Jujutsu Kaisen Oneshots

Nanami x OC - A váratlan hőstett

Nanamit legelőször az egyetem folyosóján pillantottam meg. Nem is gondoltam még akkor, hogy bármikor jobban is megismerem. Tipikusan az az ember volt, aki minden oda járó lány álma. Pár hete szinte minden nap egymásba botlottunk véletlenül. Eleinte nekem egyáltalán nem volt álom-pasi, de egy bizonyos alkalom után...

                                                                                             --

Épp egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Amint beléptem a kedvenc kávézómba, mint minden reggel egyetem előtt, megszólalt az ajtó fölött lógó kis csengő.
-Sziasztok! - léptem be mosolyogva a helyre. Ismerős arcok fogadtak a pult mögül.
-Szia. - köszönt vissza egyik legjobb barátnőm, miközben épp kiszolgált valakit.
-Mi újság? – kérdeztem, amikor én következtem végre.
-A szokásosat? – nézett rám, mire nagyot bólintottam. Beindította kávédaralót. Jóleső illat szállt a levegőbe, ami rögtön fel is ébresztett.
-Milyen napod lesz? - kérdezte a barátnőm miközben megtöltötte a kis elviteles poharamat.
-Húzós. Egy előadást kell tartanom az egész évfolyamnak.
-Sok sikert. - mosolygott rám biztatóan.
-Köszi. - forgattam meg a szemem és elkezdtem elővenni a pénztárcámat, hogy fizethessek.
-Hagyjad csak. Kis reggeli ajándék, hogy jól sikerüljön az előadás.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá, mint ma már sokadszor.

Hűvös de kifejezetten napos őszi délelőtt volt. A sárguló falevelek már hullottak a fákról akár egy kis szellő hatására is. Imádtam ezt az időszakot. Olyan gyönyörű volt a táj. Az egyetem épülete tökéletesen illet az őszi képbe. A téglával kirakott falak vörösesen magasodtak az ég felé.
Tetszett, hogy nem modern, hanem teljesen olyan, mint egy nagy kastély. Épp a csodálatos növényzetet kémleltem, amikor valamibe pontosabban valakibe beleütköztem. A kávémat magam elé tartva sétáltam, így az egész kettőnkön kötött ki.
-Ne haragudj. Nem figyeltem. – hadartam, pedig még rá sem pillantottam az előttem állóra.
-Semmi baj. Te jól vagy? - mondta a férfi egy hatalmas kávé folttal a kék ingén. Ekkor ráemeltem lassan a tekintetem. Majdnem a szám elé kaptam a kezem. A híres Nanami...
-Per... Persze... - nem is gondoltam volna, hogy ilyen kedves, mert mindig olyan mogorvának tűnt. Meg sem sértődött, pedig, ő jobban foltos lett.
-Akkor jó. Remélem majd még találkozunk. Szia. - köszönt el és elsietett. Tátott szájjal néztem utána, majd lassan végig néztem a krémszínű felsőmön, amin egy látványos kávéfolt éktelenkedett.
-Hogy az a... - egyáltalán nem lett volna időm hazamenni és átöltözni, szóval egy másik lehetőséget kellett kitalálnom. Aggódva néztem körbe és megpillantottam egy ruhaboltot. Az egyetem épületével szemben állt. Hálát adtam az égnek és bementem. Ha épp nem kellett volna félszáz embernek előadást tartanom, biztosan csak megpróbáltam volna kiöblíteni a mosdóba, de ez most elő sem fordulhatott. Nem száradt volna meg és még talán benne is maradt volna a kávé.
Kapkodva kerestem a ruhák között egy hasonló pulóvert. Valamilyen furcsa érzés hatására oldalra pillantottam. Pár méterre tőlem Nanami állt és az ingek között válogatott. Nevetve néztem vissza a ruhákra majd megfogtam a választott darabot és a pénztárhoz siettem.

Az előadás előtt izgulva toporogtam a terem előtt. Nem szerettem sok ember előtt szerepelni, de szükségem volt erre a jobb jegyre.
Szinte már a körmömet rágva mászkáltam fel - alá a terem előtt, amikor közelebb lépett egy srác. Hosszabb szürke - őszes haját egy kontyba összefogva a tarkóján hordta. A szürke haj ellenére kifejezetten fiatalnak tűnt. Nem nézett ki rosszul ezért meglepődtem, hogy eddig észre sem vettem az egyetemen.
-Szia. Mahito vagyok. - nyújtott kezet, mire remegve megráztam. - Nem tudtam nem észre venni, mennyire ideges vagy. Csak azt szerettem volna mondani, hogy ne izgulj, biztos nagyon ügyes leszel.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan. Tényleg megnyugtattak kedves szavai.