Stray kids x reader

Jeongin🔞

A volt kapcsolataid alapján már megtanultad, hogy senki se tud igazán szeretni csak a vágyaktól túl fűtött érzelmek uralkodnak el mindenkin. Őszintén néha nálad is elő fordult már, testileg kihasználni valakit. Hisz abban a tudatban voltál, hogy "ha másnak is szabad, akkor neked miért ne". A mai nap is ezt érezted amikor az iskolában megakadt szemed egy nálad 2 évvel fiatalabb, magas, vékony, barna hajú rókára emlékeztető fiún. Messziről nézve magának valónak tűnt, ahogy a körülötte lévő emberekre még csak figyelmet se méltat, inkább az ablakon kinézve  szemlélte meg a fehér felhőkkel teli kék eget. Őszintén tetszett a rideg megjelenése. Az egyik osztálytársa ismerősöd, így rögtön tudtad melyik osztályba jár és hogy ugyan akkor végeztek. Iskola után a fő kapunál meg is vártad. Amint közelebb ment a kijárat felé elé léptél és leszólítottad.

-Szia fiú, van kedved velem tölteni egy estét? - mosolyodsz el. 

-Először is nem fiú, hanem Jeongin. Másodszor pedig ha nem viccből kérded, akkor igen.

-Oké Jeongin, de tényleg jönnöd kéne vel... Várj mii!... Most beleegyeztél?! 

-Igen. - bólintott egyet miközben komoly tekintetét rád szegezte.

-Azta.... Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bele mész. 

-Akkor miért kérdezted meg ohm?...

-A nevem... Az még egyenlőre titok.. - neveted el magadat. -Mehetünk? - kérded. 

-Igen... - majd azzal követni kezdett. Haza sietve ledobtad magadról a táskát és felhívtad az emeletre az éppen ajtón beérkező fiatalt. Az út alatt elmondtad neki, hogy csak ti ketten lesztek otthon, mivel szüleid nincsenek a közelben munkájuk végett. Ágyadra ültetve bekapcsoltál egy filmet, ami addig is elvonja figyelmét, amíg te gyors és alapos fürdőt veszel. A víztől ázott testedet megtörölve csak egy bő pólót vettél magadra. Kilépve a fürdőszobából a hálószobába felé indultál. A fiút látva, hogy csillogó szemmel bámulja a tévében történteket nevetésbe törtél ki, ami félbe is szakította a készülék nézésében és feléd fordította fejét. Az enyhe pír arcán még jobb kedvre derített, hisz azt jelentette tetszik neki amit lát. A kilincsen logó kendőt megfogva közeledtél az ágyon ülőhöz.

-Szeretnék valami izgalmasat csinálni. - mondod, miközben háta mögé mész. 

-És mi lenne az? - kérdi félénken. 

-Amiben biztos, hogy még nem volt részed. - a kezedben tartott kendőt szeme elé helyezted, majd feje körül végighúzva kötötted meg a feje búbjánál. 

-Nem látok semmit. - szólal meg egy kicsit ijedten. 

-Nem aggódj csak bízd rám magadat. - nyugtatod le. A fülébe suttogsz pár dolgot amit csinálni akarsz vele, amire apróbb remegésekkel reagál. Egy puszit nyomsz nyakára, majd elé térdelve kezded el kényeztetni miután megszabadultál a felesleges ruhadaraboktól. Mikor már érzed, hogy nemsokára beteljesül, abba hagyod. Fölé kerekedve apróbb csókokkal leped be fehér bőrét. Feljebb érve puha, piros párnáira nyomod sajátodat, ezzel elvéve - általad nem tudott- első csókját. Mikor elválsz édes ajkaitól, felteszed neki azt a kérdést, ami már a suli óta piszkálja a fantáziádat. 

-Te még szűz vagy? - a fiú csak csendben kapkodja a levegőt, mivel még mindig nem tudta feldolgozni az előbb történteket. Pár perc múlva pedig meg is válaszolja előbbi kérdésedet. 

-Most először csinálok ilyesmit... - mondja halkan, szinte suttogva. Egy kicsit lefagytál, mivel először is nem erre  a válaszra vártál, másodszor meg bűntudatot éreztél, hisz szó és érzelem nélkül vetted el az első csókját. Viszont nem akartál itt leállni. Imádtad, hogy most te irányíthatsz.
-Abba hagyjam? Nem akarok semmi rosszat tenni, amit te nem akarsz. - már szálltál volna le az ágyról, amikor kezedet megragadva mondja. 

-Kérlek.. Folytasd... - kérlelte. 

-De aztán meg ne gondold magadat. 

-Attól nem kell félned. - kezét megfogva nőiességedhez raktad. 

-Akkor megtanítalak pár dologra. - egyik ujját magadba nyomtad. - Mindig felkel készíteni a partneredet, mielőtt mást nyomnál be. - mondod. - És most mozgasd! - majd azzal elkezdte mozgatni, amire halk sóhajok hagyták el szádat. - És most még egyet! - hallgatva rád benyomta még egy ujját. A halk sóhajok egyre hangosabbakká váltak. 

-Nagyon fáj? - kérdi összezavarodottan. 

-Nem... Abba ne hagyd... - mikor már érzed beteljesülésedet, megkéred, hogy húzza ki. Csípőjére ülve beléd hatolt. Kezeit fenekedre helyezted és lassan mozogni kezdtél. A lassú mozgást a gyors váltotta fel, amitől pár perc múlva el is mentetek. Fáradtan leszállsz róla és mellé fekszel. 

-Most már elárulod a nevedet? - teszi fel a kérdést miközben megszabadul a kendőtől. 

-Majd, ha legközelebb is át jössz elmondom.