Best part of my life♡

6.

Otthon minden nyugis volt. A mai nap után nem sok mindenhez volt kedvem, ezért felmentem a szobámba, onnan a fürdőmbe mentem és lezuhanyoztam. Belebújtam a pizsimbe és a konyha felé vettem az irányt.

-Szia, kicsim -mondta anyu.

-Szia. Mit sütsz? -kérdeztem

-Amerikai palacsintát. Kérsz?

-Ahh igen. Farkas éhes vagyok. -Most, hogy így belegondoltam, suli óta nem ettem. A várban hamar eltelt az idő és nem jutott eszünkbe enni.

-Izgulsz a hétfő miatt? -kérdezte, miközben lerakta elém a nutellával megkent palacsintát amit áfonyával díszített.

-Anya, kérlek ne idegesíts fel, ígyis elég rossz napom volt. -válaszoltam ingerülten.

-Sajnálom kicsim, de már épp ideje volt közbelépnünk mielőtt még valami súlyosabb dolog miatt csuknak le. Jővőre töltöd a 18-at, vagyis nagykorú leszel. Akkor már nem lehetsz ilyen laza. 18 évesként már börtönbe zárhatnak. Mi mindent csak a te érdekedben csinálunk.

-Tudom anya. De a munka nem old meg semmiiit. -hisztiztem.

-Ohh dehogynem, majd meglátod. Nem lesz időd a rosszaságra.

-Aha... -hagytam rá és elindultam a szobámba.

Magamba forrtam a dühtől. Elegem volt, hogy mindig megmondják mit csináljak. Idegességemben felvettem egy kapucnis pulcsit, felkaptam a gördeszkámat és az ablakomon át távoztam a házból. Elindultam Dylanék háza felé. Mivel csak két utcányira laktak tőlünk, így hamar odaértem. Óvatosan átmásztam a kerítésen és felmásztam a tölgyfára ami Dylan szobája előtt àllt. Volt egy hosszú ág ami pont az ablakáig vezetett, ezért itt tudtunk közlekedni. Bekopogtam az ablakon és kicsivel később Dylan jelent meg ott. Kinyitotta az ablakot és segített nekem bemászni rajta.

-Hát te? Mi a fenét keresel itt? -suttogta Dylan.

-Vegyél fel egy pulcsit és hozd a deszkád, megvárlak. -utasítottam, miközben lehuppantam az ágyára. Max egyből az ölembe ugrott én pedig elkezdtem vele játszani. Max, Dylan kishúgának a kutyája de mindig Dylannél van, mert ő jobban törődik vele.

-Kész vagyok.

-Szuper! -csaptam össze a kezem és kimásztam az ablakon. Dylan jött utánam.

-Elmondanád, mi ütött beléd? -kérdezte Dylan mikor kiértünk a kerítésen túlra.

-El kellett jönnöm otthonról. Nem bírtam ott tovább. -mondtam miközben elindultam a deszkámmal.

-Oké, és most mi a terv? Mit akarsz csinálni?

-Grafityzni akarok.

-Már megint le akarod csukatni magad? -kérdezte szemforgatva Dylan.

-Nyugii, most óvatosak leszünk. -mondtam vigyorogva.

-Ajánlom is!

Odaértünk a kiválasztott épülethez és lecsekkoltuk a kamerákat és az őröket.

-Na?

-Alszik. -mondta Dylan miután megnézte az őrt.

-Akkor eljött az én időm. -mondtam egy féloldalas mosoly kíséretében.

Elővettem a grafity-s táskámat és elkezdtem alkotni. Mindig is imádtam grafityzni. Ez egyszerre adott nyugalmat és adrenalint. Ilyenkor kikapcsolt az agyam és lenyugodtam, ugyanakkor meg ha jött egy őr akkor történt velem valami izgi is. Általában akkor grafityzek amikor szomorú vagy mèrges vagyok, mert ettől mindig felvidulok vagy éppenséggel lenyugszom. Egy szóval imádom.
Szeretem a misztikus dolgokat, és ez az alkotásaimon is látszik. Általában valami természetfelettit szoktam “festeni” a falakra, mint ahogy most is tettem. Kész lettem a művemmel és hátrébb léptem, hogy lássam az egészet.

-Hihetetlen milyen tehetséges vagy! -jött oda hozzám Dylan és hátulról átölelt. Bevallom kicsit megdobogtatta a szívemet ez a tette de tudom, hogy nem lehet és nem is lesz köztünk semmi.

-Anyámnak köszönhetem. Tőle örököltem. -mondtam mosolyogva miközben megfordultam Dylan ölelésében és szorosabban hozzábújtam. Nagyon jó illata van, ezért nem sokszor ölelem meg, mert nehezen tudok neki ellenállni. Percekig csak ott álltunk megfeledkezve mindenről.

-Ömm Gracey, nagyon jó itt veled ölelkezni és tényleg akár egész éjszaka itt állnék veled a karjaimban de lassan mennünk kéne. -mondta Dylan egy mosollyal az arcán.

-Basszus, igazad van! Hány óra?? -kérdeztem kicsit bepánikolva.

-Éjfèl van. -válaszolta Dylan miközben megnézte a telefonján az időt. Aztán a szemembe nézett és tudtam mire gondol, mert én is pont ugyanarra gondoltam. Csók. A kedvenc filmünkben egy lány és egy fiú van főszerepben és mikor éjfélt üt az óra, mindig megcsókolják egymást. Nos igen ez elég furán hangzik de meg van az oka amiért ezt teszik, amit nem mondhatok el, mert megígértem, hogy ez a film kettőnk titka marad. Dylan szemébe néztem és hevesebben kezdett verni a szívem. Nem tudtam mit fog tenni de azt tudtam, ha megcsókol, viszonzom. Fél méterre sem álltunk egymástól és éreztem, hogy ő is szaporábban veszi a levegőt, majd egyszer csak megszólalt.

-Akarom, de nem lehet. -mondta Dylan szomorúan és elindult. Én is így éreztem de tudtam, hogy igaza van és jobb is ez így. Összeszedtem a holmimat és én is elindultam.

Dylan hazakísért, majd ő is haza ment.