Nyissunk Tiszta Lappal /Park Jimin ff/

12. rész

-Meg ne szólalj - csitított el -csak várjuk meg amíg elmegy valahova messzebb innen

Nem volt mást csinálni mint csak csendben várni. Meg Jimin csak úgy nem sétálhat ki az exe elé. De várjuk most ketten vagyunk bent a fülkébe...mit fognak hinni,mit csináltunk.  Ekkor elfogott a pánik.

-Jimin - suttogom a nevet - én kimegyek engem nem ismer fel. -felnézek rá

-Rendben de úgy menj,hogy én ne legyek észrevehető,mert az fura lenne

-Jókor jössz rá zsenikém - homlokon pöckölöm és óvatosan kimegyek

Szerencsémre nem vett észre engem senki, megkönnyebbülve megyek vissza a női részlegre.nagyjából 5 perc telt el mióta kijöttem de Jimint nem láttam még kijönni.

-Hé Jimin mi van beragadtál?😂

                                                                -Nem most próbálom fel a maradék ruhát,amúgy Taehyung merre van?

-Itt van még ne félj nem kóricált el. De te siess!

Megint el telt 5 perc én addig Taehyung-gal beszélgettem és kérdezgettem egy ruháról,hogy meg vegyem-e. Aztán csak felbukkan Jimin.

-Na mi van sikerült kitalálnod az öltözőből ? -neveti el magát Tae majd én is

-Ne is mond azt hitem ott fogom leélni a következő három életem - nevet - Na de vettetek valamit?

-Én próbálom meggyőzni őkegyelmét,hogy vegye meg ezt a ruhát, mert nagyon jól áll rajta - rám mutat miközbe beszél

-Nem is próbáltam fel ez csak a te képzeletedben van,hogy rajtam jól áll a ruha. -lemondóan sóhajtok - Meg amúgy is rengeteg ruhám van

-Azért ideje újítani egy kicsit a ruha táradon - mondja Tae

-Miért mi baj van a ruháimmal?

-Mondjam én vagy te mondod? -ránéz Jiminre

-Mond te haver te halsz meg előbb nem én -elei fel a kezét Jimin

-Kicsit nagyon elavultak a ruháid. Újítani kell, haladni kell a korral Ra-ra

Tátva maradt a szám. Mi az ,hogy elavult?! Hát ezt nem hiszem el!

-Én mit jövőbeli sikeres Idol azt mondom,hogy igaza van Tae-nek.

-Már megint itt tartunk...Idol..mindegy is menjünk haza nem fogok változtatni a ruhatáramon senki kedvéért sem!

Vissza rakom a ruhát aztán kiviharzok az üzletből. Tudom,hogy nem lehetek velük örökké de a kelleténél is hamarabb fognak elmenni az életemből. Talán jövőre vagy két év múlva de akkor is.

---HÁROM ÉV MÚLVA---

A boltos kis sztori után nem nagyon beszéltem a srácokkal. Azóta három év telt el Jimint és Taehyung-ot utoljára évzárókor láttam. Nagyon hiányoznak és minden nap arra gondolok ,hogyha nem mentem volna csak úgy el még velem lennének-e. De nagy eséllyel nem, mert ők Idolok akartak lenni. Mondjuk még egyszer sem láttam őket a tv-ben. Jaj de mindjárt elkések a suliból,gyorsan felkaptam a táskám elköszöntem bátyámtól.

Na igen még most is ebbe a porfészekbe járok legjobb barátnőim elmentek elmondásuk szerint megunták ezt a helyet, hát nem csodálom.. Mióta Jiminék elmentek nagyon sok minden megváltozott . Elsősorban a ruhatáram. Ha esetleg vissza jönnének akkor legyenek rám büszkék, mondjuk Tae valamibe biztos belekötne.

Ja és még valami nem vagyok olyan jó kislány mint voltam otthon igen de Jun nem tud a hétvégi bulikról és amikor nincs itthon akkor nem megyek suliba vagy éppen máshol vagyok. Persze egyedül. Szerintem ma suli után leülök egy kicsit beszélgetni bátyámmal...

-Megjöttem! - kiáltom el magam mikor belépek az ajtón - Jun-aahh tudunk beszélni egy kicsit?

-Egy ne kiabálj. Kettő kezdesz olyan lenni mint anya és három persze,hogy beszélhetünk

-Oké - leülünk a kanapéra egy ideig csend van majd Jun megszólal

-Nem akarod folytatni a sulit ugye? - néz rám

-M-miii phff hogy gondolhatsz ilyenekre.....igen.. - lehajtom a fejem - Tudod mióta Jiminék elmentek folyton azon töröm magam,hogy hogyan tudnék velük kapcsolatba lépni, és arra jutottam,hogy elmegyek dolgozni már úgy is 19 éves vagyok már nem kötelező iskolába járnom! Kérlek Jun had menjek dolgoznii - boci szemekkel nézek rá és le biggyesztem az ajkam

- Legyen,de egy feltétellel! Nem lesz nyavajgás, hogy vissza akarsz menni inkább tanulni- néz rám kamu mérges fejjel

-Nem lesz uram! - nevetem el magam majd ő is

-Amúgy mikor akartál szólni a bulikról és a nem megyek suliba napokról?

-Ammmmm ezt neked meg kimondta??

-Te

-Én? Biztos, hogy nem -hevesen rázom a fejem

-Ó dehogynem péntek este volt én még fent voltam és beállítottál csuma részegen megláttál ,majd elkezdtél bocsánatot kérni majd sírni,hogy többet nem csinálsz ilyet - mosolyog miközbe mondja

-Miért mosolyogsz? . melóbálja a telefonját - Na ne! Te ezt felvetted?

-Hát persze ez olyan pillanat amit meg kellet örökítenem. Na de segítesz nekem össze pakolni?

-Miért lett barátnőd,hogy ennyire érdekel,hogy kupi van-e vagy nem? -nevetek majd ránézek és ő komolyan néz - Mikor akartad elmondani?

-Úgy se érdekelt volna téged meg amúgy is olyan bunkó vagy mostanában

-É-én sajnálom...nem akartalak megbántani - elkezdek pakolni - És örülök,hogy van aki szeret téged ha én csak bántottalak..én mindenkit csak bántok - elkezdek sírni, majd elfutok otthonról

-Ra-ra ne menj.

Hallom ahogy bátyám kiabál utánam de én futok ahogy csak lábaim bírják. Mire elfáradok megállok de ugyan úgy folyik a könnyem,mintha három évnyi fájdalmam most törne felszínre. Körbe nézek,hogy megállapítsam,hogy hol is vagyok..

-Tök jó..egy koncert helyszíne

Hol is máshol lennék mint ott ahol mindenki boldog. Elbambulva nézem a színpadot összerakó embereket,majd nekem jön valaki és fellök.

-Au.. - fogom a vállam, majd tovább szalad - Persze még véletlen se segíts felkelni - kiáltok utána

Így nem mehetek haza. Meg nem is akarok haza menni, legjobb lesz ha itt maradok. Bemegyek a parkba és leültem az egyik padra,majd leül mellém egy magas pasas. Mikor megtörlöm a szemem ránézek,olyan ismerős volt de nem tudom honnan rá akartam kérdezi,hogy ismerem-e valahonnan de nem tudtam megszólalni és ő is csak nézett engem..

Na hát itt lenne az új rész remélem tetszett 🥰💜