~El is indultunk,de hirtelen másra lettem figyelmes...-csörög a telefonom-Apám hív megbököm Graciet és mutatóm neki most mi legyen kérdeztem tőle.
-Vedd fel és meglátjuk mi lessz-szólalt meg Gracie.
-Jó ezzel a lendülettel fel is vettem-
-Apa:Hol vagy! kérdezte fenn hangon !
-Auróra: makogva válaszolók-Gracievel elmentem sétál...-be se tudtam fejezni a mondatott,mert a szavamba vágott.
-Apa:Mit képzelsz te magadról, hogy kérdés nélkül elmész kisaszony.Ez a mondat után Gracie kivette a telefont a kezemből és válaszolt apámnak.
-Gracie: Jó estét itt Gracie, velem van Auróra ne aggódjon minden renben van napfelkelte előtt 1-órára otthon lesz-miután ezt elmondta neki ki is nyomta.-Na ez is megoldva némítsd le a telód és menjünk tovább, a főtér másik végén van egy éjszakai karaoke tiniknek nem rég nyílt ki, elmegyünk oda nincs kifogás!-ezzel a rendülettel megfogta a kezem és húzott maga után.-
-Megérkeztünk-nézet rám mosolyogva, majd beléptünk az ajtón.
-Nem is rossz hely-Szólalt meg Gracie miközben köszönt néhány másik barátjának.Én csak kulógtam utána míg..
-Van kedved énekelni amúgy is nálad van a gitárod-tette hozzá Gracie.-
-Nem!- szóltam hozzá halkan.- Itt túlsok az ember...-válaszoltam neki félve.Majd a kezemet megfogva felrángatott a mikrofon mellé, nem volt választásom zenélnem kellet.
-Gracie elkezdte a közös dalunkat énekelni, majd csatlakoztam hozzá a gitárommal és én is elkezdtem énekelni.-
Miután vége lett a számnak, az hangunkat hangos taps váltotta fel.-megszepenve néztünk egymásra Gracievel majd meghajoltunk és kisétáltunk.
-Ez brutális volt!.- szólalt meg Gracie.
-Szerintem is ezt majd még egyszer megismételjük.-feleltem rá, miután ki értünk a karaoke elé,néhány sulis társunk körbe vett minket..személyesen én az osztályból csak Graciet ismerem, de váltottunk néhány szót velük s majd Gracie hirtelen kihúzott a tömegből,hogy bemutason valakit. Az a valaki az az évfolyamunkba járó fiú volt. Akit a napokban az ablakomból néha megbáultam és észre vett a minapon.
- Auróra ő itt Milán az évfolyamunkba jár.-Szólalt meg Gracie.
-Szia, olyan ismerős vagy nem láttalak valahol?.-kérdezte kissé megszeppenve Milán.
-Szia, o-um..nem nem hinném...-halkan válaszolók neki , majd reménykedem, hogy nem emlékszik rám az ablakból...
-áhh megvan te vagy az Ablakoslány ..-Nevetve válaszolt..Gracie kicsit furcsálta, hogy mégis miről beszélhet, de nem szólt semmit.
-Hát talán..-*kissé elpirultan*válaszoltam neki.Gracie eközben elköszönt a többiektől és közölte mindenkivel,hogy:-Mennünk kell! Sziasztok!- Nézett rám nagy szemekkel majd elköszöntem én is és elviharzottunk onnan.
YOU ARE READING
A ˇˇBetegségˇˇ Árnyékában~
Teen FictionFekete Auróra 17-éves gimnazista lány aki imád gitározni és énekelni. De sajnos van egy kis hiba egy tévhitt betegségben éli életétt míg rá nem jön a nagy titokra, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja s...