Az élet kínokkal és dracoval( draco malfoy ff.)

Az elmúlt fél év...

Hogy mi történt? Elmesélem. Durván egy fél éve itt vagyok. David azt mondta hogy vissza enged az iskolába, azzal az egy feltétellel ha minden hétvégén, elmegyek hozzá...és...kielégítem. 6 hosszú hónapon keresztül, minden nap kielégítettem. De más nem történt. Illetve annyi, hogy vagy tízszer nagyon megvert mert nem akartam megtenni...azt...a mellem, az arcom, a nyakam, a kezeim, a bordáim, illetve a hátam és még sorolhatnám, tele van kék és lila foltokkal. Ja és még meg is kínzott engem, a cruciátus átokkal...David megfenyegetett hogy senkinek nem mondhatom el, hogy mitörtént. Ez hülye...azt hiszi draconak amúgy sem fogom elmondani?
Na de, a lényeg. Ma kezdődött el az iskolában a téli szünet. David el fog velem hopponálni oda, ahova kérem.
- nos, akkor hova akarsz menni?- kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- a...malfoy kúriához...-suttogtam. David hirtelen idegesen nézett rám majd vett egy nagy levegőt, és beszélni kezdett.
- rendben. De ha elmondod nekik, tudod mi vár rád!- jelentette ki. Majd megfogta a kezem és elhopponált velem a malfoy kúria kapujájoz.
Dehopponált. Végre...kifújtam a levegőt, majd hatalmas zokogásba kezdtem. Narcissa perceken belül a kapuba termett. Gondolom hallot engem.
- z..zoé?- sírta el magát narcissa.
- cissy...-sírtam tovább. Narcissa amint beengedett a kapun hatalmas ölelésbe zárt...
- istenem zoé...már annyira féltünk hogy mi történt veled...draco teljesen össze van zuhanva...
- cissy, mindent elmesélek, csak kérlek...vigyél fel dracohoz...kérlek.- kérleltem keservesen és sírtam.
- persze drágám, gyere csak...- mondta majd elindultunk. Beléptünk. Annyira jó érzés volt. Tudtam hogy itt biztonságban lehetek. Narcissa felvezetett a lépcsőn.
- draco drágám...látogatód érkezett...-szólt narcissa.
- anya...légyszives, hagyjatok engem békén..-reszketett draco hangja is.
- hát nem vagy kíváncsi rám?- kérdeztem sírva mikor beléptem az ajtón. Hirtelen elmosolyogtam magam.
- zoé!- kiáltotta draco az ötömtől sírva, majd oda futott hozzám, és felemelt majd megölelt. A lábamat összekulcsoltam a derekán.
- édes istenem, zoé...azt hittük hogy már nem élsz...még is mi történt?- kérdezte draco szinte kivirulva.
- kérlek, csak hagy fürödjek meg, agyj nekem új ruhát, és mindent elmondok...- könnyeztem. Draco csak bólogatott. Annyira hiányzott, az illata, az ölelése, a csókja és szinte mindene...
Csak rá vágytam...csak is rá...
- jól van szerelmem...gyere...- mondta draco majd elindultunk a fürdőbe. Draco bezárta az ajtó. Hirtelen felém közeledett de hátra léptem eggyet.
- ne haragudj...-néztem dracora szomorúan...-csak az elmúlt hónapok tettei, egy életre...traumát okoztak nekem...
- semmi baj kedvesem...semmi baj...én itt vagyok...és segítek neked...- mosolygott rám bíztatóan. Kifújtam a levegőt, majd bólintottam hogy draco elkezdheti a vetkőztetésemet...nagyon óvatos volt. Először levette a pólómat.
- jézusom...-suttogta.- zoé...mi ez a sok zöld és kél folt?...-kérdezte aggódóan.
- draco, merlin szerlemére...majd mindent elmondok csak essünk túl rajta.- mondtam szinte az életemért könyörögve...miért? Mert fájt. Hiába volt óvatos, minden eggyes porcikám fájt. Persze nem miatta. Hanem david miatt...

Omgggg sziasztokk🤯🤯 el sem hiszitek🥺 ez a storym elérte az 1k megtekintést😭😭😭tudom nektek nem olyan sok, de nekem nagyon! Nagyon köszönöm hogy ennyire tetszik nektek! Puszi és ezer millió hála!🥺❤️🥰

Rami❤️