Memories of days long gone by

3.

Másnap péntek volt, és bár napja nagyrésze ilyenkor mindig szabad, mégis szokásához híven korán kelt. Szerette a reggeli rutinját, főleg ha azt nyugodtan elvégezheti, és nem sietteti semmi. Nem mintha a rutin olyan borzalmasan hosszú, vagy bonyolult dolgokból állt volna. Csupán a reggeli zuhany, fogmosás, öltözékének kiválasztása, majd a már hozzánőtt smink, ami többnyire kimerült a vörös szemfestékből. Emlékezett, mikor még Guizhong segítségére szorult, mert az általa húzott vonalak sosem mutattak olyan szépen. Manapság az ellenkezője volt igaz. Zhongli biztos kézzel bánt az ecsettel, sőt, Guizhong sokszor kikönyörögte, hogy csinálja meg az ő sminkjét is. Zhongli általában nem bánta a dolgot.

Miután felöltözött az adott napjához megfelelően, ma például sötétbarna nadrágba, és ahhoz illő, szintén sötétbarna ingbe, ami halvány arany mintával rendelkezett az ujján, jött a reggeli tea elkészítése. Zhongli teljes teáskészlettel rendelkezett, és visszautasította az öt perc alatt elkészíthető fajtákat. Ma vendéget várt, így a tea mellé aprósüteményt is készített ki, amit még tegnap sütött. A Guizhonggal való telefonhívásából egy több órás videochat lett, szóval Zhongli hasznosította magát közben, és kitámasztotta telefonját, hogy Guizhong nézhesse ahogy süt. Egyébként is az ő egyik receptjét próbálta ki, szóval legalább a nő elláthatta tippekkel közben. Ez egyébként is egy biztonságosabb módja volt a recept kipróbálásának, mert ha Guizhong került a konyhába, annak általában beláthatatlan következményei voltak. 

A tea egyébként épp csak elkészült, mikor megszólalt a csengője. Zhongli kisimította a nemlétező ráncokat ingjén, gondosan felgombolta a legutolsó gombig, felhúzta kesztyűit, majd ajtót nyitott.

- Zhongli, micsoda öröm újra látni - köszöntötte egy szelíd mosollyal Yae Miko.

- Az érzés kölcsönös - viszonozta a mosolyt, miközben beinvitálta vendégét.

Yae Miko egyike volt Zhongli legrégebbi barátainak, de egyben az is volt, akivel a legkevesebbet találkozott. Nem mintha nem akartak volna, a nő remek teapartnernek bizonyult, de lévén, hogy Inazumát tekintette otthonának, a találkáik összehozása nem volt egyszerű. Pontosan ezért jegyezte meg Zhongli, miután kényelmesen elhelyezkedtek, valamint töltött mindkettejüknek a teából, a következőt:

- Őszintén meglepett, mikor értesítettél róla, hogy Liyuében leszel. Úgy tudtam a közeljövőre nézve nem terveztél látogatást.

- Nos, az élet már csak tele van érdekes fordulatokkal - kortyolt bele teájába Miko, majd jólesően elmosolyodott. - Ez fenséges, Zhongli, a látogatásaim szinte már csak a teakészítési képességeid miatt is mégérik. Több száz, ha nem ezer éve, hogy képes volt bárki is ilyen jól elkészíteni nekem ezt a típust.

A tea mindig is fontos pontja volt a barátságuknak. Egészen pontosan, így kezdődött az egész. Évekkel ezelőtt, egy véletlennek köszönhetően futottak össze. Yae Miko találomra próbált teát kérni egy viszonylag népszerűnek számító teázóban, amit Guizhong is szeretett, és amit Zhongli közel sem. Miko végül nem lett elégedett a rendelésével, és ezt a bolt tulajdonos tudtára is adta. Zhongli, aki végighallgatta a panaszkodást, és tökéletesen egyet tudott érteni annak minden szavával, a nő lenyugtatása végett megpróbált pár szerinte elfogadható teával rendelkező helyet ajánlani. Végül beszélgetésbe elegyedtek, és Mikot lenyűgözte Zhongli tudása a témában, olyannyira, hogy az utóbbi megígérte, egyszer főz teát a kitsunének, majd elváltak útjaik. Mikor Miko megjelent pár héttel később, teát követelve a küszöbén, kissé ledöbbent, de végül beinvitálta, és volt oly kedves, hogy egy életre lenyűgözze a teakészítési tudományával.

- A tőled származok dicséretek szívmelengetőek, mint mindig, még akkor is, ha úgy érzem jócskán túlzol a képességeimet illetően. Ez csak egy egyszerű tea.