※ 28 ※

561 45 7
                                    

SeMi - Lee_Min_Young00
YoonGi - Nikoow





















SeMi

~ négy nap múlva ~

Igazából... Kezdtem megszokni a helyet, viszont még mindig borzasztóan fáj. Yoongival már ebben a négy napban is rengeteget beszéltünk, aminek nagyon örültem. Mondhatjuk úgy is, hogy egyetlen örömforrása volt a napomnak. Persze miután láttam őt képernyőn keresztül csak még nehezebb, és minden beszélgetés után sírok. Ki se tudom fejteni milyen minden nap csak három órán keresztül látni. Nem érteni, nem érezni az illatát. Nem bújhatsz a karjaiba ha úgy érzed mindenki ellened fordult. Nagyon fáj. Az új iskolába a második napomat nyomom, ami nem igazán úgy alakult, ahogy szerettem volna. Úgy gondoltam leszarom őket és ők is engem,
de nem. Kíváncsiskodtak, akaratom ellenére is befogadtak. Valahogy pedig összekerültem néhány ,, menőbb " csávóval a suliból. Igazán jófejek, már amennyire megismertem őket ezalatt az idő alatt. A suli az, ahol valahogy el tudom felejteni Yoongi hiányát, és a szomorúságom. Úgy terveztem hogy majd itt is beszélgetünk szünetekben vagy valami, de ebbe az iskolába nagyon szigorúan tilos telefont hozni, így egész nap a táskám aljába van, és csak suli után tudok írni.

YoonGi

A dolgok nem igazán úgy alakuktak, ahogy én azt terveztem. Az, hogy megpróbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne, és kihúzni valahogy a chateléssel, nem ment. Az iskolában nem telefonozott, így én abban az időben baromi magányos voltam. Úgy alapból is, de amikor láthattam, - mégha csak képernyőn keresztül is - egy pillanatra el is felejtettem mennyire borzasztóan szenvedek a hiányától.
Erre még pluszba rádobott az is, hogy a féltékeny voltam, nagyon is. Már az első napján összebarátkozott egy csoporttal, és róluk beszélt. Az elmondottak alapján, egyáltalán nem voltak szimpatikusak. Tipikusan azok, akik rosszba vihetik az én Chun- Chunomat, és én nem tudok rajta segíteni, ha bajba kerül.
Nehezebb ez, mint gondoltam, pedig még egy hét se telt el...

SeMi

Izgatottan ültem le a laptopom elé, amint ledobtam a táskám a parkettára. Bekapcsolva a készüléket egyből a videokamerámra vettem a célt. Ma egy kicsikét tovább maradtam a sulinál. Nagyon érdekes, de ma elszívtam életem első cigarettáját. A többiek kinevettek mikor elkezdtem köhögni, de azt mondták a következő már jó lesz, csak meg kell szoknom. Viszont ezt Yoonginak nem mondhatom el, a nyakam is kitörné. Jobb lesz így.
- Szia szerelmem. -mosolyodtam el szélesen, Mikor megláttam.

YoonGi

Aggódtam. Borzasztóan aggódtam, mert megbeszéltük, hogy kettőkor hív. A mai egy olyan nap volt, amikor mindketten korán végeztünk, és sokat tudtunk volna beszélni. Pontosan, csak feltételes módba, mivel már öt óra emúlt, mikor jelezte a laptopom, hogy bejövő hívásom van.
Megnyugodtam, mikor megláttam mosolygós arcát, viszont ideges is lettem. Igazán írhatott volna legalább egy üzenetet, hogy később ér haza, ne várjak rá.
- Szia. Minden rendben? - kérdeztem kis aggodalommal a hangomban.
Remélem nem keveredett bele semmibe.

SeMi

Yoongi annyira helyes, annyira tökéletes. Imádom mélyebb hangját hallgatni, habár sokkal jobb lenne élőben. De még mindig azzal biztatom magam, hogy tényleg hamar el fog repülni az idő.
- Igen, persze. Sajnálom hogy csak most hívlak, de dolgom akadt, ígérem többet nem fordul elő. - aranyos tőle mikor aggódik, de felesleges. Egy cigi még nem a világ vége, kordában tudok tartani mindent. Nem terveztem rászokni vagy ilyesmi.
- Hogy vagy édesem? - kérdeztem meg. Nagyon sok dologra kíváncsi lennék. Ő hogy dolgozza fel, hogy egy ideig egymástól távol vagyunk, vagy hogy mit csinál abban az időben, amikor nem tudunk beszélgetni. Vajon ő szerzett pár barátot odahaza, akivel el tudja ütni az idejét ?

BabyWhere stories live. Discover now