Bűntársak

12.rész

Múlt :
Yoongi szemszöge :

Már alig vártam az estét.
Próbáltam kiverni a fejemből és addig, amíg az este el nem jön a munkába temetkeztem.
Sok volt a dolgom, mivel a napokban gondjaim voltak a koncentrációval. De szerencsére ma már tudtam dolgozni. Legalábbis jobban ment, mint az elmúlt napokban.
Mostanában egyre kevesebbet kalandoztam. Nem mentem bankokat rabolni, sem szórakozni. Nekem az volt a szórakozás, ha vele lehettem.
Brooke most mindennél fontosabb lett. A munkám szempontjából, jobb volt mielőtt még belépett volna az életembe, de saját magam szempontjából jobb most, hogy ő is egy helyet tőlt be a szívemben. Legalább nem olyan üres.
Jó érzés szerelmesnek lenni.

Este tíz órakkor fáradtan mentem haza. Megfürödtem és felöltöztem, majd elindultam a házhoz, ahol megbeszéltük a találkozót.
Kár, hogy Brooke nem itt lakik. És azt is sajnálom, hogy nem maradt a szövetségesem. Egy erős darabja lett volna a csapatomnak. Ráadásul én is örültem volna, ha nekem dolgozik. De hát már nincs miért rágódni ezen. Csak valahogy a közelemben kell tartanom. Persze a nyaklánc (amit nem fogok odaadni neki) is egy jó mód, hogy a közelemben tartsam, de mi lesz, ha megunja és már nem is fog kelleni neki az a lánc?
De mondjuk... biztos sokat jelent neki ha mindig hordja és mert eljött érte.

Miközben ezen tűnődtem, láttam, hogy 22:58 van.
- Már csak két perc - szálltam ki a kocsiból. A ház elé sétáltam, mert tudtam hogy mostmár nemsokára Brooke is itt lesz.

- Hát eljöttél - mondta Brooke miközben a magassarkújában kecses léptekkel közeledett felém.
- Azt hitted kihagyom?
- Ellenkezőleg. Sejtettem, hogy soha nem hagynál ki egyetlen alkalmat sem, amikor láthatsz - felelte a lány.
Mintha a gondolataimban olvasott volna. Tényleg így volt. - Elhoztad amit kértem?
- Talán.
- El hoztad vagy nem?
- Nem mindegy?
- Nos, nekem nem!
- Hát akkor így jártál.
- Miért nem vagy képes visszaadni?
- Már elmondtam.
- Igen. És én azt mondtam, ha a pénzed kell, visszaadom.
- Brooke... úgy látom még mindig nem érted...