Üresség

3.

*aztán elmosolyodott.*

-Tessék- mondta halkan mire bennem megállt az ütő, a hangja mély mégis magas volt. Valami eszméletlen.

-Köszi- mondtam elég gyorsan és megfogtam a táskát.

Ennél kínosabb nem is lehetnél...

-Nincs mit- ezzel ott is hagyott és ment a barátaihoz rendelni.

Tényleg meg kéne tanulnod normálisan kezelni az ilyen szituációkat.

Visszafordultam az asztalunkhoz és nem is néztem többet a fiú társaságra, csak annyit láttam, hogy mind nagyon magasok. Megnéztem közelebbről a srácot. A két kulcscsontja között egy tetoválás volt.

51

Miért vagy ennyire ismerős?

Nem tudtam, hogy beültek-e vagy csak elvitelre kérték, de nem is érdekelt. A lányokat viszont annál inkább.

-Uramatyáááámmm- kezdett el sikítani Míra mire befogtam a száját.

-Egy. Szót. Se. – a két lány bólintott, de nem úgy tűntek, mint akik ezt annyiban hagynák.

Most lőjetek le!

-Azért ugye tudod, hogy ezt még meg kell beszélnünk, ez- mondta Kíra, de közbevágtam.

-Igen, igen kit érdekel, csak annyit mondjatok, hogy beültek vagy elvitelre kérték a fánkokat?- kérdeztem, mert eszem ágában sem volt merszem még a közelükbe is nézni.

-Hááát eddig úgy tűnt, hogy elvitelre lesz, de a srác, aki odaadta a táskádat mondta, hogy itt maradnak- mesélte mire hátra fordultam és láttam, hogy épp egy asztalt foglalnak el. Látszott, hogy a többi fiú nem értette, hogy miért ültek be, de nem érdekelték annyira, csak enni kezdtek.

-Ne már- sóhajtottam fel mire Míra elnevette magát.

-Csak nem zavarban vagy?! - kérdezte és látszott rajta, hogy szórakoztatja a szituáció.

-Nem, nem csak a srác - mondtam kicsit halkabban - nagyon ismerős.

-Fura én még soha sem láttam, de elég cuki az egyik haverja - mondta Kíra is halkan és közben a fiúk felé nézett. Legszívesebben elsüllyedtem volna.

Aztán egy ismerős hang szólalt meg.

-Tessék lányok! - mondta Katalin és szorgosan lerakta elénk a tányérokat.

-Köszönjük - mondtuk egymás után.

-Ha bármi kell, a pultnál leszek, ja és mindannyian a vendégeim vagytok erre! - a reakcióinkat nem várta meg inkább tovább sétált.

-Ez már túlzás - mondtam halkan mire Míra bólintott.

-Hagyjunk itt borravalót, azt úgysem utasíthatja vissza - aztán kérdőn nézett rám. - Vagy?

-Ja az jó ötlet! - biccentettem.

Gyorsan kiraktam egy szorit és megjelöltem rajta a lányokat és a helyet aztán félre raktam a telefonom. Fél perc múlva újra a kezembe kellett vennem, mert anyám hívott.

Gyorsan megmutattam Mírának és egy kicsit félrevonultam tőlük. Amikor valamelyik szülőm hív önkéntesen nem tartózkodom emberek közelében. Nem akarom megzavarni őket azzal, hogy anyám vagy apám beleordít a telefonba.

De miközben arrébb mentem nem vettem észre, hogy másokhoz elég közel kerültem, például a fiú csapathoz. Nem igazán érdekelt már, mert a telefont felvettem. És meghallottam anyám hangját, a megszokottnál kicsit halkabb volt.

Ja, az első öt másodpercben.

- Megkérdezhetem, hogy miért nem itthon vagy? Senkinek nem szóltál, hogy elmész inni meg enni. Azonnal gyere haza!-kiabálta, kicsit eltartottam magamtól a telefonomat, de így is hallottam és tudtam, hogy mit fog mondani- Vagy tudod, mi történik!

-Rendben megyek, bocsánat húsz perc és ott vagyok! - mondtam kicsit ingerült hangon.

-Húsz perc, de- és blablabla ez már nem érdekel, senkit úgyis mindig ugyanazt mondja, ezért letettem.

Na igen, és ez még egy normális beszélgetésnek hívhatom...

Már éppen menni akartam vissza a lányokhoz, amikor láttam, hogy ő kérdőn nézett rám. Nem mondtam semmit csak elvörösödtem.

Lehet, hogy az egészet hallotta? Ugye nem?

Na, még ez is.

Hogy engem mindig mindenki csak megalázni tud. Hirtelen csak visszaszaladtam a lányokhoz és ránéztem Mírára. Tudta, hogy mi történt, nem kellett magyaráznom.

-Elrakom, amit nem ettél meg, te siess!- mondta és már adta a kezembe a táskámat.

-Köszönöm- suttogtam halkan és gyorsan az ajtóhoz siettem.

Mielőtt hangosan elköszöntem volna még visszanéztem a fiú társaságra. Ő még mindig kérdőn nézett felém én viszont egy szót se szóltam. Csak megráztam a fejem és kiszaladtam a helyiségből. Kiszaladtam a füllent meleg időbe és rohanni kezdtem, ahogyan csak tudtam.

Ismét jól kezdődik a nyaram...