2. fejezet

244 13 7
                                    

- Na, akkor kezdjünk egy kis képfelismeréssel, rendben? Vegyetek elő egy papírt, addig én bekapcsolom az interaktív táblát! - szólt Maximilián, és elfordult a csoporttól. Mindenki összenézett, de a jelzés joga ismét Zsülit illette.

- Maxi bá, az interaktív tábla nem működik itt!

Maximilián Zsülire nézett, és egy ravasz mosollyal bekapcsolta a valójában kifogástalanul működő eszközt. Mindenki meglepve nézett a férfira.

- Ennyire tiltakoztok a röpdolgozat ellen?

- Nem, dehogy is! - válaszolt rögtön Zsüli. Mivel Maximilián hitetlen arccal nézett vissza, Zsüli finoman meglökte a lapot előhúzó Karolina vállát.

- Őőő, igazat mondunk! - kezdett habogni a lány, kezében két írólappal. - Miksa bácsi mindig azt állította, hogy nem működik, ezért mindig ezer éves kinyomtatott képeken mutogatta az alkotásokat. - hadarta el Karolina, és finoman ajkaiba harapott idegességében. Maxi arca megenyhült, és bólintott.

- Valószínűleg csak nem értett hozzá. Az előző csoportnak is tartottam órát ezen. - mondta vállat vonva. Amint bekapcsolta, felmutatott pár diát, különböző festményekkel és szobrokkal, amik a reneszánszhoz tartoztak. - 10 alkotás, 10 percetek van rá. Írjátok le a címet és az alkotót. Ha ügyesek vagytok, még a készítés évét is leírhatjátok. Hajrá, hajrá!

Ellépett a tanári asztaltól, és kinézett az ablakon át. Nézte az eljáró embereket, és közben néha-néha a csoportra nézett, netán puskázik-e valaki. Egyből megakadt a szeme azon a bizonyos lányon az első padban. Hosszú haja finoman, két copfba volt fonva, és karkötőjével játszott. Érdekesnek tartotta a lány viselkedését, ügyet sem vetett a röpdolgozatra. Lassan, halk léptekkel odasétált Karolinához. Amint odaért, Karolina azonnal megrezzent, és tollat ragadott a kezébe.

- Ha ennyi feladja a leckét, le kellene ülnöd tanulni. - suttogta a lánynak, és egy gyors mozdulattal elvette a papírt a lánytól. Karolina ijedt arccal nézte a férfit, ahogy a kissé borongós arca azonnal átcsapott meglepettbe.

- Igazából végeztem. - suttogta vissza Karolina. Maximilián nagyra nyílt szemekkel olvasta le a 10 jó választ a lapjáról, és kedvesen bólintott egyet. Elcsodálkozott, hiszen alig egy perce kezdődött a feladat. És még évszámok is voltak hozzá! Ez még neki is új. Ennyi idő alatt ennyi szöveget írni se lehet ilyen szépen, ő pedig 10 műalkotást írt le ennyi idő alatt alkotóval, évszámokkal, csupa jó választ. Döbbenetes!

- Értem. - elismerően végigmérte a lány fehér foltos arcát, próbálva elfojtani a teljes döbbentségét. Gyorsan végigfutotta szemével a papírt, de mivel nem találta  amit keresett, visszaadta a papírt. - A nevedet azért majd írd rá!

Karolina bólintott, és végignézte, ahogy visszasétált az ablak mellé, és állát dörzsölve nézett ki az ablakon tovább. Zsülire nézett, aki nagyon szenvedett az utolsó két műalkotástól. Zsüli visszapillantott, és azonnal megmosolyogtatta, ahogy pár másodperc alatt végzett is a feladattal. Elképedve látta mindig, hogy Karolinának a műalkotásfelismerés megy a legjobban, szinte azonnal felismer bármilyen műalkotást, ha valaha látta már életében, és megtudta, ki és mikor készítette. Ehhez pedig már járulékosan csatlakozik a művészettörténelmi korszak vagy az alkotó jellegzetességei.

- Oké, tollakat letenni, küldjétek előre, este majd kijavítom, és következő órára visszahozom, ami mikor is van? - gondolkodott el.

- Holnap! - válaszolt a hátsó padsorból az egyik lány.

- Nagyon jó! - elvette a padsorok elejére küldött írólapokat, és ledobta a tanári asztalra. Felült az asztalra, és folytatta az órát.

Bár ránézésre komolynak tűnik, de az olyan dolgai, mint a hosszabb, majdnem vállig érő hullámos haja, a néhol laza, néhol elegáns öltözete, és az, hogy gyakran törökülésben felül a tanári asztalra, elűzik ezt a romantikus illúziót. Látszik rajta, hogy nem tanár. Karolina ezen a két órán már megfigyelte. Nem is akar, és talán nem is tud szigorú lenni. A lány gondolatai a reneszánszról elkalandoztak, és az a nemrég történt eset kattog a fejében, amikor a főtéren megragadta a kezét, és valamit mondott neki, mint utóbb kiderült, lengyelül. Vajon mi lehetett az? Az arca akkor kedves volt, de mégis komoly. Karolina egyre inkább érzett bűntudatot, hogy faképnél hagyta a férfit. Ezt mindenképpen jóvá kell tennie! Oda kell mennie hozzá, mondjuk iskola után. Vagy még előbb, talán a szünetben! De mindenképpen úgy, hogy a többiek ne legyenek ott, még a végén nevetség tárgyává válna!

NarancsvirágokWhere stories live. Discover now