Az élet kínokkal és dracoval( draco malfoy ff.)

Annyira édes...

Dracoval elindultunk köszönteni viktorékat. Senki más nem érdekelt csak melanie és persze viktor. Ha ők nem lenének messziről kerülnék az egész durmstarngot és beauxbathons...illetve csak karkarov miatt a durmstrangot...
Gyűlölöm azt az embert....elárulta bartyt azért hogy ő szabad legyen! Ez rohadt nagy bűntett.
De most térjünk vissza.
- draco nézd ott van melanie.- mutattam egy kislányra aki háttal ált nekem. Oda futottam hozzá és gyorsan felkaptam.
- na ki vagyok én?- mondtam miközben pörgettem.
- zoé??? ZOÉ!!!-kiabálta majd mikor letettem könnyes szemmel ugrott a nyakamba.
- hiányoztál kis prücsök...-suttogtam majd én is elkezdtem sírni. Meli olyan nekem mint egy kis hugi. Igaz ott van nekem max de ő a báttyám. És meli...annyira imádom és a csoda szép kislányt!
- meli, bemutatom neked dracot. Ő a barátom.-mondtam majd lehajoltam melihez és ezt súgtam neki.- életem szerelme és jövendőbeli férje.- suttogtam majd mindketten kuncogtunk melivel.
- szia draco, örvendek.- rázott meli vele kezet aztán hirtelen oda rántotta magához.- ne merd össze törni mert kinyírlak!- hallotam meg ahogy melanie erőteljesen draco fülébe suttog. Ahj olyan mint én. Látszik hogy riddle vér folyik benne...
- öhmm melie...örvendek! Draco malfoy vagyok.- mondta draco.
- gyere draco, hadjuk melit a barátaival.
- majd délután találkozunk.- mondta meli.
Draco és én elmentünk. Bementünk a nagyterembe vacsorázni.
- tudod nagyon igéretes a kis hugicád...olyan mint te.- mondta draco.- vad, és cuki.- suttogta a fülembe.
- jól van azért ne mozdulj rá.- kacsintottam majd megcsókoltam.
- eszembe se jutna. Nekem itt van az én csodás hercegnőm...-mondta majd magfogta combomat és a belső falát kezdte el simogatmi. Pont mint a világ kupán...még az az egy falat is megakadt a torkomon...
- drac...kérlek most ne...a suliba vagyunk!- szóltam rá.
- hát rendben...na de gyere velem.- mondta draco. Tudtam hogy most mi fog következni...
Gyorsan felmentünk a szobába.
- hercegnőm.- mondta draco majd becsukta az ajtót és széttárta karjait hogy öleljem meg. Ölelés helyett a nyakába ugrottam.
- hercegem...el sem tudom mondani hogy mennyire szeretlek...el sem hinnéd...annyira odaáig meg vissza vagyok érted hogy az borzasztó. Téged és engem senki sem tudna elválasztani. Szeretlek draco. Mindennél jobban.
- én is, egyszerűen imádlak. Olyan csodaszép vagy hogy egyszerűen nem is tudok rád mit mondani. Bóditó illatoddal és az édes mosolyoddal úgy elvarázsolsz...hogy az borzasztó...tudod most mit tennék veled?
- na mond.- mondtam majd ránéztem.
- legszivesebben annyira megkúrnálak hogy a nevedet is elfelejtenéd...- mondta perverzen.
- te hülye!- nevettem.- tudod mit...holnap megigérem hogy azt csinálsz velem, amit csak akarsz. De most nem úszod meg hogy ne csintalankodj! Úgy hogy...- nem tudtam befejezni mert draco megcsókolt. Hirtelen nagyon heves csókolózásba kezdtünk. Draco hirtelen lesobott az ágyra, és már mászott is rám.
- a-a! Mondtam hogy ma nem.- utasítottam vissza.
Draco vett egy nagy levegőt.
- rendben. De holnap te sem úszod meg csak úgy mondom!
Majd draco lamászott rólam, felsegített és megölelt. Annyira édes...