Jujutsu Kaisen Oneshots

Yuji (Sukuna) x OC - A kalandos utazás

Elhatároztuk, hogy pár barátommal, Megumival, Nobarával és Yujival elmegyünk kirándulni a szomszédos országba. Tudtam, hogy ők jujutsu varázslónak tanulnak, de én nem jártam velük egy iskolába. Egyszer egy bevetésük során találkoztam velük és azóta nagyon jóban lettünk. Egy nagyon jó nyári kalandnak indult, de idő közben mindenki lemondta, kivéve én és Itadori. Mivel a szállás már le volt foglalva ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk így ketten. Csak barátok voltunk, egészen eddig az utazásig...

                                                                                     --

Reggel fáradtan nyitottam ki a szemem az ébresztőmet meghallva. Szerencsére a sporttáskámat még előző este bepakoltam, így ráértem később kelni, ami ebben az esetben hat óra volt. Röpke négy óra alvás után kikászálódtam az ágyból, majd a fürdőbe siettem elkészülődni. Mivel egész napra az utazás volt tervezve, ezért nem nagyon foglalkoztam a sminkeléssel és egyéb dolgokkal. Az előző este kiválasztott ruhám sem volt túl nagy szám. Egy sima póló és egy farmernadrág. Miközben épp a fogamat mostam, mint a készülődés utolsó lépése, csörögni kezdett a telefonom. Mérgesen siettem a szobámba, hogy felvegyem.

-Igen? - kérdeztem mivel láttam, Yuji keres.
-Sajnos én sem tudok ma menni. Bocsi.
-Tessék? Miért? - kérdeztem és csodálkoztam, hogy megérti hiszen a fogkefe végig a számban volt.
-Csak szivattalak. - hallottam a nevetését. A saját nem vicces poénján még nevetett vagy két percig aztán folytatta. - Amúgy itt állok a lakásod előtt.
-De hát még csak fél hét van. – majd, megnéztem a telefonomat és tévedtem. Hét óra volt pont, amikorra megbeszéltük a találkozót. Szentségelve raktam le a telefont és azon gondolkoztam, hogy mit csináltam egy órán át a fürdőben.
Kapkodva raktam el még pár dolgot, aztán a táskámat felkapva lesiettem a ház elé.
Yuji tényleg ott állt a korom fekete terepjárója mellett. Ásított egyet. Amikor odaértem hozzá, szó nélkül kikapta a táskát a kezemből és a csomagtartóba tette. Még az anyósülés ajtaját is kinyitotta nekem, amit nagyon udvariasnak találtam.
-Köszönöm.
-Pedig késtél és mégis ilyen kedves vagyok. - szállt be ő is a kocsiba majd indultunk is.

Az út első fele nagyon jól telt. Már vagy 3 órája vezetett, de közben végig beszélgettünk. Valahogy a nagyobb társaságban sosem beszéltünk egymással, úgyhogy igazán új élmény volt ez. Örültem, hogy jobban megismerhetem. Sokat nevettünk, látszólag ő is élvezte az utat.
Már majdnem dél volt, ami azt jelentette, hogy nemsokára odaérünk, de ekkor hangosan megkordult a hasam. Észre se vettem, hogy ma még nem is ettem semmit. Reméltem Yuji nem hallotta, de pár perc múlva felém fordulva megkérdezte.
-Ne álljunk meg valahol enni? Éhen halok – nézett rám, mintha nem hallotta volna, hogy én is éhes vagyok.
-De, jó lenne. - bólogattam hevesen.
Az út mellett megpillantottunk egy éttermet, ahova le is húzódott.
Kiszálltunk az autóból és besiettünk. Tipikus amerikai stílusú étterem volt. A falakat régi rendszámtáblák és másfajta plakátok díszítették. Egy két neon felirat is világított.
-Jól néz ki. - mondtam szinte tátott szájjal amint körbenéztem.
-Nem is tudtam, hogy magázódunk. - kacsintott rám Yuji, mire inkább leültem az egyik kétszemélyes asztalhoz.

Az ételek nagyon finomak voltak. Mindketten hamburgert ettünk. Boldogan dőltem hátra a helyemen, amint végeztem. Yujira pillantottam, aki maga elé bámulva ült a helyén. Látszott rajta, hogy nagyon koncentrál.
-Minden rendben? - kérdeztem és rögtön gondoltam, hogy Sukuna próbálja átvenni felette az irányítást. Reméltem, ez egy teljesen Sukuna mentes utazás lesz, de nem így történt.
-Nem egészen. - szorította meg az asztal szélét. Megérintettem a kezét és próbáltam a szemébe nézni.
-Meg tudod csinálni. Koncentrálj. - suttogtam közelebb hajolva hozzá, hogy senki ne hallja. Körbe néztem. Szerencsére senki nem figyelt ránk.
Ebben a pillanatban megláttam az arcán a fekete jeleket, amik csak egy dolgot jelenthettek.
-Szia. - üdvözölt Sukuna félmosollyal az arcán.
-Helló. - néztem el oldalra és karba tettem a kezem. - Nem zavar, hogy nem kértünk rá, hogy gyere elő?
-Nem igazán. – nevetett, de ekkor Yuji sikeresen visszaszerezte az irányítást.
-Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
-Igen. Köszönöm. - fogta meg a kezemet. - Nélküled most nem sikerült volna...
-Bármikor. - mosolyogtam kedvesen. - Remélem többet nem jön elő.
-Megpróbálom visszafogni. - vakarta meg a tarkóját, majd felálltunk az asztaltól és kisiettünk.