Gyönyörű (MoShang)

839 36 13
                                    

Shang Qinghua kivételes volt a többi csúcsúr között. Nem volt elegáns és jóképű, mint Shen Qingqiu, nem volt olyan harcias, mint Liu Qingge, s nem is volt egy szépség, mint Liu Mingyan. Bár nem volt ronda arca, és nem is nézett ki rosszul, nem volt nagy durranás. Átlagos arca volt, átlagos kinézettel. Mindenki ezt gondolta, nem olyan arc amire az ember visszaemlékszik mondjuk 10 perc múlva. Mobei-jun azonban ezt másképp látta. 

Természetesen először nem vette a fáradtságot kapcsolatuk elején, hogy egyetlen pillantással is illesse őt.  Eleinte csak egy áruló embert látott benne aki képes egy perc alatt eldobni magától büszkeségét, másokat áldozni csak azért, hogy saját magát mentse. Azonban ez az ember élete során háromszor is megmentette őt, ez pedig arra kényszerítette, hogy átgondolja a magában ki alakított képet Shang Qinghuaról. 

Amikor először megmentette nem akarta bevallani magának. Arra gondolt, hogy csak féltette az életét, azért mentette meg, hogy kihasználja, hogy az adósává váljon. Azonban a férfi nem kért semmit. Egész éjjel legyezte miután lekezelte sebeit. Az arca piros volt, a szemei fáradtságot tükröztek, a kezei remegtek a folytonos legyezéstől. Nem értette miért viszi túlzásba. Végül vissza csukta szemeit és elaludt. Mikor ismét kinyitotta Shang Qinghua bent volt mellette az ágyban. Megijedt, le akarta lökni az ágyról, de ahogy békésen alvó arcát meglátta eszébe jutott, hogy megmentette. Felsóhajtott, s ezzel visszafizette adósságát, hogy magához húzta mivel látta, hogy az ember egyre jobban mellé bújik, s az arca is kellemesen ellazul. Bizonyára a hideg miatt teszi. Emberi szokás lehet amit nem értett, de hagyta. Az embernek finom illata volt. 

Ez az ember, Shang Qinghua folyamatosan szánalmas volt. Sokszor sír, és mindig mögé bújik kisebb-nagyobb veszély esetén. Irritálta, viszont egészen megkedvelte az embert. Az érzés idegen volt és furcsa emiatt pedig mindig frusztrált volt aminek következtében nem egyszeri eset volt, hogy megverte. Később azonban a verés oka más volt. 

Az ember azt mondta ahhoz, hogy egy férfi beléd szeressen tettesd maga szánalmasnak. Mobei-jun szemét felnyitotta az igazság. A biztonság kedvéért visszakérdezte, hogy jól hallotta-e. Mobei-jun gyengéden megveregette a feje tetejét. A verések száma csökkent, és előnyben részesítette a tárgyalóban történt fej megveregetését, szigorúan csak gyengéden. 

Shang Qinghua ismét megmentette az életét. Egy pillanat volt csupán, hogy nem figyelt. Az emberét figyelte, nem találta sehol, s az óvatlan pillanatban zuhanni kezdett. Shang Qinghua épp időben vette észre királya zuhanását, utána repült a kardján és elkapta a kezét. Mindketten meglepődtek. Mobei-jun most értette meg igazán, mi az amit érez. 

Harmadjára is megmentette. Megmentette a nagybátyától, viszont az ár cserébe sokkal fájdalmasabb volt, s azt kívánta bár ne mentette volna meg. Shang Qinghua elhagyta. 

Egy hónapig kereste mindenhol, felkutatta az egész Északi határvidéket. De Shang Qinghuat nem találta. Kétségbeesett, vissza akarta szerezni. S ekkor meghallotta a hangját. Qinghua őt hívta. Azonnal portált nyitott, s ezúttal ő mentette meg őt.  

Mobei-jun eldöntötte innentől kezdve jobban fog vigyázni rá és mindent megtesz azért, hogy ne hagyja el. Ha megveri, ő is megverheti. Ha azt szeretné, hogy tésztát csináljon neki, akkor megteszi. Az ár ennél sokkal fontosabb számára. Shang Qinghua nem hagyja el.

Valahol útközben pedig észre vette, hogy tekintetét sosem veszi le az emberről. Észre vette, hogy Shang Qinghua milyen sokat mosolyog és hogy mennyire jól áll neki. Rá jött, hogy  Shang Qinghua nem árul el senkit, aki közel áll hozzá. elkezdte észre venni az apró dolgokat, s amiket régen irritálónak tartott, azokat most végtelenül szerette. 

Régen irritálta, ha az ember sírva oda jött hozzá el akarta küldeni, de most örömet érez és imádja amikor Qinghua oda megy hozzá és kér segítséget, oltalmat tőle. 

Régen nem foglalkoztatta az ember állapota, de most felfigyelt arra, hogy Qinghua kevesebbet beszél, kevesebbet mosolyog, a szeme vörösek, és fáradtnak tűnnek. Nem akarta így látni, csak többet hallani a hangját, s nézni a mosolyát. 

-Beteg vagy?-Shang Qinghua zavartan nézett rá, kissé tátott szájjal. Nem értette mire fel ez a hirtelen érdeklődés. 

-Nem vagyok beteg. Miért kérdezi királyom?-a hangja kicsit remegett, de nem törődött vele. Az ember mindig sokat dadogott, főleg amikor félt. Mobei-jun elmondta neki észrevételeit vele kapcsolatban, mire embere hangosan felnevetett. Csodálkozott azon az aranyszínű, lágy nevetésen, amely melegséget árasztott szét a szívében. Főleg most, hogy látta azt a jól ismert mosolyt, ahogy a szeme görbül, az ajkak meg felfelé kunkorodnak.  Egyszerűen csak a színtiszta melegség sugárzott belőle.

Az ember elmagyarázta, hogy az embereknek szükségük van alvásra. Ha azt nem kapják meg, akkor napközben sokkal fáradtabbak lesznek, és fáradékonyabbak. Immár kevésbé aggódott, de biztosítani akarta, hogy aludjon egy kicsit. 

Mobei-jun ezért új szokást vitt életükbe. Amikor Qinghua Északon tartózkodott nála, akkor együtt fekszenek, s aludnak el. Qinghua valamiért mindig közel bújva hozzá szeretett aludni. Nem állt ellen, hagyta, hogy embere átkarolja mellkasánál, fejét elrejtve keveset fedő ruhájába, miközben odalent lábaik egy gubancban vannak. Néha Shang Qinghua dideregni kezdett, ilyenkor a király el akarta tolni magától, tudta, hogy az ember nem bírja sokáig a hidegben. Azonban Qinghua sosem eresztette el, annak ellenére, hogy majdnem meg fagyott. Azonban egy idő után hozzá szokott a hideghez, ahogy Mobei-jun szokott hozzá az embere melegéhez, s mielőtt észbe kapott volna el aludt. 

Arra ébredt, hogy vékony ujjak siklanak bele a hajába, masszírozza a fejbőrét. Kellemes morgást engedett ki ajkai közül. Embere apró kuncogást hallatott. Qinghua ült, így nem volt nehéz, hogy egy kicsit meg emelve magát rá vetette magát, átkarolta a derekát. Gyönyörű méz barna szemek csak őt figyelték, a meleg mosoyl pedig csak neki szólt. Mobei-jun fel ült, megfogta embere arcát és a gyönyörű, rózsaszínű ajkakra egy puha, apró, s gyengéd csókot adott. Majd még egyet, s még egyet. Örökké tudta volna csókolni. 

Mobei-jun számára Shang Qinghua volt a leggyönyörűbb ember, a legokosabb és legerősebb csúcsúr. 

Ez a gyönyörű ember pedig őt választotta. 


Helló :D Szóval, annyira de annyira imádom ezt a párost, szóval bocsi, ha csalódást okozok azzal, hogy több sztori lesz róluk, mint a főpárosokról hehe xd 

De persze lesz másokról is, és ha esetleg van páros akikről szeretnétek olvasni akkor nyugodtan írjátok le^^

Egyenlőre ezekből választhattok:

MXTX: Scumbag system, Mo Dao Zu Shi, Tiang Guan Ci Fu

Meatbun: 2Ha

Meng Xi Shi: Qian Qiu 

Danmei novellákWhere stories live. Discover now