Always And Forever [ss Fanfiction]

~Bevezető~

Reggel háromnegyed hatot ütött az óra,mégis csak úgy kipattant a szemem. Elérkezett végre (vagy sajnos) a várva várt nap amit már eléggé vártam.
Kikeltem az ágyamból és rögtön a fürdőszobám felé vettem az irányt. A csap alá hajoltam hogy megtudjam mosni az arcomat. Amikor felegyenesedtem, a tükörből egy fáradt, karikás szemű,de mind emellett egy boldog és vidám Lynette nézett visszarám. Mégegyszer megmosdattam az arcomat egy kis hideg vízzel és indultam vissza a szobámba a szekrényemhez.
Nagy nehezen sikerült kiválasztanom egy egyszerű pólót hozzá egy Nike melegítő felsővel,a nadrágnak pedig egy farmert ami a térdénél ki van szaggatva. Miután magamra rángattam a ruha darabokat újra a fürdő felé vettem az irányt és beálltam a tükör elé,ahol némi szerencsétlenkedés után sikerült kóc mentesre kifésülnöm az amúgy a hátam közepéig érő világos barna,hullámos hajtincseimet. Egy natúr sminket (szempillaspirál,kis szájfény) dobtam fel magamra. Az asztalom melletti már összekészített kis hátitáskámat felkapva rohantam le a lépcsőn,a nappalin át egészen a konyhába ahol már a lakótársam, Jamie már valamit készített.
Jamievel lassan 2 és fél éve lakunk együtt itt New Yorkban, és nagyon jól elvagyunk egymás társaságában.

-Jó reggelt!-köszöntött jó kedvűen Jamie-Hogy hogy ilyen korán itt lent?

-Reggelt!-nyomtam egy puszit az arcára-Hát,tudod az izgatottság mérő kiütötte a mércéjét...

-Áhhá,értem. Tessék itt a reggelid meg a kávéd.-rakott le az asztalra egy kávéval teli bögrét meg egy tányért amin egy gofri volt.

-Húha. Köszönöm. De ezt miért kaptam?-kezdtem el enni a reggelimet.

-Tudom, hogy ez a mai nap különleges számodra. Mégiscsak ez lesz a második éved itt!-csapott a térdére a kanapén ülve.

Hát igen. Ez lesz a második évem hogy itt fogok tanítani New Yorkban,és abban az iskolában ahova egykor én is jártam. Táncot és színművészetet tanítok a Juilliard egyetemen,ugyanezeket a szakokat tanultam én is ki. Imádtam tanulni,és most pedig tanítani.

Miután elfogyasztottam a csodálatos reggelimet amit Jamietől kaptam,még felszaladtam néhány papírért a szobámba. Majd párat ki is töltöttem. A tavalyi év is így kezdődött. Csomó kitöltendő papír. Nem is értem.. Ezekkel eléggé elment az idő mert az óra 6:53-at mutatott. Ismét lerobogtam a lépcsőn a papírokkal a kezemben, amiket bele gyömöszöltem a táskámba.
A Converse-met felhúzva üvöltöttem Jamienek hogy "elmentem,délután 3-4 felé jövök."
Ő általában este 6 órakor szokott haza érni,mert egy tanfolyamot kezdett el még tavaly és most folytatja is. Szóval tök mindegy. Mindig én érek előbb haza.

A nyár végi gyönyörű időjárás volt. Miközben szeltem New York -szeptember elsejei tipikus nyüzsgő- utcáit elgondolkodtam. Talán nagyon is. Már csak azt vettem észre hogy a Juilliard egyetem lépcsőin sétálok fel.
Beérve a tanári irodába levetettem magam az asztalomhoz. És mivel még nem nagyon voltak bennt rajtam kívül,ezért gyors bevittem az igazgatóhoz a papírjaimat. Mire visszaértem a tanáriba Morgan,a legjobb barátnőm és egyben kollégám (éneket tanít) is már bennt ült az asztalom melleti asztalánál. Amint meglátott a nyakamba ugrott,és a lendülettől majdnem elestünk. Miután csajosan kivisítoztuk magunkat (ekkor kicsit sem néztünk ki két érett 27-28 éves nőknek,de hát ez van) leültünk és Morgan egyből kérdezősködni kezdett.

-Tudom hogy nagyon sokat voltunk együtt a nyáron is,de azért..-húzogatta közben a szemöldökét-szóval,mi a helyzet pasi ügyben?-vigyorgott a mondata végén.

-Jajj..-dőltem hátra a széken, sóhajtva egyet-Jelenleg nincs senki a láthatáron-dőltem újra előre.

-Uhum. Persze. Tudod hogy nem hiszem el.-vigyorgott rám-Na,de ezeket leadom a dirinél-kacsintott és felemelte az ugyanolyan lapokat amiket én is leadtam az imént.
Erre én csak értetlenül, széttárt karokkal néztem utána,majd a tollamat kattogtatva vártam vissza. Közben páran már megérkeztek.
Addig-addig beszélgettünk a többiekkel hogy márcsak azt vettük észre hogy 8 óra. Becsengettek.
Rögtön,úgymond a "legújabb" diákokkal kezdtem,akik itt a "kicsiknek" számítanak. Az első órán -mindenkinél így csinálom- még csak ismerkedünk/ismerkednek egymással. Aztán majd órákról órákra beindulnak szépen majd a dolgok.
A 3.fárasztó óra után csak úgy beestem a tanáriba.

-Baszki..Mi a francért nem tudnak a másod évesek keringőzni?-kérdeztem kb. úgy mindenkitől felháborodva.

-Ez jó kérdés!-bökött felém a kávés kanalával Peter.

-Tanítsd meg nekik!-vont vállat mosolyogva Erica.

-Ohh,ha tudnátok hányszor próbáltam vagyis akartam nekik megtanítani-ráztam a fejem.

-Valaki hisztis kedvében van-Morgan jött épp be az irodába és megszúrta az oldalam.

-Háát,inkább koffein és nikotin hiányom van-vettem fel a táskám és indultam volna ki.

-Felejtsd már el! Kérlek!-könyörgött a legjobb barátnőm.

-Már próbáltam-vontam meg egyszerűen a vállam és kimentem.
Miután elszívtam egy szál cigit és a kávé automatától vett kávémat is megittam,mentem megtartani az órát az egyik végzős osztálynak ,akikkel "jóban" vagyok,már ha lehet ilyet mondani.
3 óra múlva végeztem is a mai nappal. Morgan kint várakozott rám.

-Átjössz?-léptem oda hozzá.

-Ez kérdés volt?-nevetett-Menjünk. Amúgy képzeld, amikor leadtam a papírjaimat akkor asszem olyanokat hallottam hogy új valaki,asszem valami srácról beszélgetett valakivel telefonon a diri.

-És szerinted ez mit takar? Ez nem jelent semmit-Mo csak széttérta a kezeit.

-Lehetséges hogy új kollega?-mosolygott folyamatosan a barátnőm-Éés..egy srác..és a srác szó fiatalt jelent..vagyiiis..?-húzta el a szavakat.

-Fogalmam sincs hogy mire akarsz célozni vagy hogy hol akarsz kilyukadni-néztem rá miközben a kulcsomat elfordítottam a zárban és beinvitáltam az ajtón Morgant.

-És lehet ő lesz életed szerelmeee!-kiáltotta miközben eldőlt a kanapén.

-Te nem vagy normális! Esküszöm kinyírlak!-kezdtem el kergetni.
Lihegve terültem ki a nappali padlóján. 20 percen át "fogócskáztunk". Eléggé eltunyultam nyáron azt kell hogy mondjam.. Végül leültünk Netflixezni. Nagyon elmerültünk a sorozatba,mert csak arra figyeltünk fel hogy valaki zörög a zárral. És ez a valaki kizárásos alapon Jamie volt. Jamie is csatlakozott a sorozat nézésünkhöz. 5 résszel később egyetértettünk abban hogy mostmár aludni is kéne. Mivel már későre járt ezért Morgan a vendég szobában aludt.
Én egész este az ágyamban feküdve,a plafont bámulva Morgannek azon az egy mondatán kattogott az agyam:És lehet ő lesz életed szerelme. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. De végül csak-csak elnyomott az álom.