Best part of my life♡

2.

A tegnapi kis incidens után, bátortalanul indultam le reggel a konyhába. Féltem, hogy a tegnapit komolyan gondolták és tényleg elküldenének dolgozni. Sajnos a félelmem jogos volt, ugyanis mikor leértem, anyu egyből azzal indított, hogy elmondta nekem az információkat a munkámról, miközben a reggelimet sütötte. Az egyik régi ismerősüknek a szállodájában fogok dolgozni szobalányként. Hétköznaponként suli után 4-8ig van a munkaidőm, hétvégén hál'istennek nem kell mennem. Most péntek van és jövőhét hétfőn kezdek szóval maradt még 3 napom kiélvezni a szabadságom amiből egy fél napot a suliban kell lehúznom de a többi szabad.

Reggeli után visszamentem az emeletre a szobámba ahol kiválasztottam az aznapi szettemet, felkaptam a ruháimat és a fürdőszobám felé indultam. Gyorsan fogat mostam, felkentem pár réteg szempillaspirált, kihúztam a szemem szemceruzával, felkaptam a táskámat a hátamra és a földszint felé vettem az irányt. Mivel anyum festő ezért itthonról dolgozik és elég sok szabad ideje van szóval minden reggel ő visz el minket a suliba. Illetve már csak engem és Felicete-t, mert 3-ból két tesó már egyetemista, egy pedig már nem lakik velünk. A legidősebb testvérem Alex. 26 éves szóval már elég idős volt ahhoz, hogy elköltözzön. Második legidősebb tesóm Jason. 22 éves egyetemista. Zarának a nővérével jár aminek mi Zarával nagyon örülünk. A nővéremet Serenának hívják és ő 20 éves, szintén egyetemista. Nem nagyon jövünk ki egymással, mert ő az a tipikus lányos lány én pedig fiús vagyok. A hugommal viszont elég jóba vagyunk. Sokszor megvédem őt ha bántják és úgy érzem felelősséggel tartozok érte. A kis Fizzy 13 éves én pedig 17 vagyok. A családban én vagyok a fekete bárány. Mindenki nagyon jól nevelt és angyali én viszont szeretem a balhét és az adrenalint ezért van az, hogy szinte minden hétvégén bajba kerülök a barátaimmal együtt. Nem bírok megülni a seggemen és ezt a családom utálja. Ehhez képest viszonylag jó kapcsolatom van mindegyikőjükkel.

A suliba érve egyből a büfé felé indultam, hogy megvegyem a napi jegeskávémat az extra bubble rágómmal együtt. Imádom a rágót. Ez a névjegyem. A nap 24 órájában rágózok. Csak akkor veszem ki a számból ha eszek vagy iszok. A büfétől a teremig lévő utamon összefutottam Dylannel, Jordannel és Noahval. Nekik a büfé melletti teremben volt az órájuk, mivel ők már 12.esek én pedig még csak 11.es vagyok Zarával együtt. A fiúk pont a folyosón hülyéskedtek és engem is beakartak vonni de elég szar kedvem volt a munka ügy miatt, ezért tudomást sem véve róluk folytattam az utamat. A terembe beérve észre vettem Zarát és leültem mellé.

-Minden okés, Gracey?- kérdezte Zara aggódóan.

-Ahhj nem! Elegem van! Nem akarok dolgozni menni! Hülye munka, hülye zsaruk, hülye őrök!-keltem ki magamból ami Zarát és engem is nagyon meglepett.

-Héé csajszi. Lehet nem is lesz olyan rossz. -Ölelt át Zara én meg csak halkan szipogtam a vállán.

Pár perccel később bejött a tanár, majd kezdetét vette egy újabb unalmas tanítási nap. Az utolsó óránkon már számoltam vissza a perceket annyira untam. Mikor megszólalt a csengő, fellélegezve hagytam magam mögött az iskolát. Zarával a suli előtti dió fánál vártuk a fiúkat, ahogy mindig is szoktuk.

-Szia cica. -Jött közel hozzám Jordan egy perverz mosollyal a képén, majd a vállamra rakta kezét.

-Hülye. -Válaszoltam neki nevetve miközben összeborzoltam befont haját. Mindig így hordja. Raszta haját utálja ezért mindig befonatja a hugával.

-Na? Hova megyünk ma? -Jött oda hozzánk Dylan és Noah is.

-Elmehetnénk a dombra a romokhoz. -vetette fel az ötletet Zara ami mindenkinek tetszett. Sétálva messze lett volna, ezért motorral mentünk. A három srác még tavaly előtt megfogadta, hogyha lesz olyan, hogy mindhármójuknak egyszerre van barátnője, akkor vesznek mindannyian egy-egy motort. És valamilyen csoda folytán ez tavaly nyáron sikerült, így megvették a motorokat és azóta szinte mindenhova azokkal járunk. Noah mögött Zara, Dylan mögött pedig én szoktam utazni. Jordan néha felszed egy-egy csajt de nem bír megállapodni. Dylan meg az "örök szingli", amit nem értek, mert k**va jól néz ki.

A fiúk mindig versenyeznek út közben amit mi Zarával csak nevetve figyelünk. Sokszor épphogy csak nem kenődünk fel az aszfalton, bár Dylan inkább óvatos, mivel én ott ülök mögötte de Noah nagyon veszélyesen vezet, Jordan-ről nem is beszélve. Nos ennek az előnye is meg van. Kevesebb mint 10 perc alatt odaértünk a dombhoz a fiúk halálsebességének köszönhetően.
A motorokat eldugtuk a már jól bevált búvóhelyen, mi pedig elkezdtünk felfele sétálni a dombon a kb ezer éves vár felé, ami lassan már a törzshelyünké válik. Gyönyörű volt ez a hely és imádtam ide járni. A srácoknak még soha nem beszéltem róla, de van, hogy néha titokban elkötöm Dylan motorját és egyedül kijövök ide. Dylan 2 utcányira lakik tőlünk szóval bármikor eltudok sétálni addig. És mindig a garázs előtt hagyja a motort, ezért eléggé "könnyű préda".