülkén túl mindenki elkezdett felemelkedni. Kikapcsolta a mesterséges gravitációt. Nem hülye.

- Ott az űrhajónk a hangárban, hármas szektor, tűnjünk el - rohant el Peter valamerre máshova.

- Ismeritek egymást? - kérdezett rá a mosómedve.

- A bátyám - válaszoltam - Tessék nyuszi - dobtam le a zsákját, amiben a cuccai voltak.

- Látom a hasonlóságot - azzal beült az űrhajóba.

Mindenki ott ült benn, kivéve a bátyám.

- Indulnunk kell! - ordított Drax.
- Peter nélkül nem! - ordítottam vissza a pilótaülésből, amit nagy nehezen szereztem, ugyanis Mordály befészkelte magát. Úgy kellett kitépni. Persze az ülés nem sérült, különben le lennék szídva. Ebben a pillanatban valaki közelíteni kezdett. Peter volt az, a walkmanével. Ezért fordult vissza.

- Spuri van - jelentettem ki amint az űrkretén felkecmergett a Milánó fedélzetére, és elhúztuk onnan a csíkot.