A történetről röviden: Stepfania Arrivabene és Charles Leclerc nagyon régi barátok, és amikor a lány édesapjával visszatér a Ferrariba, újból egymásra találnak. Azonban nem kis probléma a fiú már amúgy is pletykákkal övezett párkapcsolata Charlotte...
Az ajtó másik oldalán Charles állt, olyan világvesztett tekintettel, hogy nem tudtam útját állni. Ahogy becsukta maga mögött az ajtót úgy szorított magához, mintha a halálból tértem vissza. Az arcát a nyakamba fúrta, és nagyot sóhajtott.
És igen. Abban a pillanatban éreztem hogy nekem is szükségem van a srácra. Nagyot sóhajtottam.
Nem tehetem. És nem csak Jules miatt, hanem mert Charlesnek ott van Charlotte. Efféle aggályomnak hangot is adtam. Nagy volt a meglepődésem, amikor a monacoi halkan elnevette magát, majd a farzsebébe nyúlt, ahonnan a telefonját húzta elő.
Én is kuncogni kezdtem.
- Ez mikor volt? - kérdeztem.
- Még a Monacoi verseny csütörtökén. Mérges leszel, ha írok a srácoknak? - indult beljebb a szobámba.
- Én aztán nem - röhögtem fel.
- Bolondok - tettem a fejem Charles mellkasára.
𝟸𝟶𝟸𝟹. 𝟶9. 25.
Valami elképesztően pihentetőt aludtam az éjszaka. És úgy felkelni, hogy az az ember van melletted, akit tiszta szívedből szeretsz, a legjobb dolog. Nem maradhatott el egy reggeli szelfi sem, amit nagy örömmel osztottam meg Instagrammon, de csak a közeli ismerősök fül alatt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Mi a mai terv? - simogattam meg óvatosan a srác arcát. A szemei még mindig csukva voltak, arcát a felsőmbe dugta.
- Aludni? - suttogta reggeli rekedtes hangján.
- Utána gondoltam. El kéne menni megnézni a vidámparkot, mit szólsz? - túrtam a hajába, amitől elmosolyodott, és bólintott.
A nap végül fantasztikusan telt, a vidámparkban órákat töltöttünk el.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
De persze estére befutott a baj. Napközben ismét együtt láttak minket, amit több napilap is lehozott.
Már épp elkezdtem volna dolgozni, hogy leszedessem, amikor Cha kilépett a fürdőből. Testét mindössze csak egy törölköző fedte, a mellkasán pedig még végigfolytak a vízcseppek a hajából. Letettem a laptopot a kezemből, és a sráchoz léptem. Óvatosan simítottam végig a mellkasán, aztán nagyot sóhajtottam.
- Dolgoznom kell - léptem el mellőle. A tekinetét a képernyőre vezette, majd megrázta a fejét.
- Had találgassanak csak. Ha neked nem baj, részemről maradhat - ölelt át. Gyors csókot nyomtam az ajkaira. Ez a srác tényleg a legjobb.
Sziasztok!
Sajnos vagy nem, lassan elérkezünk ennek a történetnek a végre, ugyanis már csak az epilógus hiányzik. Azonban nemsokára érkeznek további könyveim! Legyen csodás napotok, Puigerek, ha már az enyém ilyen szar... S<3
