Nyissunk Tiszta Lappal /Park Jimin ff/

7.rész

--Jimin pov--

Reggel egy jól eső borzongás fog el. Mikor kinyitom a szemem már megértettem miért, Ra-ra mellettem vagyis inkább rajtam alszik és szuszog. Olyan ártatlan,hogy mosolyognom kellett rajta, óvatosan leszedtem magamról és megindultam a fürdőbe,hogy rendbe tegyem magam,mert förtelmes ahogy festek,ha Ra-ra előbb felkelt volna mint én akkor biztos megijedt volna tőlem.

Lementem a konyhába majd írtam Taehyung-nak,hogy nem tudok ma menni érte,ert dolgom akadt. Direkt nem mondtam el neki,hogy Ra-ra-nál vagyok mert akkor már itt lenne. Tudom Tae a legjobb barátom de nagyon sok mindenből csinál nagy felhajtást,nagyon szeretem semmi kétség de szeretnék most kettesben lenni a lánnyal.

Nagyjából fél óra telt el a kelésem óta és még Ra-ra fel sem kelt. Ennyire mélyen tudna aludni? Igaz én is nagyon jót aludtam vele, mostanába alig alszok,gőgöm sincs ,hogy mitől lehet de az biztos mellette sokkal jobban kipihentem magam,és szerintem ő is így van vele.

Ezt a kis töprengésemet a lány zavarta meg. Csak rá kell gondolnom aztán itt is van, lehet ez a szuper képességem.

-Miért nem keltettél fel?-kérdezte álmosan. Csak egyik szeme van nyitva,mert zavarja a fény

-Olyan békésem aludtál,hogy nem volt szívem.-vagyis inkább rajtam aludtál és még jó,hogy nem keltél fel amikor legurítottalak magamról-De csináltam neked reggelit

Mosolyogva elé tolom az általam alkotott reggelit. Mivel nem vagyok nagy konyha tündér így csak egy rántottát dobtam neki össze.

-Köszönöm de nem kellett volna ezt csinálni tudom,hogy nem vagy valami nagy szakács-elkezdett enni és mosolyog rám

-Ezt te meg kitől tudod?

-Tae a legjobb barátod és az enyém is-nevette el magát. Szóval Tae ezt még vissza kapja

-De legalább ízlik?-hevesen bólogat-Akkor örülök. Tudod attól,hogy még nem vagyok konyha tündér elég jól tudok főzni.-fényezem magam

-Ja mi a foglalkozásod? Tojás rántotta sütő?-elkezd velem kötekedni

-Park Jimin vagyok nem csak tojás rántottát tudok. Sok felé terjeszkedik a tehetségem a főzés világában,csak egy idő után ez a terjeszkedés leáll.-elkezd nevetni. Elképeztő és még ki is nevet engem

-A meleg szendvicsnél kihal a tudomány-még jobban nevet

-Na ne sértegess mert még a végén gyalogolhatsz-fenyegettem meg de nem hagyta abba a nevetést-Azt hiszed viccelek? Tudok ám olyan Jimin is lenni aki itt hagy aztán jössz ahogy akarsz

-Jó akkor inkább csöndben maradok-emelte fel a kezét védekezően

-Jó,menj fel öltözni és akkor indulunk is

Nagyokat bólogatva felment öltözni. Kezdem úgy érezni magam ezen a reggelen mintha az apja lennék,nem okoz gondot sőt még élvezem is,szívjuk egymás vérét de közben szeretjük is egymást. Gyakrabban kéne itt aludnom és akkor többet is lehetek vele meg közelebb kerülök hozzá.

Nagyjából tíz perc múlva lejött és el is indultunk. Az utunk csendesen telt,nem az a tipikus kínos csönd hanem a jóleső. Tudtunk volna miről beszélni de élveztük a csendet mindketten.

-Köszönök mindent Jimin- mosolyogva mondja mikor beparkoltam az iskola parkolójába.

-Ugyan nincs mit. Olyan érzéssel tölt el mintha az apád lennék és ez tetszik-vallottam be neki azt amit lejátszottam a saját fejemben még náluk

Mosolyogva kiszállt a kocsimból majd barátnőihez sietett. Kezdem elveszteni a fejem mellette,persze  a jó értelemben.

--------Ra-ra pov----------

Mikor kiszálltam a kocsijából barátnőimhez futottam,akik a szokásos nagy mosollyal vártak engem.

-Na mi van a hercegeddel? Bocsánatot kért? Mert ha nem akkor holnapra töltött hurka lesz belőle-erősködött Mia amit mi Lindával egy nevetéssel díjaztunk- Most mit röhögtök? Képes vagyok rá ti is tudjátok

-Igen tudjuk-mondta Linda- De amikor azzal a palival kell beszélned aki neked bejön egyből ez lesz "Aaaaaaa é-éénn süti vagyis Mia vagyok"

-Vagyis nagyjából így szokott menni.-adtam tudtára- De nincs semmi baj mi itt vagyunk,hogy segítsünk neked ezen a téren-biztattam barátnőmet akinek a feje már olyan vörös mint azok a szőnyegek amiken a nagy sztárok szoktak menni

-Inkább menjünk órára-duzzogott piros fejű barátnőm

Miközben mentünk a folyosón Mia neki ment egy fiúnak aki nem más volt mint Jungkook. Barátnőm úgy nézett rá mint egy istenségre. Ismerem ezt a nézést és Linda is és így egymásra néztünk

-Újra rendelünk?-rám néz barátnőm

-Ez alap össze kell őket hozni. Nagyon össze illenek

-Igen igen-bólogat közbe- De nekem is kéne valaki

Miát újra az életbe ráztük és bocsánatot kértem Kook-tól majd tovább mentünk. Alig mentünk két métert amikor Linda botlott bele Namjoonba.

-A következő áldozat

-Te meg miről hablatyolsz itt?-érdeklődött Mia

-Össze kell őket hozni

-Uuuuuu okéé. Minél hamarabb annál jobb,vagyis azt kell csinálni mit azokba a tipikus koreai sorozatokban. Elérjük,hogy Namjoon is beleszeressen majd egy vacsora közben BAMM össze jönnek

-Hogy te mekkora álom világban élsz-fogom a fejem- Az elképzelés nem rossz de a vége hát. Inkább menjenek a parkba jobban kitudnak bontakozni és nem kell egy asztalnál egymást bámulni-barátnőm helyeslően bólogatott

-De be kell vallanod az én verzióm se rossz

-Igen ha az enyém nem jön be akkor a tiéd lép életbe

-Megegyeztünk-fogunk kezet

Majd Lindát is vissza hívjuk az életbe és most már ténylegesen beültünk a terembe. Természetesen a hátsó sort támadtuk meg és foglaltuk be,mert ha pletykálni kell akkor pletykálni kell,és azt nehogy meghallja már valaki,mert az eléggé kellemetlen.

Nap végén tudatosult bennem,hogy nem is volt olyan szar ez a nap mint ahogy elképzeltem. Barátnőimmel megyek ki a nagy kapun és meglátjuk Jungkook-ot. Na most vagy soha. Mikor mellé értünk úgy tettem mintha elestem volna így Mia neki esett Jungkook-nak és ő természetesen elkapta a lányt.

Olyan megvető pillantást kaptam barátnőmtől amit sosem fogok elelejteni

-Haza kísérlek-jelentette kis Kook- Már ha így karjaimba estél

-Mi? En-engem?-dadogott barátnőm

-Igen-mosolygott rá a fiú- Nyugi nem eszem lányokat bár neked nehéz lesz ellen állni

Mia elnevette magát majd Jungkook-kal elindultak hozzá. Nagyon boldog voltam,hogy ennyit legalább sikerült össze hoznom.

-Be kell valljam nagyon szépen csináltad-dicsért meg Linda-Oscar díjat érdemelne ez a jelenet

-Tudom,hogy jó vagyok nem kell fokozni-nevetek- De amúgy köszönöm,és remélem,hogy holnap reggel még fel tudok kelni

-Ezt miért mondod?-nézett rám értetlenül,közbe elindultunk haza

-Láttad hogyan nézett rám? Linda ha holnap nem jönnék akkor tudd,hogy én mindig is szerettelek-teljesen komolyan mondom majd egyszerre elnevettük magunkat

-Jól van mára ennyi elég volt belőled. Holnap találkozunk-egy ölelés után elváltak útjaink

Mikor haza értem pittyent egyet a telefonom. Jun írt,annyira megörültem,hogy elkezdtem sikongatni majd megnyitottam az üzenetet

-Szia hugi már nagyon hiányzol de holnap megyek haza. Ha felkelsz akkor lehet találkozunk is

Ezt megjegyezve gyorsan beállítottam az ébresztőmet elmentem fürdeni és aludtam is.