Bűntársak

I.rész

Egy külföldi számára, New York egy gyönyörű városnak tűnhet. Bele sem gondolnak mennyi veszélyt relyteget.
Van valami, amiről senki sem beszél. Ezekről egy külföldi sem tud. Sőt, a legtöbb New York - i lakos sem tud erről.
De ebben a városban relytőzik a világ két legnagyobb és legkeresettebb bűnözője.
Név szerint, Min Yoongi és Brooke Smith.
Még soha senki nem kapta el őket. Ők soha nem vallottak kudarcot. Amivel megpróbálkoztak, azt végre is hajtották.
Ám ők még nem ismerik egymást. De ki tudja? Ki tudja mi lesz még a jövőben?

Jelen:

- Igazából... Sok lány van a világon. És én nagyon sokat ismertem közülük. Akkoriban, a legfőbb dolog az életemben a pia, a drog és a nők voltak. Meg persze még egy csomó dolog... Például a pénz. A pénz nagyon fontos volt. Persze... Nem volt ez mindig az eszemben. Úgy... tizenhét lehettem, mikor elkezdett érdekelni a pénz.
Amikor tizenhat voltam, elmentem otthonról. A szüleim nem támogatták,azt mondták nem fogok boldogulni. Ez mégegy ok volt arra, hogy tényleg elmenjek. És valóban, csak azért is megtettem. És nem találja ki! Igenis boldogultam. Persze csak azért, mert a szüleim mindennap küldtek húsz rongyot. Az... maga volt a paradicsom. Mindennap a szorakozóhelyeket jártam. És élveztem az életet. Még azzal a hatalmas hiánnyal is teljesnek éreztem az életem. De, mint mondtam nem volt az. Nem volt igazán teljes. De erről majd később. Szóval, tizenhat évesen belekostóltam az életbe. A sötét és a fényes oldalába is. És tudja... Egyszerűen annyira vonzott a sötét oldala, hogy úgy éreztem nekem muszáj a részévé válnom.
Ezért is vesztem össze a szüleimmel.
Amikor megkérdezték mivel foglalkozom, megmondtam nekik, hogy drogot csempészek. Azt hittem támogatni fognak. De nem így volt.
Azután nem érkezett tőlük több pénz.
Az élet rögtön nehezebbé vált. De képzelje! Szerencsére pont akkor lépett fel az életemben egy olyan ajánlat, ami nélkül mostanra sehol sem járnék. Egy ember felajánlotta, hogy csempésszek drogot. De nem akármilyen ember volt ez. Ő volt a főnökök főnöke. Nem is értettem, miért állt épp velem szóba. Akkor még csak egy senki voltam. Viszont, ahogy az az ember említette nagyon jól végeztem a dolgom. Szóval kaptam ezt az ajánlatot én pedig gondolkodási időt kértem. Igen, nehéz helyzetben voltam, így nem volt kérdés hogy el kéne fogadnom de akkor is átakartam gondolni. A szüleim miatt. Tudtam, hogy nem támogatják. Akkor vajon ehhez mit szólnának? Végül úgy határoztam, nem kell tudniuk róla. Így minden rendben volt. Én elvállaltam a munkát és képzelje! Sosem buktam le. Még csak közel sem kerültem hozzá. Ez önbizalommal töltött el. A jutalom pedig méginkább! Annyi pénzem volt, hogy alig tudtam megszámolni. Az életem megint egyenesbe jött - mosolyodott el kicsit Yoongi.