MHA x reader→Oneshotok [Kérések Nyitva]

■Kutyából nem lesz ember...vagy még is? /2■

"Mire felkeltem....azt hittem itt kapok szívrohamot!"

A mancsomat felváltotta a kéz. Cuki, kis hátsó lábaimat, meg a normál emberi láb.
Egy ideig még bámészkodtam, aztán Aizawa sensei hangját vettem észre az ajtó túlsó oldalán.

-Nah, jól van! Ki ette meg a tegnap kikészített kekszeket?-mondta a sensei.

Hupsz....hihi....az én voltam!

-Keksz?-derült fel a szó hallatán Denki.

-Igen!

Elkezdtem egy kicsit kaparni az ajtót, hogy jelezzem én vagyok a lúdas.

-Mi ez a hang?-kérdi a férfi.

-S-s-semmi!

-Denki!-dörzsölte meg orrnyergét.-Ugye nem állatot hoztál már megint be?

-Megint?-nevette el magát Mina.

-Az még régebbi story!-"durcizott" be.

-Mindenkép hallani akarom!

-Nos, Denki?-kérdezte Aizawa.

-Öm...nem...

-Jó.... szóval, ha benyitok a szobádba...akkor nem lesz ott egy állat, igaz?

-T-talán?

Erre hirtelen kinyitotta az ajtót, én meg emberi alakban csak bámultam rájuk.

-H-hello!-intettem.

-Én megmondtam!-tette csípőjére a kezét Denki és egy büszke arccal körbe ment a társaságon.

-Te ki vagy?

-A nevem (y/n)!-mondtam és most értettem meg, hogy miért is kéne félnem tőle.

-Képesség?

-Huh...öm...izé....

-Nem látja? Kutya erő!-mondta Kirishima és rám mutatott.

"Öm....hogy érti azt, hogy kutya erő?"

-Igaz. De akkor hogyan került ide?

-A-az....unokatesóm!-jött oda "takarni" Sero.

Végik néztem magamon.... és egy szakadt, barna egyberuhás köpeny szerűségen kívül...nem volt rajtam semmi.

-De én úgy emlékszem, hogy ő nem jelentkezett az U.A-ba!-nézett komolyan Aizawa.

-N-neeeeem. Miveeel...ma akaaart!-vigyorgot, mint a tejbetök, az én "unokatesóm".

-Jó. És... miért nincsen normálisan felöltözve?

-M-mert....megverték?

-Kik?

"Uh... jó sokat tud kérdezni!"

***

-Értem! Akkor sok szeretettel köszöntünk az U.A-ban!-jelentette ki a sensei.

Hát ezzel a szeretettel amit leprodukált...inkább visszalépek akkor.

Azzal ott hagyott minket.

-Biztos, hogy te lennél (y/n)?-jött közelebb Mina.

-Igen!-álltam fel eddigi ülő helyzetemből.

-WÍÍÍÍ!!!!!! HÁT EZ EGYSZERŰEN FANTASZTIKUUUUUS!!!!!!

-Állj már le!-szólt rá Bakugo.

-K-kaphatnék....e-egy tükröt?

-Persze!-vigyorodott el az "űrlényke".

Odanyomta a kezembe, én meg elcsodálkozva néztem bele.