Always And Forever [ss Fanfiction]

~3.rész~

Sok-sok színművészeti órával később, izgatottan hagytam el az egyetem kapuit és már tárcsáztam is Morgant.

 -Na, mizu csajszi?-üdvözölt egyből amikor felvette. -Baj van? Átmenjek? Jó, tudod mit? Átmegyek-hadarta.

-Morgaan! Betegen nehogy átgyere! Meg amúgy is...programom van.-mosolyogtam.

-Úúú! Kivel? Mikor? Most? Hol?-kérdezősködödtt a tőle már megszokott módon.

-Nem árulom el, mert egyből túlgondolnád itt a dolgokat...-húztam össze a szemöldököm.

-Nem fogom. Ígérem!

-Sebastiannel megyünk kávézni.

-Stannel? Jól hallom? Úristen! Randizol Stanneeel!-ordította bele a telefonba, és szinte láttam magam előtt, ahogy ugrál.

-Nem randi! Te teljesen megvesztél! Mondtam, hogy túl komplikálod a dolgokat!-válaszoltam teljes zavarban, és ekkor meghallottam a hátam mögül Sebastian hangját, mire megpördűltem a tengelyem körül. -Morgan most leteszem!-bontottam a hívást, és megálltam hogy betudjon érni.

-Lynette, mi lesz a kávéval?-ért be.

-Öhm,haza megyek és átöltözök. Úgy jó? Körülbelül fél óra. Nem messze lakom. Innen pár perc.-feleltem.

-Jó, elkísérhetlek?-kérdezte egyik lábáról a másikra dőlve. Talán nyugtalan? Vagy zavarban van? Hm.. lehetséges, hisz megmondom őszintén, én is zavarban voltam, csak azt nem tudtam, hogy miért is.

-I-igen,persze.-indultam el,ő meg követett.

Az út nagyrésze szótlanul telt. Csak a cipőnk kopogását lehetett hallani az aszfalton. Végül a csendet Stan törte meg.

-Szép környék!-nézelődött mellettem sétálva.

-Igen,szerintem is.-fordultam be az utcánkba,de Sebastian kicsit későn kapcsolt és ment volna tovább egyenesen,kellett kis idő míg feltűnt neki, hogy nem megyek mellette. Amikor feleszmélt, körbe nézett és amikor meglátott futott felém, én meg csak nevetni tudtam rajta.

-Bocsánat, de ez..ez vicces volt. Kár, hogy nem lett videóra véve.-tört ki belőlem a nevetés újból.

-Ez nem volt szép!-porolta le az ingjét drámaian, mintha nem is tudom mi történt volna vele, pedig csak futnia kellett egy kicsit.

-De hát én csak befordultam az utcánkba. Arról nem tehetek, hogy, ahogy látom nem szeretsz annyira futni.-tártam szét a karomat, mire ő csak mosolyogva megrázta a fejét.

Pár perc múlva már a kulcsomat a zárba helyeztem,majd elfordítottam benne. Az ajtót kinyitva beléptem,de a férfi nem követte a cselekedetem.

-Nem jössz be?-néztem rá bentről.

-Áhh,a barátod biztos nem örülne ha megtudná hogy egy olyan férfi mint én itt járt-vakarta meg halványan mosolyogva a tarkóját és inkább a földet pásztázta.

-Önbizalomból nincs hiány.. -mosolyogtam -Nem, amúgy nincs barátom,csak egy lakótársam,de őt nem zavarja,meg nincs is itthon. Na,gyere,különben én magam foglak berángatni!-"fenyegettem" meg.

-Mondjuk azt megnézném hogy,hogyan rángatsz be..-kalandozott el a gondolataiban.

Beadta a derekát és bejött. Leültetettem a kanapéra,és egy "pillanat és jövök"-kel ott hagytam. Igen,lent hagytam. Egyedül. Egy úgymond "vadidegent", hiszen mégcsak másfél napja ismertük egymást. De én megbíztam benne. Ki nem bízna meg egy ilyen emberben, mint ő? Ezekkel a gondolatokkal öltöztem át,egy fekete egybe szoknyába,és felvittem egy kis sminket is azért.

-Mehetünk.-mondtam amikor leértem, és már az ajtóhoz is sétáltam. Sebastian még egy kicsit ült, ott ahol leültettem, végig nézett rajtam, -ezt nem tudtam mire vélni, csak lesütöttem a szemem -aztán komótosan odaért hozzám.
-Mi ez a gyorsaság?-néztem fel rá,de ő csak mosolyogva megvonta a vállát.

Amikor kiértünk az utcára megint csak Stan szólalt meg először.

-Amúgy kezdem magam kínosan érezni, azért mert én nem vagyok olyan csinosan öltözve,mint te..-mondta halkabban.

-Köszönöm.-öntötte el a pír már megint az arcom, lehajtottam a fejem, hogy lehetőleg ne vegye észre -De,ne érezd magad kínosan, hisz..valljuk be,hogy te kiöltözve is -Az első nap már bebizonyította. -és anélkül is jól nézel ki,szóval,na!... És erre kérlek ne mondj semmit!-kérésem ellenére mégis szólásra nyitotta a száját. -Shh!-szóltam rá és zavartan elnevette magát. Nem gondoltam, hogy kimondom, hogy jól néz ki. Dehát valamivel úgymond "meg kellett nyugtatnom", hogy azért mégse érezze magát szarul amiatt, mert én valamit kikaptam a szekrényemből, ami szerintem egyáltalán nem szép, csupán csak egy egyszerű szoknya. De mindegy is, ha ő úgy gondolja, vagy úgy látja akkor biztos úgy van, vagy nem is tudom, igazából lehet, hogy bókolni akart?…