Jackson Család

118. fejezet

Sziasztok! Egy kicsit nyugisabb száll elvarró fejezet következik!

A jövőből jött bagázs másnap reggel összecsomagolt és Yuit és Zoyát magára hagyták a Bázison. Junie eleinte tartott attól, hogy a félisten és a boszorkány kinyírják egymást az alatt a négy nap alatt, amíg Dan és Lin nem hivatalos nászútját közösen letöltik Hawaiion, mert őszintén, ki lenne akkor barom Yuin és Zoyán kívül, hogy ki hagyná Hawaiit?! Junienak azonban be kellett látnia, hogy valószínűleg Zoya idegrohama hamarabb fog bekövetkezni, mint a gyilkosság, ugyanis kétségbeesetten jött rá, hogy idén valahogy le kellene érettségiznie, úgyhogy hónapokat hagyott ki a középiskolából és végül az egyedüli személyhez fordult, aki fontoskodásával és tudásmániájával beleverte egykoron Aaronbe is az érettségi anyagát... Yuihoz. Nem fognak unatkozni, az biztos.

Aelin egy fekete kalapban, fekete rövid nadrágban, fürdőruha felsőben és horgolt direkt fürdőruhához kitalált kis kardigánt viselt, napszemüveggel. Nat leginkább próbálta nem a nyálát csorgatni. Itt jött rá mekkora előnye is volt a Bázisnak. Aelin ott legtöbbször fekete farmerben feszített, egy rövid ujjú felsővel és bőrdzsekivel. Ha továbbra is ilyen dolgokat fog létrehozni azzal a fehér ronggyal, amit még mindig nem adott vissza Dannek, akkor Nat rövidesen bárhol képes lesz leteperni a lányt. 

Junie belélegezte a sós óceán illatát, miközben már is a vizet szemlélte, alig várta, hogy Dan és Lin visszaérjen a kulcsukkal és neki vágjon a víznek. Mintha csak neki akartak volna kedvezni az istenek, Dan és Lin három kulccsal sietett vissza a kis csapatukhoz. 

- Egy a miénk Linnel, egy Junié, egy pedig Aeliné. - osztotta ki a kulcsokat Dan. - Hat személyes apartman, innen négy utcányira és van egy kisebb elkülönített partszakasza, ahová nem látnak be a járókelők, de én igen. - pillantott jelzés értékűen Natre.

- Yui feküdt le a homokos tengerparton Aaronnel, nem én Aelinnel. - vágta rá a srác.

- Nem baj, attól még szólók, én vagyok nászúton nem ti. Ti csak bepofátlankodtatok. 

- Menjünk már! - lelkesedett be Lin és húzta maga után Dant a megadott hely felé. 

Egy kicsinek nem mondható homok színű ház volt az apartmanjuk, akár egy bungaló a táborban, csak éppen legalább háromszor akkora. Egy konyha volt, minden hálóhoz egy-egy fürdőszoba tartozott, egy nappali, egy korlátlan italbár és három hálószoba, mindegyikben egy kétszemélyes francia ággyal. 

A fiatalok közül Junie volt az első, aki becuccolt. Aelin a ház felfedezésével kezdett, így bukkant a kerti grillezős résznél egy jakuzzira, amit azonnal el is mesélt Natnek, olyas csábító hangon, mintha fejbe már el is kezdte volna felvezetni a történéseket. Nat kezdett komoly gondba kerülni, még pedig a vészesen csökkenő ellenállásával szemben, miszerint estig kibírja, hogy Aelinnek esik.  

- Te ezt élvezed. - jelentette ki.

- Még szép! - kacsintott a fiúra Aelin és vonult vissza csípőjét csábosan riszálva a házba. Natnél itt akadt ki a mérő, a lány után indult és ha Dan nem vágja véletlenül hasba egy szatyorral, akkor bizony Aelint beráncigálta volna a harmadik szobába, ami csak arra várt, hogy befoglalják.

- Hupsz, bocs haver! - szabadkozott Dan. - JUNIE! - ordította el magát csak, hogy Nat még kicsit meg is süketüljön, ne csak a reggelije távozzon majdnem. Hát igen, minek neki ellenség, ha vannak barátai? 

- Mi van? - sétált ki úszónadrágban a srác a szobájából.

- Hoztam egy ki ajándékot neked, csak hogy dicső feladatodat elláthasd itt is. - adta át vigyorogva a szatyrot Junienak, aki csak résnyire összehúzott szemekkel mérte végig legjobb haverját, egyben unokatestvérét, majd óvatosan belenyúlt a szatyorba és kiemelte belőle az ajándékot.