Narancsvirágok

9. fejezet

- Nem mondod komolyan! - sokkolódik le ebédszünetben Zsüli. Karolinát nézi, ahogy fáradt szemekkel meséli neki a tegnap történteket. Száját kitátotta, alig fogta fel a történteket. Hogy a szabálykövető és vajszínű barátnője elszökött otthonról? Ez még neki is sok volt!

- Sajnos de... - bólintott Karolina. Arca bár csalódott volt, nem tört teljesen le, hiszen céljai voltak ma: hazamenni, és végre meghallgattatni magát az apjával. Még ha ehhez be is kell ragasztania a férfi száját.

Maximilián tegnap elég erőt adott neki ahhoz, hogy őszintén az apja elé állhasson, és elmondhassa, hogy érez, mit szeretne tőle, mint az apjától, és mit szeretne tenni érte. Hiszen támogatni akarja a kapcsolatában, és ha úgy állnak a dolgai, akkor a munkahely váltásban is.

- Mit fogsz most tenni? Maxi bá mit mondott erre? - kérdezte információkra és részletekre éhes szemekkel.

- Hogy beszéljem meg vele, mert az apám.

- De egy nyuszi egy ember!

- Nem, igaza van! Egyetlen egy szülőm maradt, és leszámítva a hülyeségeit, szeretem őt.

- Lina te... egy hihetetlenül erős ember vagy! - ámult Zsüli. - Ha nekem lett volna ilyen bajom, biztos ott hagytam volna! De hála az égnek mindkét szülőm okés...

- Örülj is neki! - mondta Karolina, kissé irigykedve.

- És mi történt az este? Hmm? - tért át a szerinte fontosabb részletekre. Karolina szinte várta, mikor teszi fel a nagy kérdést.

- Semmi. A kanapén aludt, és még csókolózni sem csókolóztunk.

- MICSODA? MIÉRT? - kelt ki magából Zsüli. - Hiszen micsoda lehetőség volt!

- Zsüli, halkabban! - intette le a lányt. - Megkérdeztem, hogy akar-e velem aludni, de azt mondta, hogy most nem, mert nem akar kihasználni. Ezért még csak egy szobában se aludtunk.

- Ez a férfi egyszerre lenyűgözően romantikus, és lenyűgözően idióta. - nyomta tenyereibe arcát. - Hihetetlen!

- Zsüli, így a legjobb! Nem szabad máson agyalnom, bőven elég bajom van a felvételi vizsgával meg most apámmal... - sóhajtott fel fájdalmasan Karolina.

- Mikor is lesz a felvételi?

- Jövő szombaton.

- Hajrá csajszi!

Az aulából hatalmas zsivajgás hallatszott, ami azonnal telezengte a folyosót. Kiabálás, nevetés, mintha csak verekednének. A lányok felálltak a padról, és azonnal a földszinti aulába mentek megnézni, mégis mi folyik ott.

*

Egy fekete autó állt meg az iskola parkolójában. Motorja leállt, de sofőrje egy ideig nem szállt ki, hanem telefonjára nézett, azon belül is az e-naplóra. Mihály megnézte Karolina órarendjét, és látva, hogy még kevesebb, mint egy óra múlva fog végezni, és úgy kalkulált, hogy megvárja, hogy beszéljenek. Mihály egész éjjel alig aludt, olyan erős bűntudata volt. Mikor sikerült álomra hajtani a fejét, rémálmai gyötörték. Hiszen mi van ha ezzel most elvesztette a lányát? A lányát, akit annyira szeretett, de mikor egymásra lettek utalva, a férfi a fájdalomtól a munkába menekült, mindent az akkor 10 éves kislányára hagyva. Borzalmas apa, igaza van! Hiszen úgy viselkedett, mintha nem lenne a lányának beleszólása. Emiatt Karolina pedig egy másik férfihoz menekült, aki valószínűleg kihasználhatta a lányt, és annak bizonytalanságát, és fájdalmát. Hiszen Karolina szende természete miatt könnyen befolyásolható, kedves, és mindemellett gyönyörű is, melyik fiú ne akarná? Még a fehér foltjai ellenére is olyan szép arca van, és ha ezek nem lennének rajta, biztos igen népszerű lenne a fiúk körében, de az emberek annyira idegenednek tőle, hogy Mihály sejti, milyen nehéz lehet neki az ismerkedés. De miért így, és miért most ismerkedik, pont egy ilyen külsejű fiúval? Vagy férfivel? Hiszen idősebbnek néz ki, lehet nem is az iskolában találkoztak!