Tegnap este rólad álmodtam.
Anyudékkal közös ebéd volt megbeszélve, hogy megismerjenek mégjobban. Mikor elindultam, eleredt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Sajnos nagyon megáztam s csurom vizesen kopogtattam be hozzátok. Anyud egyből szaladt nekem törölközőért, hogy ne fázzak meg s kerített száraz ruhát, míg az enyénet átmosta h a szárítóba tette. Nagyon kedves velem. Apud először nem szimpatizált velem, mert nem tudja elfogadni, hogy én vagyok veled. Mármint...hogy lány vagyok. Furcsálja ezt az egész helyzetet. A tesód, mivel őt is ismerem, egész jól fogadott, de neki is fura, hogy együtt vagyunk. Nagyon jót beszélgettem a szüleiddel, végül apuddal is jól kijöttem, de még mindig távolságtartó. Feljött a téma, hogy te is át jössz hozzám...hát ebből sajnos nem jöttem ki jól. Az én szüleim nem tudják, hogy együtt vagyunk, sőt, azt se tudja, hogy vonzódom lányokhoz is. Teljesen kitagadnának. Anyud egyből sajnálni kezdett, mert ő nagyon megszeretett. Apud csak vetett rám pár sajnálkozó tekintetet. Tesóddal is nagyon jót beszélgettem, nála feljött a suli is meg ilyesmi. Megkedveltem a családod szinte egyből. Miután befezejtük az étkezést, a nappaliba ültünk össze s a jövőmről beszélgettünk. Jólesett, hogy valaki foglalkozik velem. Ezután órákon át játszottunk, társasoztunk, beszélgettünk. Végre éreztem, hogy tartozom valahová. Apud is megkedvelt a nap végére s sok könyörgés után ott is aludhattam. Mivel nálunk kezdett megszokott lenni az együtt alvás, nem volt gond, a szüleid kicsit aggódtak, de kevésbé mintha fiúval aludnál. Kellemesen érzem magam a családoddal. Otthon érzem magam veletek.
De sajnos...csak álmodtam.
