Memories of days long gone by

1.

Ha Zhongli kicsit jobban belegondol, talán elismeri, hogy Guizhongnak igaza van, és meglehet, hogy nem a világ legízlésesebb darabja volt, de nem akarta megadni neki azt az örömöt, szóval makacsul annyit mondott megint:

- Nekem tetszett.

Egy darabig szemeztek, majd Guizhong feladta, és elnevette magát.

- Hát persze, hogy neked tetszett - ingatta a fejét. - Egyébként pedig az egyetlen ok, amiért neked panaszkodok a ruhatáramról az, hogy a húgom mostanában túl elfoglalt, és nincs kinek. Vagyis, te, mint legjobb barátom maradtál az egyetlen opció.

- Elfogadom a pozícióval járó nehéz feladatokat - mosolyodott el halványa. Guizhong kinyújtotta rá a nyelvét.

- Megbántam, hogy meghívtalak teára.

- Nem is kértem semmit. Tudod, hogy nem vagyok oda ezekért - bökött Guizhong Bubble teájára. - Beléjük raknak egy csomó mindent, egyáltalán nem olyan, mintha teát innék.

- Tudom, tudom nagypapa - intette le a nő. - Egyébként is, még jó, hogy nem kértél - vigyorodott el. - Gondold el akkor mennyire bánnám, hogy meghívtalak egyre.

Zhongli felsóhajtott, Guizhong pedig tüntetően ivott teájából, bebizonyítva, hogy ő nagyon is szereti. De aztán mikor újra megszólalt, gyerekes durcájából nem maradt semmi.

- Szóval, min gondolkodtál?

- Emlékszel arra az... öhm.. Fiúra? - tétovázott. - Akivel a Yujing teraszon találkoztunk.

- Oh, arra, aki letérdelt előtted? - kuncogott. - Nehéz lenne elfelejtenem. Még ha le se térdel, már önmagában a ruhája is elég lenyűgözően festett. Egyedi cosplaynektűnt, még az is lehet, hogy ő maga csinálta.

- Igen, igen, rá gondoltam - biccentett. Már csak az emléktől is zavarba jött. Sosem szerette a kéretlen figyelmet, azt pedig mégkevésbé értékelte, ha tréfát próbálnak űzni belőle. Az idegen fiú viselkedésére pedig nem nagyon lehet más magyarázat. Épp békésen sétálgattak Guizhonggal, a Yujing terasz volt az egyik kedvenc helyük, Zhongli hosszú fennállása, és gazdag történelmisége miatt kedvelte, míg Guizhong a gyönyörű virágok miatt, amiket Madam Ping tartott rendben. Zhongli épp azt ecsetelte, hogy az idős hölgy milyen rendkívüli módon érthet a növényekhez, ha képes életben tartani Glaze Lilyket, amik köztudottan borzalmasan kényesek, mikor a semmiből előbukkant egy alacsony, tinédzsernek tűnő fiú furcsa ruhákban, és rögtön féltérdre vágta magát Zhongli előtt. Ha ez nem lett volna elég, "Lord Rex Lapisnak" szólította, ami igen tiszteletlen Liyue egykori alapítójára nézve. Elvégre ki volt Zhongli hozzá mérve? Már csak attól is mély szégyenérzete támadt, ha rágondolt, hát még ott helybe. Guizhong meg persze nevetett, mint aki életében nem hallott még ilyen jó poént, és véletlenül sem segítette ki. Igen, aztán még ennél is jobban nevetett, mikor Zhongli nem tudván mit kezdjen a helyzettel csak fogta magát, és elsétált.

- Szerintem aranyos srác volt - kuncogott a nő. - Látnod kellett volna hogy elszörnyedt, mikor csak úgy faképnél hagytad.

- Velem kellett volna jönnöd - motyogta Zhongli. - Így hogy te ott maradtál, csak rontottál a helyzeten.

- Neked nem kellett volna lelépni - ellenkezett Guizhong. - Mint mondtam, egyébként rendes srácnak tűnt. Bár nem túl beszédes. Vagy lehet csak ő is zavarba jött. Oh, nem, száz-százalék, hogy zavarban volt. Olyan kétségbeesetten kiáltott utánad.

- Akkor már Zhonglinak szólított, igaz?

- Igen - bólintott. - Rá akartam kérdezni honnan ismer téged, de ezután pillanatok alatt eltűnt. Komolyan, épphogy utánad fordultam, hogy milyen messzire futottál, és mire visszanéztem már nem volt sehol. Esküszöm rád emlékeztetett a viselkedése, mindketten ugyan olyan szerencsétlenek vagytok.