Danmei novellák

Elhagyási problémák (MoShang)

Shang Qinghua napjai az An Ding hegyen mindig forgalmasak, fárasztóak és szörnyűek voltak. A csúcsúr többségében két havonta szokta meglátogatni az An Ding hegyet és általában két hétig van ott, hogy elintézze saját ügyeit ott aztán visszamenjen királyához. Azonban a mostani alkalom más volt. Sokkal több papírmunka várt rá, ezért sajnos tovább tartott, mint két hét ami Mobei-junnak nem tetszett.

A királynak ugyanis elhagyási problémái voltak.

Folyton attól fél, és aggódik, hogy mi van ha Qinghua elhagyja őt. Hogy ezúttal ha elmegy nem tényleg nem fogja megtalálni. S most, hogy Qinghua tovább is maradt a hegyen. Azt gondolta, hogy a csúcsúr talán nem is akar visszamenni hozzá. Nem habozott, kardjával egy átjárót nyitva az An Ding hegyre ment.

Mobei-jun szájában keserű ízt szökött. Shang Qinghua épp beszélt valakivel, talán a főtanítvánnyal. Arcán egy halvány mosoly kúszott, szemei alatt karikák amik arra utalnak, hogy már több napja nem alszik rendesen.

A nagy király szemei összeszűkültek, s úgy érezte magát menten felrobban. Magához akarta őt venni, hogy az ő palotájában legye, apró, emberi teste körül nagy szörmékkel amibe fejét boldogan fúrhatja bele, mint egy aranyos hörcsög. Ám ez a hörcsög egy olyan helyen van ahol nem értékelik, akik miatt hátrahagyhatja őt. Ellenségek.

A csúcsúr éppen végzett a mai napi teendőivel mikor végre kiszúrta királyát. Integetett felé, s azonnal odarohant hozzá, nagy mosollyal az arcán.

-Királyom! -szólította meg mikor odaért elé.-Hogyhogy itt vagy? Talán gond akadt a palotában?-kérdezte kissé aggódva ami még jobban összeszorította Mobei-jun szívét, s a szavak a torkán akadtak. Nem tudta kimondani, hogy azért jött, hogy lássa őt és megbizonyosodjon róla nem fogja elhagyni őt. De félelem nőttön-nőtt.-Királyom, baj van? Gyere be nyugodtan, a tanítványok nem fognak gondot okozni.-mosolygott rá biztatóan. Mobei-jun nem bírta tovább, megfogta a kisemberét és haza ment vele az Északi királyságba. 

Shang Qinghua sosem hitte volna, hogy királya ilyen lehet. Egy szobába zárta, lábain vastag lánc volt ami az ágy széléhez volt kötve. Több nap is eltelt, hogy Mobei-jun idehozta. Ezalatt az idő alatt csak néhányszor látta, akkor is csak néhány percre amíg enni adott neki. Minden alkalommal tésztát hozott neki. 

-Királyom... Mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot?-kérdezte halkan, kezeivel a bokáját dörzsölve. A lánc már kezdte egyre jobban lebénítani lábát, de úgy tűnt, Mobei-junt nem zavarja. Lehajolt hozzá, kezével megfogta felsőjénél és felhúzta magához, összetapasztva ajkaikat. Erősen falta azokat a kiszáradt párnákat, amikre néha ráharapott amíg sebes nem lett. Qinghua szemei sarkában könnyek gyülekeztek de igyekezett vissza fogni. 

-Így... Nem hagyhatsz el...-suttogta, megveregetve kedvese fejét és kiment a szobából. Qinghua ajkai egy keserédes mosolyra húzódtak miközben lehajtotta fejét.

-De hiszen én sosem akarlak elhagyni, királyom.

Helló, így estére hoztam nektek egy kisebb one-shotot^^ szóóóval igazából akartam egy olyan ff-t ahol Mobei-junnak elhagyási problémái vannak ami egy kissé rossz irányba fordul :D Remélem tetszett nektek, ha igen nyomj egy vote-ot és írj egy kommentet <3