𝕳𝖔𝖓𝖛á𝖌𝖞
Jacub az éjszaka kellős közepén valami miatt felébredt. Kócos elaludt vörös fürtjeibe túrva fordult át a másik oldalára, mikor feltűnt neki valami. Szemöldökeit ráncolva kapta fel fejét mikor feltűnt neki a sok párnák között nem volt ott jegyese. Azonnal felült keresve Cirit a szoba sötétjében mikor megtalálta a witchert az ablakpárkányba ülni. A hamu szőke merengve könyökölt a térdén kitámasztva állát.
- Ciro? - szólalt meg a lovag a witcher mögül majd mögé telepedett. Amint ő is a párkányra ült Ciri hangosan sóhajtva Jacub mellkasának dőlt. A hamu szőke csak némán nézett maga elé birizgálva egyik hajtincsét. A vörös azonnal aggódni kezdett jegyese némasága miatt így jobban magához vonta. - Mi a baj? - szólalt meg újra a férfi miközben a hamu szőke csak hátra döntötte a fejét Jacub vállára hajtva.
- Nincs semmi baj - sóhajtott fáradtan, mivel semmi kedve nem volt beszélgetni ám tudta, ha nem adja meg a kielégítő választ jegyesének a világból kiaggódja magát.
- Mégis itt ülsz hajnalok hajnalán miközben egész nap bestiákat kaszaboltál egy ilyen nap után mindig is ki dőltél - ráncolta a szemöldökét a lovag - Meg semmihez sem volt kedved elalvás előtt - jegyezte meg hallkan a lovag orra alatt amit nem is hallotta meg Ciri witcher érzékekkel megáldott füleivel. Csak maga elé bámult és a hajával babrált. A vörös megunva a szótlanságot megfogta a hamu szőke kezét és összekulcsolta a sajátjával. Ciri ajkába harapva próbálta vissza tartani feltörekvő sírását, de nem tudta. Felsírva csuklott előre feje a lovag válláról mire Jacub azonnal megtartotta előre borúló jegyesét és magához szorította.
- Haza akarok menni, de tudom, hogy már senki és semmi várna fent Kaer Morhenben - törölgette könnyeit a witcher miközben a vörös csak hallgatott.
- Honnan tudod? - suttogta gyengén miközben a hamu szőke hajzuhatagba puszilt.
- Eskel más telelő helyet keresett magának Vesemir bácsi halála után, Lambert gondolom valahol velen és novigrad között feküdhet egy bokor aljában ittasan, Geralt meg valószínűleg ha most találkoznánk csak üvöltene velem és csak annyit mondana, hogy takarodjak a faszba... - törölgette tovább az egyre több és több könnycseppeket. Végül csak lehajtva a fejét zokogott. Jacub szívét egyre inkább marcangolta jegyese állapota így ahogy tudta próbálta csitítani.
- Mesélj nekem, mit csináltatok régen, hogy telt el egy nap a hegyekben? - szólalt meg lágy hangon Jacub jobban magához ölelve Cirit. A hamu szőke tudta, lehet most pont nem a legjobb ötlet a régi szép időt felhozni ilyen állapotban, de amint az emlékek elkezdtek fel-fel törni megtört a jég. Amint valamennyire sikerült lenyugodnia visszadőlt a lovag mellkasához.
- Általában mindig hajnalban keltünk, majd nekiálltunk reggelizni amit Vesemir bácsi csinált - kezdett bele Ciri elmosolyodva az emléken - Utána szinte mindig azonnal mentem ki edzeni az ingára ugrálni, vagy a vágóhídra futkározni... - ásított a witcher - Akár délutánig is edzettek, volt, hogy Geralt meg olyan is, hogy Vesemir bácsi tartotta az edzéseket. Miután ebédeltünk volt olyan, hogy kimentünk Eskellel lovagolni meg olyan is, hogy csak a várban voltunk és játszottunk valamit, általában csan felkapott a hátára és körbe-körbe rohangált a konyhában - nevetett fel fáradtan Ciri - Utána újra edzés, és vacsora következett miután már Geralt hamar le is tett aludni, mivel szinte majdnem minden este leültek sörözni. - sóhajtott majd újra hátra döntötte a fejét a lovag vállára. - Szerettem mikor Geralt altatott el, de mégis azt jobban szerettem mikor Vesemir bácsi. Mindig leült az ágyam szélére és olvasott valamit, de volt olyan is, hogy mesélt is nekem elalvás előtt... - suttogta az utolsó mondatot a witcher csukott szemmel míg végül amint az utolsó szó is elhagyta a száját, elaludt. Úgy érezte egy pillanatra mintha homlokon puszilták volna megcsiklandozva szúrós bajusszal Pont mint mikor Vesemir bácsi puszilta meg.
