Sara Madrigal - Encanto ff

2. fejezet

Bruno megmutatta a jóslatot Julieta-nak és Agustin-nak.
- Sajnálom- suttogta Bruno- Nem kellett volna jóslatot készítenem, de anya kért rá.
- Hé, nincs semmi baj- mondta Julieta- A jóslat amit Sara ajándékozása után adtál anyának, már kezd tisztulni. Sara és Mirabel mentik meg Casita-t.
- Ezt látod a jóslatban?- kérdezte halkan Bruno.
- Igen. Láttam a repedéseket, azon a napon amikor anya megtiltotta Sara-nak, hogy anyának hívja őt. Anya miatt lettek a repedések, és a családi konfliktusok miatt lesznek.

- Anya, kérlek- mondta a nyolc éves lány.
- Ne hívj anyának! Nincs jogod így hívni. Ha Pedro élne, nem lennél itt. A gyertya okkal nem adott neked csodát. Nem vagy a család tagja!- szünetet tartott- Megértetted, hogy ne hívj anyának?
- Igen, Senora Madrigal- mondta a nyolc éves lány.
Aznap este Sara keservesen sírt a gyerekszobában. Julieta, Pepa és Bruno egész éjszaka vele voltak. Elég idősek voltak, hogy tudják, hogy nem Sara hibája, hogy létezik. Az anyjuk volt felelőtlen, de örülnek, hogy van egy húguk.
Bruno történeteket mesélt Sara-nak hatalmas átéléssel. Sara lassan megnyugodott.
- Szeretlek titeket- suttogta a kislány.
Egy dolog nem változott meg Sara-ban, a szeretett az anyja iránt. A testvérei előtt mindig anyának hívta.

Sara 18 éves kora után elhagyta Encanto-t, azóta nem látták. Csak a  családfáról tudják, hogy összeházasodott egy férfivel, Adam Lopezzel. Boldog Encanto-n kívül.
Pepa, Julieta és Bruno örülnek, hogy a húguk boldog.
- Mi lesz most Bruno?- kérdezte Julieta.
- Nem tudom, anyának nem mutatom meg a jóslatot. Nem szeretném, hogy a sobrinám Sara sorsára jusson. Elég volt az ő szenvedését végig néznem. Nem mutatom meg anyának és ma este elmegyek. 20 évvel ezelőtt is ezt kellett volna tennem.
- Hová mész?
- Megkeresem Sara-t.
- Mi?!- hallotta meg Pepa hangját- Miért mész el?
Bruno megmutatta neki a jóslatott. Segítettek összepakolni Bruno-nak, amikor Casita mutatott egy búvóhelyet a falak között.
- Casita, azt szeretnéd, hogy itt maradjak?
Ugy tett a ház, mintha bollintana.
- Mindig hagyok neked maradékot. Ha nincs, akkor kopogj be a szobámba éjszaka.
- Éjszakánként amikor nem vagyunk fáradtak, lejövünk. Nem hagyunk magadra.
Bruno bement a falak közé.

Julieta és Pepa amikor idejük engedték Bruno-val voltak. Az évek során Alma tiltott szót csinált Bruno nevéből. Julieta és Pepa próbáltak ellenkezni, de sikertelenül.
Évek teltek el, Mirabel felfedezte Bruno jóslatait.
- Ó, Tía- mondta meglepetten Mirabel, amikor kinyílt a gyerekszoba ajtaja.
- Megtaláltad a jóslatot?
- Igen, plusz találtam egy másikat.
Pepa megkereste a nővérét. Hárman kirakták a jóslatokat.
- Ő ki?- kérdezte Mirabel és azt a jóslatot nézte, amin ő egy ismeretlen nőt ölel Casita romjainál.
- Ő a húgunk, Sara. 18 évesen hagyta el Encant-ot- mondta Julieta.
- Miért? Azért amiért Tío Bruno is?
- Nem- mondta halkan Pepa és a felette lévő felhőből eső csepereg.
- Akkor miért?
- Anyánk soha nem bánt úgy vele, mint ahogy kellett volna. Főleg az ajándékozási ceremóniája után- mondta Julieta.
- Miért mi történt? Milyen képességet kapott?
- Nem kapott képességet. Ugyanúgy eltűnt az ajtaja, mint neked- mondta Julieta- Anya szerint apám ilyen módon tagadta meg a családtól.
- Sara nyolc éves volt, amikor anya megtiltotta, hogy anyának hívja őt- tette hozzá Pepa.
- Ez szörnyű.
- Igen- mondták egyszerre.
- Anya, Tía Pepa, köszönöm, hogy el mondtátok nekem- mondta halkan. Pepa és Julieta megölelték a lányt- Ő az a nő a családfán?
- Igen- mosolyodott el halványan Julieta.
Nem tudták, hogy Dolores hallott mindent.
Isabela eljegyzése kudarc lett. Mirabel megtalálta Bruno-t és Antonio Bruno patkányai miatt találkozott Bruno-val.
Mirabel írt egy levelet a rég elveszett Tíájának, Sara-nak, amit Antonio tukánjával elküldtek Sara-nak.