Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 18. 🐺

– Mit keresel te itt? ‐ kérdeztem meg Felixtől. Chan mégcsak rá sem nézett. Annyira ideges lett, hogy féltem itt fogja Felixet agyonverni a múltkoriért, de nem tette, ami egy kicsit meglepett.

– Hozzád jöttem Seo. - mondta, majd lopva Chanre pillantott, aki végig őt nézte, de végül folytatta. – Beszélnem kell veled. Most.

– Velem?

– Igen. Veled. És.. inkább négyszemközt.

– Haver, ha valamiről szeretnél Seoval beszélni, akkor azt előttem tedd meg. Nincs semmi titkolózás. Tehát miről van szó? - szólalt meg vegül Chan. A hangjában lehetett hallani azt a tipikus gúnyt, és flegmaságot. Nem tetszett neki, hogy Felix itt van, viszont mintha egy kicsit örülne annak is, hogy láthassa. Sajnos Felix arcáról nem tudtam leolvasni semmit sem. Amikor Chanre pillantott nem mutatta semmi jelét annak, hogy utálja őt, vagy hiányzik neki. Mintha idegen lenne számára.

Felix csak egy "igazán?" féle mosolyra húzta száját, majd rám pillantott.

– Figyelj. Akkor majd máskor. Ő előtte ezt nem szeretném megfirtatni. Mennem kell. Szia Seo. - mondta, majd fél szemmel ránézett Chanre, de nem köszönt neki.

Vajon mit akarhatott? És miért pont tőlem? Én először azt gondoltam, hogy Chantől szeretne valamit, de tévedtem. Majd támadt egy ötletem.
Éppen hazafele tartottunk Channel, amikor megtorpantam. Chan ekkor hátrafordult.

– Valami baj van?

– Támadt egy ötletem. - sétáltam oda hozzá.

– És mi az? - kérdezte, amikor beléptünk a lakásába, ahol végre magához húzott és adott egy csókot ajkaimra. Úristen de vártam már ezt.

– Tudod.. mit szólnál, ha kibékülnél vele. Vagy velük.

Chan értetlenül nézett rám.

– Te most viccelsz? Nemhiszem, hogy..

– Chan necsináld. Azt hiszed nem vettem észre, hogy örültél annak, hogy láthatod Felixet? Oké, tudom nem tetszett, hogy ott van, de láttam rajtad, hogy örülsz neki és ne hazudj, mert tudom, hogy így van. - mondtam, mikor Chan helyetfoglalt a kanapén.

– Tudod Seo.. igazad van. Nem tagadom, hiányoznak a srácok, de nem szeretném velük újrakezdeni. Semmiképpen sem. Sőt, láttad Felix hogyan nézett rám. Mintha idegen lennék a számára. Szerintem a többiek is így néznének rám, amit teljesen megértek. Mindannyian éljük a saját kis életünket. Ők mostmár heten legjobb barátok, élik az életüket. Én is élem, veled vagyok. Mi kell még? Semmi. - mondta teljesen őszintén. – Hiába szeretnéd ezt, ha a másikfél nem.

– Tudom Chan, csak egyszerűen olyan rossz látni amit ma láttam. Felix még fel fog bukkanni hidd el. És lehet nem csak ő, hanem a többiek is. És neked szépen sorban visszafognak jönni az emlékek, amik végül belül széttszednek a fájdalom miatt. ‐ ültem le mellé a kanapéra.

– Nem, mert itt vagy te nekem, aki ezt a fájdalmamat sepercalatt eltudja tűntetni. Seo, ha te nem lennél én sem lennék. Emlékszel arra, amikor ideges voltam, amikor Felix azt mondta, hogy bántani foglak ezért el kell engem hagynod? Vagy, amikor a szüleid azt mondták nem vagy hozzám való? Egyszersem rád voltam dühös. Komolyan. Inkább magamra voltam az. Soha nem bántanálak téged, mert iszonyatosan szeretlek. Még saját magamnál is jobban Seo. El tudod ezt hinni? - nézett a szemembe őszintén.

Én erre nem mondtam semmit csak hozzábújtam. De ígyis úgyis ki fogom őket békíteni. Ha törik, ha szakad.

Pár órával később megindultam hazafele, mert még tanulnom is kellett, és már anyu is keresett, úgyhogy ideje volt hazamennem. Szerencsére most anyuék nem kiabáltak velem, ami először fura volt, végül felmentem a szobámba, és elkezdtem tanulni.