Best part of my life♡

1.

-Gracey igyekezz már az isten szerelmére! - Ordított le Dylan. Más helyzetben ez rosszul esett volna de most teljes mértékben megértem miért dühös rám. Noah és Dylan próbálták feltartani az őröket, Jordan és Zara a kutyák elől menekültek, én pedig mindeközben szépen nyugodtan fújtam fel az utolsó grafity csíkot a városháza falára. Gyorsan még felfestetten a monogrammomat a művemre, majd intettem a srácoknak, hogy mehetünk. Nagyba futottunk az őrök és a kutyák elől mikor hirtelen egy éles fájdalmat éreztem a bokámban. Hátranéztem és ekkor vettem észre hogy az egyik kutya utolért és belémharapott. Jordan visszaakart jönni értem de mondtam, hogy menjenek. Neki a szülei nem tudnák kifizetni az óvadékot ha lecsuknák, viszont az én szüleim pénzesek, ezért nem aggódom magam miatt. Az egyik őr magához hívta a kutyát, majd felsegített a földről. Egy percre sem engedte el a kezem, míg a zsaruk ki nem értek. Elmesélte a rendőröknek a történteket és átadott nekik. Szuper, még egy éjszakát az őrsön töltök, lassan már törzsvendég leszek. Bevittek a cellámba és ott hagytak. Leültem a vaságyra,majd próbáltam kényelembe helyezni magam és elaludni. Reggel a zár nyitódására ébredtem. Megfogták a karom és kikísértek a cellámból egyenesen a szüleimhez. Csalódottságot, dühöt és aggodalmat véltem felfedezni a tekintetükben.

-Grace Layla Brooke!-Hallotam meg anyám ideges hangját. Sosem szólítanak a teljes nevemen szóval baromi mérgesek lehetnek.-Komolyan? Már negyedjére jövünk érted a sittre. Miért vagy ilyen? Miért nem tudsz jó lenni?

-Negyedjére fizetjük ki érted a 100 ezres óvadékot!-Szólalt meg apám is.-Ebből elég! Nem folytathatod tovább ezt az élet módot. Ha ötödjére is lecsuknak, azt már te fizeted.

-Mi? Dehét hogya- kérdeztem volna ha nem szakít félbe anyám.

-Úgy, hogy elmész dolgozni!-Szemeim kitágultak, hirtelen még levegőt venni is elfelejtettem. Soha egyik testvérem sem dolgozott még. Ennyi idősen, mint én most, még egyikőjüknek sem volt munkája. Egész úton ezen gondolkoztam. Mikor hazaértünk, egyből csoporthívást indítottam és elmeséltem annak a négy hülyének (akiket imádok), hogy mi történt. Mi így öten vagyunk legjobb barátok. Rajtam kívűl csak egy lány van a mi kis bandákban, Zara. Hetedikes voltam mikor átiratkozott a sulinkba és legjobb barátnők lettünk. Szőke rövid haja van és kék szeme. Kicsit alacsonyabb nálam, kézilabdázik és nagyon jó a humora. Az összes osztálytársunk oda van érte de neki barátja van, aki nem más mint Noah. Noahnak szintén szőke haja van ami hullámos fürtökben díszeleg. Izmos, jóképű és vagány. Bevallom jó pali de soha nem jönnék össze vele, egyrészt azért, mert a legjobb barátnőmmel jár, másrészt pedig ő is "bandatag". És megfogadtuk, hogy bandán belül nincs járás. Noah és Zara azért lehetnek együtt, mert Zara csak később csatlakozott és ekkor már jártak. Dylannek sötétbarna a haja és a szeme is. Őt már gyerekkorom óta ismerem és ő a legjobb barátom, mindig itt volt velem és olyan számomra mint egy testvér. Jordan félvér és nagyon magas ami előny számára, mert kosarazik. Nagyon jó stílusa van és a zenéhez is nagyon ért. Mikor együtt lógunk a bandával, mindig ő rak be zenét. Ezzel az öt hülyével élem mindennapjaim. Jajj rólam ne feletkezzünk már meg. Magamról még nem is beszéltem. Hosszú világosbarna hullámos hajam van. Szemem kék. Imádok énekelni, és sportolni. Van két báttyám, egy nővérem és egy húgom. Mint azt már említettem, vagyonos a családom. Apám orvos, ezért keveset van itthon. A festésben nagyon tehetséges vagyok mivel anyám festő művész. Igaz hogy én a városom falain élem ki magam nem pedig vásznon és nem festékkel, hanem grafityvel alkotok, de anyum büszke rám. Mindig mikor megmutatom neki egy-egy alkotásom, azt mondja, hogy jóra kéne fordítanom a tehetségem. Ezt arra érti, hogy nem illegálisan kellene kiélnem magam a művészetben. Egyszer talán sikerül megváltoznom és akkor anyumat boldogítva majd én is vászonra festek nem pedig falakra. Viszont most egyenlőre ebben találom boldogságom.