Az új tanár | bang chan ff. ✔

🐺 17. 🐺

Egy hét telt el azóta, amióta Felixel beszéltem. De ez alatt az egy hét alatt sok minden történt.
Chan végül bejárt a suliba órát tanítani, ami sokakat meglepetésként ért, hiszen ők azt gondolták ki lesz csapva, de végül az igazgatóúrral megbeszélték. Chan azt adta elő nagyon beteg volt, de az igazgatóúr sem hülye, átlátott a dolgokon csak úgy tett mintha elhinné, de tudja Chan nagyon jó tesitanár, kedves és imádják a diáklányok az egész suliban, -igen, még azok is, akiket nem tanít-. Végül megkegyelmezett neki így Chan továbbra is taníthat minket. Nyilván ennek én örültem a legjobban, viszont pár osztálytársam egyenesen pezsgőt bontott. A szemem forgatva visszafordultam legjobb barátnőmhöz, aki a biosz anyagot másolta, hogy ne kapjon rossz jegyet amiért nem csinálta meg a házifeladatot.

Felix sem keresett mindennap, maximum a hét elején és a hétvégén, de soha nem vettem fel neki a telefont. Már azon is gondolkodtam letiltom a számát, de akkor személyesen keresne fel és ahoz nekem nincs kedvem. Azt gondoltam róla, hogy egy normális, aranyos srác, de nem. Egy kicsit csalódtam Felixben, vagyis inkább a viselkedésében. Nyilván nem ítélkezhetek felette, nem ismerem őt még annyira sem, hogy megosztjak vele bármit is. Viszont a mai nap folyamán, egy kicsit meglepett Felix és Chan viselkedése, mikor órák után Channel együtt hagytuk el az iskolát.

~*~

– Basszus mit írsz még ennyit? Most úgyis tornaóra lesz, aztán lesz csak matematika. Nem tudod megírni tornán? - kérdeztem barátnőmet, aki mint mindig most is a feladatot másolta.

– Ezt most komolyan megkérdezted? - nézett fel rám egy pillanatra a füzetéből.

– Megbeszélhetem vele, hogy egy kicsit késni fogsz mert dolgod van. Szerintem megértené.

– Seo.. csak pár percünk van átöltözni, nem fogom tudni leírni a házit öt perc alatt.

– De ha most írod le, akkor még öt percünk sem lesz átöltözni. Gyere már!!

Ebben a pillanatban Chan lépett be az osztályba. Minden lány osztálytársam nekiállt sikongatni és nyávogni, de Chan megsem hallva hozzánk igyekezett. Szememsarkából láttam, hogy a lányok sugdolózni kezdtek, de cseppetsem érdekelt, helyette inkább barátnőmet siettettem, aki még mindig nem volt kész a házival.

– Mit csináltok? Nemsoká óra van. Ilyenkor már rég lent szoktatok várakozni.

– Tudjuk tanárúr, de Jihyunt várom, aki nem volt képes megcsinálni a házifeladatát, így az enyémről írja le. - mondtam, majd Chanre néztem aki hol Jihyunra, hol rám pillantott.

– Jólvan. Kaptok egy kis időt, addig a többiek szépen lemennek az öltözőbe átöltözni.

– És maga nem jön? - kérdezte az egyik tinipicsa az osztály előtt állva.

– Megvárom őket.

Ezzel a mozdulattal a lány elhagyta a termet, de nem csukta be az ajtót, ezért Chan már épp becsukta volna, hogy senki ne lásson meg minket, de megállítottam.

– Ne! Mert valaki megláthat.

– Csukott ajtón keresztül biztos. - nevetett, de mikor látta komolyan gondolom ellépett az ajtótól, és ott várt meg minket. Chan nem akart a suliban semmi jelét mutatni annak, hogy együtt vagyunk, így inkább ott várt meg minket.