Gyógyszerek árnyékában|✓|

11.

-Jó reggelt-dörmögte rekedt hangon a fülembe-Szia haver-pacsizott le a szőkével. 

-Csináljak kávét?-fordultam felé.

-Ühüm-bólogatott és fejét beletemette nyakamba.

-Így nem fog elkészülni.

-Jó-sóhajtotta és leült barátja mellé. Én neki kezdtem és amint készen lettem vele elé toltam a fekete löttyöt. 

-Van valami terv mára?

-Bemutatom neked Lipcsét-vágta rá Dominik. 

-Mikor megyünk?

-Délután.

-Akkor csinálok ebédet, eszünk és aztán mehetünk. 

-Maradok-szólalt meg a szőke. 

-Amúgy te minek jöttél?-fordul felé Domi. 

-Csak átugrottam és gondoltam játszunk de, hogy van vendéged így nem.

-Addig amíg nincs kész a kaja addig nyugodtan. 

-Minden meg van ami kell az ebédhez?

-Szerintem igen-vontam meg a vállamat-Ha nem lenne akkor nem lesz benne. 

[...]

-Fiúk kész a kaja-szóltam a nappaliban játszó fiúknak-Fejezzétek be-mondtam majd visszamentem. Megterítettem és az asztalra raktam a kész ételeket. Szerencsére a fiúk is jöttek így nem kellet rájuk szólnom. 

-Mit eszünk?-kérdezte a szék kihúzás közben Haaland.

-Sajtos-tejszínes csirke brokkolival és tésztával. Csak mert meg kell tartani a jó alakot. 

[Amúgy próbáljátok ki ezt a kaját, nagyon finom. Ma én is csináltam és alig maradt belőle. Író.]

-Te is sportolsz?-kérdezte a szőke.

-Igen, tornász vagyok-mosolyodtam el szomorúan. 

-Majdnem európai bajnok tornász-folytatta Dominik. 

-Hogy, hogy csak majdnem?

-Az utolsó gyakorlatnál estem össze és kerültem kómába.

-Sajnálom.

-Nem kell, most a többiek készülnek az országos bajnokságra amin sajnos nem vehetek részt. Egy év múlva megint lesz eu-s bajnokság. 

-Majd akkor megnyered-tette egyik kezét a combomra.

-Pontosan-simogatta meg a combomat.

Dominik
––––––––––

-Jó éjt-köszönt el Léna. 

-Álmodj velem-kacsintottam rá majd becsukta a vendégszoba ajtaját. Egy sóhajtás után én is bementem a szobámba majd bebújtam az ágyba. Bárcsak ölelhetném törékeny testét. Úgy fél óra múlva ajtónyitódásra keltem, hirtelen felkaptam a fejem és szembe találtam magam a lánnyal aki belopta magát a szívembe. Ott állt kezében egy plüssmackóval és egy párnával. 

-Baj van?-kérdeztem kómásan.

-Nem tudok aludni-mondta szomorúan. Sóhajtottam egyet és egy kicsit arrébb csúsztam, hogy elférjen ő is és felemeltem a takarómat. Egyből bevetette magát az ágyamba. Hasra feküdt így áttudtam ölelni keskeny derekát ő pedig átölelte nyakamat. Végre.