Jujutsu Kaisen Oneshots

Megumi x OC - Az őszi bál

Megumi amióta az eszemet tudtam a bátyám, Yuji legjobb barátja volt. Osztálytársak voltak és minden együtt csináltak. Pont ezért rengeteg időt töltött nálunk. Kisebb korunkban sokat játszottunk együtt, de most már hogy nagyobbak lettünk az a két év korkülönbség is nagyon soknak tűnt. Mindig csak köszöntünk egymásnak, ha esetleg átjött, de szinte már alig ismertem. Ami még sokat változott gyerekkorunk óta, hogy teljesen beleszerettem...

                                                                                      --

Eljött az őszi iskolabál reggele. Korábban keltem, mint kellett volna, de nem tudtam tovább aludni. Sajnos délelőtt ugyan úgy megtartottak az órainkat, úgyhogy bepakoltam a táskám és kimentem az étkezőbe. Yuji már az étkezőasztalnál ült és egy hatalmas szendvicset falatozott.
-Jó reggelt hugi. - üdvözölt teli szájjal, mire én csak intettem neki és elővettem a hűtőből egy tejet.
-Kérsz kávét?
-Nem köszi. - elkészítettem a reggelem fénypontját, majd leültem mellé.
-Várod a bált? - kérdezte kíváncsian. Még nem meséltem neki a Megumi iránti érzéseimről. Féltem, hogy esetleg emiatt vagy velem, vagy vele tönkre menne a kapcsolata. Tudtam, hogy nagyon védelmező típus, így el sem mertem képzelni mi történne, ha megtudná.
-Igen nagyon. - feleltem lelkesen. Majd az órára pillantottam. Késésben voltunk, úgyhogy elrángattam Yujit a szendvicse maradékától és a buszhoz siettünk.

A nap nagyon gyorsan eltelt szerencsére. Az órákon nem nagyon csináltunk sok mindent, hiszen tudták jól a tanárok, hogy mindenki a bálra koncentrál.
Gyorsan hazasiettem, megvacsoráztam és elkezdtem készülődni. Hajat mostam, majd egy kicsit behullámosítottam azt. Nem nagyon szoktam sminkelni, de most kihoztam magamból a maximumot. Egy kis ezüst szemhéjpúdert kentem a szemhéjamra és húztam egy elég apró tusvonalat, ami egész jól sikerült. Kezdők szerencséje. Gondoltam magamban és büszkén tekintettem a végeredményre. Besiettem a szobámba és felvettem a csodálatos sötétkék, szinte már fekete ruhámat. Nagyon szépen kiemelte a szőke hajamat és a szürkés-kék szememet. Örültem, hogy végül ezt a ruhát választottam, amikor a barátnőmmel vásárolni voltunk. Eleje éppen a térdem alá ért, de a hátulja hosszabb volt. Pördültem párat a tükör előtt és egész meg voltam elégedve magammal. 

Egyszer csak kopogtak az ajtómon. Yuji állt ott, ő is már az öltönyében. Bézs nyakkendője, amit hamburgerek borítottak, teljesen illett a rózsaszínes-barna hajához.

-Nagyon szép vagy. - mondta és oda lépett hozzám. Szorosan megölelt és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Köszönöm. - mosolyogtam. - Te sem nézel ki rosszul. - nevettem rá, mire ő meglökte a vállam.
-Indulhatunk? - kérdezte.
-Azt hiszem. - motyogtam, majd még egyszer utoljára megnéztem magam a tükörben. Nagyon vártam a bált, mivel tudtam, hogy ez lesz az utolsó, amin Megumi is ott lesz. Reménykedtem benne, hogy fel fog kérni táncolni, de mindig elhessegettem ezt a gondolatot. Nem akartam túlságosan beleélni magam, mert nem akartam csalódni. Yuji után siettem.

A bál nagyon hangulatos volt. Az elsősök nagyon szépen kidíszítették a tornatermet. A plafonról lámpások lógtak, amik sárgás fénnyel világították be az egészet. Teljesen átadta az őszi hangulatot. A falakat falevelek díszítették. A legjobb barátnőmmel az ajtóban találkoztam.
-Szia. - rohant hozzám és átölelt. - Nagyon tetszik a ruhád. - mosolygott rám, majd én is viszonoztam a kedvességét.

-Jól van lányok én megyek. - intett Yuji és elsietett. Végig néztem, hogy hova megy és pont Megumihoz sétált oda. A fekete hajú ugyan úgy, mint a bátyám egy öltönyt viselt. Nyakkendője sötétkék volt, ami akár még az én ruhámhoz is passzolt volna. Összeöltöztünk. Mosolyodtam el őt bámulva. Felém pillantott, mire én elpirultam és inkább elkaptam a fejem.

Barátnőmmel sokat táncoltunk, nagyon jól éreztük magunkat. A szemem sarkából azért mindig Megumit figyeltem, aki a haverjaival és a bátyámmal beszélgetett. Egyik szünetben leültünk a tánctér melletti székek egyikére. Egy valamilyen random témáról beszélgettünk, amikor egyszer csak valaki felém magasodott. Felnéztem és Megumi volt az. Sötét haját egyik kezével hátrasimította. Csodálkozva tekintettem fel rá, mire ő egy csábító félmosoly társaságában letérdelt elém. Ezen még jobban meglepődtem.

-Hölgyem, felkérhetem egy táncra? - nyújtotta a kezét, és rám kacsintott. Teljes sokkban fogtam meg a kezét és egyszerre álltunk fel, ami nem volt a legjobb ötlet. Fejünk kicsit összekoccant, amitől mindketten nevetni kezdtünk.
-Ne haragudj. - mondtuk teljesen egyszerre. Megumi egy kicsit elpirult, majd megvakarta a tarkóját.
-Szóval, jössz táncolni? - kérdezte, mire én csak bólintottam. Amikor elindultunk még visszanéztem a barátnőmre, aki büszkén figyelt engem.
-Nem nagyon tudok táncolni. - mondtam zavartan, amikor beértünk a tömegbe.
-Ne aggódj. Majd én megtanítalak. - egyik kezével óvatosan átkarolta a derekam, mire én megfogtam a vállát. A zene ritmusára kezdett lépni, én próbáltam követni, nagyon ügyetlenül. Egyszer-kétszer ráléptem véletlen a lábára is. Úgy tett mintha nem történt volna semmi, de én nagyon kínosnak éreztem. Alig tudtam levenni a tekintetem róla. Nehezen hittem el, hogy most épp Vele táncolok. Reggel még álmodni sem mertem volna ilyenről. Megumi a szemembe nézett, mire én teljesen elvesztem abban a sötét szempárban. Minden pillanatát kiélveztem a táncnak, és nem akartam semmi másra gondolni, csak rá. 

De hirtelen eszembe jutott Yuji, és az, hogy ő semmit nem tud erről. Félve néztem körbe, de szerencsére nem láttam a közelben. A kis pánikomat Megumi rögtön észrevette.
-Mi a baj? - kérdezte aggódva es megállt.
-Menjünk innen mielőtt a bátyám meglát minket. - húzódtam el tőle és a táncparkett szélére kezdtem rángatni. Ő csak nevetett, de nem mozdult. Kérdőn néztem vissza rá. Közelebb húzott magához, majd kicsit lehajolt, hogy a fülembe súgjon.
-Szerintem már tudja. - nézett oldalra. Követtem a tekintetét, majd megláttam ahogy Yuji minket figyel mosolyogva. Csodálkozva néztem hol Megumira, hol a bátyámra. - Sőt én már azt is elmondtam neki, hogy teljesen beléd estem. - mondta halkan, mire elpirultam. Zavaromat észrevéve elmosolyodott és gyengéden megsimogatta a hátam, amibe beleborzongtam. Ismét az arcát kezdtem tanulmányozni, és rájöttem, hogy egyszerűen minden vonása csodálatos. Éles arcvonala, sötét, szinte már fekete szeme, hatalmas szempillái és enyhén világos bőre. Gondolataimat megzavarva egyszer csak elkezdett kifelé sétálni, engem húzva maga után.
-Mit csinálsz? - kérdeztem.
-Csak szeretnék kicsit kettesben lenni veled és jobban megismerni. - nézett vissza a válla fölött. Teljesen vörös fejjel követtem ki a teremből.

Végighúzott maga után a folyosókon, elhaladtunk a termek előtt is.
-Hova megyünk? – kíváncsiskodtam, de ő nem válaszolt. Határozott léptekkel indult meg kifelé az iskolából az udvarra. Az időn is már lehetett érezni, hogy ősz van. A kicsit csípős levegőtől, libabőrös lettem amint kiléptünk. Elengedte a kezem, mire én rögtön a karomat kezdtem dörzsölni, hogy ne fázzak annyira az ujjatlan ruhámban.
-Jajj, erre nem is gondoltam. - mondta Megumi, amint észrevette, hogy szinte megfagytam. Azonnal levette a zakóját és a hátamra terítette.
-Köszönöm. - néztem rá hálásan. - De te így nem fogsz fázni? - kérdeztem aggódva.
-Nem. Jó így. - leültünk egymás mellé egy padra. 

Még a fák mögött látszottak a nap utolsó sugarai. Ha a másik irányba néztünk ott már csillagok ragyogtak az égen. Nagyon szép volt. Egyre jobban kezdtem elhinni, hogy Megumi Fushiguro ül itt mellettem.
-Tudom, hogy régen sokat voltunk együtt, de azóta sok minden változott. - kezdte és a földet bámulta, mintha zavarban lenne.
-Igen. Szerintem is. - óvatosan megérintettem a vállát. Éreztem ahogy izmos karja megfeszül az ingje alatt. Felnézett rám, majd megsimította az arcomat és a fülem mögé tűrt egy kósza hajtincsemet. Ebbe a mozdulatába teljesen belepirultam. Érintése helyén szinte már égett a bőröm. Szemébe nézve vártam, mi következik. Gyengéden közelebb húzott magához, majd lágyan megcsókolt.