Sara Madrigal - Encanto ff

3. fejezet

Sara-nak és Adam-nek el kellett menekülniük a falujukból. Sara kétségbe volt esve.
- Adam, a piciknek biztonságos otthon kell.
- Találni fogunk.
Akkor repült velük szemben egy tukán. Egy levél volt a csőrében. Sara kezébe köpte a levelet. Kinyitotta és elolvasta.

Querida Tía Sara!
Mirabel Madrigal vagyok, a sobrinád. Van bennünk egy közös dolog, én sem kaptam képességet. Szükségem van rád. A családnak szüksége van rád. Mamám, Tía Pepa és Tío Bruno nagyon szeretnének látni téged, szükségük van rád.
Kérlek gyere haza. Tudom, hogy Abuela-val nem a legjobb a kapcsolatod, de kérlek. A férjed, Adam is jöhet. Kérlek gyere haza Tía Sara.
Sobrinád, Mirabel

Mirabel ott állt Casita romjainál. Hirtelen meghallotta az anyja, Tía Pepa és Tío Bruno hangját.
- Hermanita- mondták egyszerre és megölelték az előttük álló nőt. Amikor nehezen elengedték, a nő Mirabel-hez lépett.
- Köszönöm- mondta halkan- Köszönöm, hogy hazahoztál. Köszönöm, hogy megmentetted a családomat, a leveled nem jöhetett volna jobbkor- mondta halkan és megölelte Mirabel-t- Mirabel Madrigal, egy csoda vagy.
- Hermanita, hogy értetted, hogy nem jöhetett volna jobbkor a lányom levele?- kérdezte Julieta- Mi történt?
Sara-nak elkezdtek folyni a könnyei és térdre esett. Az egész napos idegesség most jött ki rajta. Adam azonnal mellé sietett.
- Mi történt?- lépett oda a lányához Alma és letérdelt mellé.
Adam válaszolt Sara helyett.
- A falunkban gyűlölik a Madrigal-okat. Boszorkányoknak hiszik őket. Valahogy rájöttek, hogy Sara-nak köze volt a Madrigal-okhoz.
Mindegyik felnőttet le sokkolta a "volt" szó.
- Én terhes vagyok- suttogta Sara hirtelen- Hármas ikrek lesznek.
Julieta, Pepa és Bruno halványan elmosolyodtak.
- Így keltél át a hegyeken?- kérdezte aggódva Alma.
- Nyugodjon meg Senora Madrigal- mondta kedvesen Adam- Sara jól van, ahogyan a kicsik is.
- Honnan tudod?- kérdezte gyanakvóan Alma.
- Orvos vagyok.
Elkezdték újra építeni Casita-t. 3 hónapba telt újra építeni. Julieta, Pepa, Bruno és Sara rengeteg időt töltöttek együtt. A varázslat visszatért, Mirabel és Sara is kapott szobát.
Sara ágynyugalomra volt ítélve, ameddig meg nem születnek a picik.
- Mi hija- mondta halkan Alma- Hogy érzed magad?
- Jól. Jules, Pepa és Bruno is ennyire mozgolódtak?
- Eléggé- kuncogott Alma- Sajnálom amit veled tettem. Nem érdemlem meg, hogy a gyermekeid Abuelája legyek.
- De megérdemled, anyám.
Alma megdermedt az utolsó szón.
- Anyának hívtál- mondta döbbenten. Elkezdtek folyni a könnyei- Köszönöm.
- Évek óta így hívlak. Mindig így hívtalak. Jules, Pepa és Bruno előtt.
- Ó, mi vida- suttogta- Sajnálom. Nagyon nagyon nagyon sajnálom. Tudom, hogy ezt soha nem tehetem jóvá.
- Anya- mondta halkan- Hívhatlak anyának?
Alma szíve megszakadt a kérdésen. Akkor fogalma sem volt, hogy ilyen hatással van a lányára.
- Igen, mi hija.
- Adam-mal arról beszéltünk, hogy ha az egyik pici fiú lesz, akkor Carlos-nak nevezzük el Adam apja után. Ha lesz még egy fiunk is, akkor el nevezhetjük Pedro-nak, apa után?
Alma megdermedt. Apának hívta Pedro.
- I...igen- suttogta a könnyeivel küszködve- Ha lesz egy kislány, akkor őt, hogy fogjátok majd nevezni?
- Amaia-nak. Egy tábornok után. Adam-mal rajongunk a történelem iránt.
- Tudom- mosolyodott el Alma
Este körül bejött Pepa a szobába.
- Hermanita, nagyon megijesztettél minket.
- Tudom, és sajnálom, de az a lényeg, hogy jól vannak.
- Hiányoztál.
- Sajnálom, az esküvődet. Csak azt szerettem volna azzal mondani, hogy enged ki az érzelmeidet.
- Tudom, Bruno és ezt mondta. Amúgy meg vannak még a szokások?
- Csak a fán kopogtatás. Az maradt. Plusz a poncsó.
- Hiányoztál. Örülök, hogy Adam-mal boldogok vagytok.
- Megígértem, hogy visszatérek és visszatértem.
- 17 év telt el. Már egy igazi nő vagy. Hol van az a lány aki voltál?
- Pepa, már felnőttem, de egy-két dolog megmaradt. Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, folyamatosan kopogtam a fán, ameddig el nem kellett jönnünk.
- Emlékszel, hogy Juli-val hogy hívtunk?
- Mini Bruno- kuncogott Sara- Még mindig megvan a poncsóm. Azt hordtam a faluban, ameddig nem szerettük, hogy tudják, hogy terhes vagyok.
- Okos.
- Tudom.
Sara megölelte a nővérét. Mindig is nagyon közel álltak, egymáshoz.