HOLDKIRÁLY - a LUNAR sorozat

2.

- Kanda, mindened megvan?

Az apám állt az ajtóban és kezében egy újság volt. Úgy tett, mintha érdekelné a dolog. A táskámba pakoltam éppen a leveleimet, a füzeteket, amikben memoárok voltak a kódexből. Felgyorsítottam a rakodást, nehogy meg tudja őket kaparintani. Az egyetlen játékomat is beledobtam, ami egy elvarázsolt labda volt. Szívesen beütném most ezzel a fejét, de sajnos megállítaná.

Hallottam, ahogyan ropog a papírlap a kezében.

- Persze, atyám. - vettem egy levegőt. - Uzuyát magammal vihetem?
- Nem. - felelt egyszerűen. Azonnal éreztem, ahogyan az izzadtságcseppek gyülekeznek a tarkómon.
- Ő a legjobb barátom, a védelmezőm! Nem hagyhatom itt!
- Minek akarod vinni a házasságodba ezt a göndör hajú srácdémont? Borzasztóan pofátlan lépés lenne tőled!
- Mert ő adott nekem erőt eddig, atyám.
- Elég erős leszel, meglátod. Uzuya marad.
- De atyám...!
Eltűnt az ajtóból, még utánna akartam kapni de már nem értem el. Ebben a pillanatban begurult az ablakon egy bogár és nagy villanás következtében Uzuya fekete fürtjei jelentek meg az arcom előtt. Ruháján áttört a izomzata mivel úszott a tóban. Álláról letörölt pár csepp vizet, amit a padlómra rázott le.

- Kanda, annyira sajnálom! - megölelt, és én viszonoztam, az egyberuhám teljesen átnedvesedett. - Nem tudlak tovább szolgálni. Atyád mindent megtesz, hogy engem áthelyezzenek Mehr embereihez...
- Annyi minden után, amit együtt éltünk meg, miért kell hogy itt hagyjalak? De kérlek tarts ki, megoldom!
Uzuya értetlenül állt előttem, és lila, húzott szemeit tágra nyitotta, úgy beszélt.
- Mit? Hozzá kell menned, és... Érted ez nem játék, Saturn egy nemesvérű leszármazott...
- Nem fogok áldozattá válni. Uzuya, meg fogok szökni.
A démon a fekete karmaival idegesen kapargászta a bőrét. Nyelt egyet, majd szemezni kezdett velem.
- Ne csinálj hülyeséget! Eddig is tele volt a tököm mindennel, amiből rosszul jöttél ki.
- Most önzőnek kell hogy legyek. Ez az én életem! Utálom ezt az embert!

- Kanda! Sietnél esetleg? - kiabált be atyám a folyosó végéről. Uzuya átrepült a szobám másik felébe hogy megfogja a dolgaim.
Nem válaszoltam az atyámnak. Csendben minden dolgomat elraktam az utolsó darabig. Ezután fogtam és elkezdtem velük kifelé sétálni.
Uzuya a nyomomban volt és segített nekem. A kastély gyülekezőjében ott várt engem Zone, és mellette szorosan szeretett fia.
A gyomrom fel-le liftezett ahogyan jobban kivettem a vonásait. Egy elégedett mosoly.

- Ó! Gyönyörű vagy, nézzenek csak oda! Mézszőke hajadat bizonyára édesanyjától örökölted? - járt körbe engem a szamár, és megfogta a hajam végét, és ujjait végig csúsztatta köztük.
- Igen, hogyne. - feleltem.
Miután elengedte az utolsó szálat is, megigazítottam a hajamat. Elbúcsúzhatok mindentől, amit magaménak hittem. Nehezen léptem előre, és Saturn karja a hátamon egy nehéz ólomkőnek tűnt.
Odahajolt a fülemhez a szájával és belesuttogta:

- Te vagy a legszebb menyasszony.