‧͙⁺˚*・༓☾20☽༓・*˚⁺‧͙

112 6 2
                                    

𝕬 𝕱𝖊𝖈𝖘𝖐𝖊 𝕱ő𝖟𝖊𝖙

Kaer Morhen külső kertjét átjárta a mezítláb hangos csattogása. Eskel furcsállva a hangot felkapta a fejét miközben Skorpió lova sörényét simította végig. Abban a pillanatban kipillantotta a hamu szőkét ahogy lábait kapkodva haladt lefele a kőlépcsőn. Úgy tűnt, mint ha valami elől menekült volna, ám mikor az utolsó lépcső fokokban a kapkodás közepette elesett a saját lábába mire egy bukfenccel tompította az esést. Bukfencből azonnal fel is pattant majd Eskel felé sietett. A férfi csak felemelt fejjel nézett Cirire várva a választ hova ez a sietség. Amint a hamu szőke Eskel elé ért már kulcsolta ösze kezeit és könyörgő tekintettel nézett fel a férfire. Már nyitotta volna a száját mikor Vesemir égi hangját hallatta mi egész Kaer Morhent átjárta.

- Eskel! - vakkantott fel az öreg a lépcső tetejéről, majd a korlátnak alkalmazott derékig érő kőfalnak támaszkodott. Ciri arcáról a halálfélelemtől kezdve mindent is le lehet így azonnal rájött mi történik körülötte. Nagy nehezére esett nem elnevetni magát, ám így is színészeket megszégyenítően alakította a komorságát.

- Mi az, Vesemir bácsi? - kérdezte komolyan miközben szeme sarkából a már szinte leizzadó hamu szőkét fürkészte. Az öreg csak jobban kihajolt, hogy jobban hallhassa egyik legidősebb tanítványa.

- Te használtad el azt a polcnyi fecske főzetet? - kérdezte miközben szinte a tekintetével megölte a hamu szőkét ki csak kisebb mozdulatokkal próbált Eskel mögé sunnyogni. A férfi cseppet sem volt meglepődve. Szinte heti rendszerességgel élt át ilyen helyzeteket mikor ki kellett húzni a lányt a pácból.

- Nem - rázta a fejét Eskel, mire Ciri szemében a kétségbeesés csillant. Már tervezte hova készítsék a sírját mikor apja fivére újra megszólalt. - Az este folyamán mikor takarítottam véletlenül lelöktem őket - mondta miközben a kezébe vette lova kantárát. Ciri abban a pillanatban lenyugodott elkönyvelve, hogy szárazbőrrel megússza a dolgot mikor Keszeg ügetett be Geralttal a hátán.

- Eskel, nem! - morogta Geralt zsémbesen majd macska szemeit lányára vezette. - Viselje következményeit - szórtak szikrákat a szemei a farkasnak, majd egy kecses mozdulattal leszállt lováról, majd megragadta a kantár szárat és Ciri felé megindult ki úgy tűnt állta a kellemetlen tekintetet ami szinte égette a bőrét. Vesemir abban a pillanat inkább nézett ki egy örjöngő sárkánynak, mint a hűen szeretett tanítójuknak. A vén witcher végül csak idegességét visszafogva indult lefele a lépcsőn, majd mikor Cirihez ért megragadta a felkarját és maga után vonszolva indult vissza a belsővárba.

𝕿𝖍𝖊 𝖂𝖎𝖙𝖈𝖍𝖊𝖗: 𝕰𝖌𝖞 𝕺𝖊𝖗𝖈𝖊𝖘𝖊𝖐Where stories live. Discover now